„Ne féljünk odaadni mindent Krisztusért!”
Utoljára módositva: 2019-08-04 17:01:04

 

Kiskirbájt ünnepeltek vasárnap Kaplonyban. Az emberi lét, a keresztényi lét feladatairól szólt szentbeszédében az új ferences testvér, P. Marek Bernardin OFM. A porciunkula-búcsú az assisi Porciunkula-kápolna fölszentelésének emléknapja.

Sokféle kincsünk lehet, azonban amikor az igazira akadunk, okafogyottá válik a kincskeresés folyamata — mutatott rá a tegnap megtartott porciunkulai búcsús szentbeszédében a kaplonyi római katolikus közösség nemrégiben kinevezett segédlelkésze, P. Marek Bernardin OFM.

A porciunkula-búcsú a ferencesek bölcsőjét jelentő assisi Porciunkula-kápolna fölszentelésének emléknapja, melyet az egyház augusztus 2-án, illetve a hozzá közel eső vasárnapon ünnepel. Miután Ferenc helyreállította a romos kápolnát, ezen a napon szentelték fel újra.

P. Marek Bernardin OFM búcsús elmélkedésében hangoztatta, hogy nagyon lényeges, „hogy együtt ünnepeljük a legnagyobb kincset, amit kaptunk az Úr Jézustól, az Ő oltári szentségi jelenlétét”. A korábban Désen szolgáló P. Marek Ferenc, aki fr. Bernardin OFM néven tagja a Ferenc-rendnek, felelevenítette a templom kertjének hűsében ülőknek: „1216-ban Szent Ferenc atyánk szóbeli engedélyt kapott III. Honoriusz pápától, amelyet a többi pápák megerősítettek, hogy abban a pici, kicsi kápolnában, amit ő saját kezével, Szent Ferenc atyánk felépített — Angyalos Boldogasszony, Szűz Máriát meglátogatja az angyal, az Angyali Üdvözlet, ez a fő festmény —, szóval abban a kicsiny kápolnában teljes búcsú nyerhető mindenki számára. A pápák ezt a búcsúengedélyt kiterjesztették aztán minden templomra. Ebből lett az úgymond porciunkula-búcsú — porciunkula, a kicsi részecske. Persze a kicsi kápolna fölé hatalmas bazilika épült az Angyalos Boldogasszony tiszteletére… Szent Ferenc atyánk nagyon szerette ezt a kápolnát, a legbuzgóbb testvéreket tette oda, hogy szolgáljanak ott, és ő maga is néhány méterre a kápolnától végezte el a tranzitusát, vagyis hogy adta át a lelkét a Teremtőjének.”

A kiskirbáji misét egyébként idén is a Szent Antal-templom udvarán felállított oltárnál tartották meg. A szertartásban a plébániai közösség kórusa, a Páter Szabó Dömjén Vegyeskar, illetőleg a nagy múlttal rendelkező fúvószenekar is zene-, illetve énekszóval működött közre. Beszédében a szónok kifejtette: „A mai elmélkedésünkben azt a gondolatmenetet vetettem fel — elsősorban önmagamnak, hiszen elmélkedéseimet magam számára írom elsősorban —, hogy mindannyian kincskeresők vagyunk.” Hozzátette Páter Kerekesre hivatkozva: „Persze ahol nincs, ott ne keresd!” Rámutatott, hogy „sokan keressük a kincseket az anyagi biztonságban — teljesen normális ez egy szintig —, sokan az egészségünkért aggódunk, és végül az lesz a kincsünk, hogy aggódunk, az egészségünk lesz a legféltettebb kincsünk; van, akinek a szépsége, van, akinek az emberi jó kapcsolatai… De ennél nagyobb kincset mutat nekünk ma az Úr. Szent Ferenc atyánk is talált egy kincset. Assisi második leggazdagabb emberének, egy posztókereskedőnek volt a fia, de Krisztust kezdte követni, és értünk szegénnyé lett, noha gazdag volt. Szent Ferenc egy egyszerű szőrcsuhában elindult, mert a lelke mélyén meghallotta Isten szavát: „Ferenc, mit használ neked? Kit jobb szolgálni: a szolgát vagy az urat? — Hát az urat! — Akkor miért a szolgát szolgálod? Kövesd az urat!” — szabadon idézem. Szent Ferenc felismerte, hogy Jézus Krisztus az Úr, a megfeszített és föltámadott, és őneki van egy édesanyja, és az az édesanya anyai szeretettel szereti őt. Szent Ferenc eladta mindenét, és társakkal követte Krisztust” — fogalmazott.

Elmélkedése végén összegzett: „Mindannyian arra vagyunk meghívva, hogy Istent dicsőítsük. Elsősorban tetteinkkel, énekünkkel, aztán ha kell, szavainkkal… Mindig késznek kell állnunk arra, hogy megfeleljünk azoknak, akik kérdik: mi az alapja a ti örömötöknek, optimizmusotoknak? Mi azt mondjuk, hogy Isten országát keressük és építjük. És igen is úgy keressük, hogy már megtaláltuk. Velünk van az Úrjézus Krisztus, aki megígérte: Én veletek vagyok mindennap a világ végéig.” Érzése szerint az emberi lét feladta ez: „Úgy szeressük embertársainkat, ahogy ő tanított minket. A szeretetnek nem az a lényege, hogy úgy szeretjük Istent, ahogy mi elképzeljük, hanem követjük Jézus Krisztust, aki engedelmes lett a Mennyei Atyának mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. Az apostolok is mind kincskeresők voltak, de sokáig csak azt hitték, hogy az ő kincsük a csodatévő mester, aki vízen jár, aki betegeket gyógyít, halottakat támaszt fel.” Rámutatott azonban, hogy ebbéli hitükben csalatkoztak. Viszont nyomatékosította: „Senkinek nincs nagyobb szeretete annál, mint aki életét adja azért, akit szeret. Az Úrjézus erre hívott meg minket: hogy ne féljünk. (…) Ne féljünk odaadni mindent Krisztusért!”

 

 

Megyeri Tamás Róbert

 

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK
  • Nincs kapcsolodó cikk
APRÓHIRDETÉS
SZATMÁRI NAP
MoziSzinházBuliEgyéb
KÉPGALÉRIÁK
NAVIGÁTOR


KÖRKÉRDÉS
Mit teszel szíved egészségének megóvása érdekében?
Naponta legalább 20 percert sétálok
Sok gyümölcsöt fogyasztok
Figyelek arra, hogy eleget aludjak
Megválogatom, milyen ételeket fogyasztok
Nem foglalkozom különösebben ilyesmivel
Egyéb, leírom hozzászólásban
Szavazok
SEBESSÉGMÉRÉS
  • Sajnos ma még nem kaptunk információt a radarokról a megyében!
  • Az összes megtekintése
    Radarok Szatmár megyében
    (2019. október 16.)


    KONYHA
    Hozzávalók: 60 dkg sertéstarja, só, frissen őrölt bors, 3 ek. napraforgóolaj, 8 dkg füstölt szalonna, 2 fej vöröshagyma, 1 ...