1956 — égő gyertyákból

Csütörtökön a szatmárnémeti 10-es Számú Általános Iskolában a VI. D osztály tanulói ünnepi műsort mutattak be az iskola diákjainak és pedagógusainak, az 1956-os forradalomra emlékezve.

Az iskola tanulói és pedagógusai ünneplőbe öltözve az iskola dísztermében gyülekeztek, hogy megemlékezzenek az 1956-os magyar forradalomról és annak áldozatairól. A színpad úgy volt berendezve, hogy hangulati hátteret nyújtson a műsorhoz. A színpad elején a tanulók égő gyertyákat helyeztek el, amelyekkel kirakták az 1956-os számot. Rus Annamária magyartanár rövid bevezetőjében elmondta, hogy a megemlékezés célja, hogy a tanulók megismerjék az 1956-os forradalom rövid történetét, amit később kegyetlen megtorlások követtek. A tanárnő hangsúlyozta, hogy azért kell emlékezni a forradalom hőseire, mert az ő áldozathozataluknak köszönhető, hogy mi most szabadon élhetünk.

Műsor

Miközben a műsorban részt vevő tanulók a színpadra vonultak, Anderco Petra énekelt, akit Lovas Dalma nyolcadik osztályos tanuló kísért furulyán. A tanulók az 1956-os események történetét korabeli dokumentumok alapján idézték fel, versrészletekkel egészítve ki azokat. Korabeli hangfelvételt játszottak le: elhangzott a Magyar Szabadságharcos Rádió utolsó felhívása a szabad világhoz, melyből kiderült, hogy a magyar népet az egész világ magára hagyta 1956-ban. Az előadás amiatt kötötte le a hallgatóság figyelmét, mert nem a történelemkönyv szövegét ismételgették, mint ahogy azt nagyon sok megemlékezésen maguk a történészek is teszik, hanem az iskolában és otthon hallottak alapján megpróbálták maguk értelmezni a múltat. Megértették, hogy a ma élők szabadsága elődeink áldozatainak köszönhető. A ma élőknek már nem kell fegyvert fogniuk, nem kell áldozatokat hozniuk, csupán arra kell odafigyeljenek, hogy megőrizzék szabadságukat, ami csak akkor lehetséges, ha tisztelik a velük együtt élő etnikumokat.

Elek György