1956 — Musnai László naplójában
Muzsnay Árpád is előadást tartott egy Ipolynyéken megrendezett kétnapos rendezvényen, melynek keretében sor került „Az 56-os őrtüzek a Kárpát-hazában” című történelmi tanácskozásra, melyen Musnai László 1955 és 1957 között írt naplójának feljegyzéseit ismertette.
Muzsnay Árpád is részt vett és előadást tartott az Ipolynyéken augusztus végén megrendezett „Az 56-os őrtüzek a Kárpát-hazában” című történelmi tanácskozáson, melyen meghívott előadóként a nagyenyedi művelődéstörténész, az ottani volt teológia rektora, tanára, a bibliakutató dr. Musnai László 1955 és 1957 között írt naplójának a magyarországi 1956-os forradalommal, az események romániai visszhangjával és következményeivel kapcsolatos feljegyzéseit ismertette.
Hrubik Béla, Ipolynyék polgármestere, a CSEMADOK volt országos elnöke — aki több alkalommal vett részt Szatmár megye művelődési rendezvényein — hívta meg Muzsnay Árpádot, az EMKE főtanácsosát a kétnapos, tematikájában nagyon gazdag és szerteágazó rendezvényre, melynek egyik programpontja épp az említett 56-os történelmi tanácskozás volt.
A felvidéki Ipolynyéknek a térség egészét megmozgató rangos művelődési eseménye „Az 56-os őrtüzek a Kárpát-hazában” címet viselő tanácskozással vette kezdetét. Annak zárását követően az első napot a település fölötti Őrhegyen — a Nyék nemzetség Ipoly-vidéki egykori szálláshelyén — a magyar nemzeti lobogó felvonásával tették ünnepélyesebbé és emlékezetesebbé, hogy másnap, szombaton délelőtt a Nemzetstratégiai Kutatóintézettel karöltve az ipolynyéki Hősök terén emlékharang és harangláb szentelésére kerüljön sor, délután pedig a késő éjszakába nyúló II. Pincefesztivál messzi vidékekről érkezett többezres közönségét az „Ákos — még egyszer” nagykoncert számainak közös éneklése kovácsolja eggyé.
A péntek délelőtti tudományos tanácskozás előadói közül Tőkéczky László egyetemi tanár a magyarországi 56-os forradalom előzményeiről, Wittner Mária országgyűlési képviselő pedig forradalmár mártírtársairól tartott előadást. Őket követően Molnár Imre, a Pozsonyi Magyar Intézet igazgatója a lengyel-magyar 1956-os együttműködésről és szolidaritásról szólt, a lendvai Göncz László, a szlovén parlament képviselője pedig az 1956–57-es esztendőben az egykori Jugoszlávia államaiba menekült magyarországiak sorsát vázolta fel, míg Muzsnay Árpád távoli nagybátyja, dr. Musnai László említett naplójának feljegyzéseit ismertetve az ötvenes évek közepe romániai valóságáról igyekezett hiánypótló, dokumentumértékű képet nyújtani a hallgatóságnak.
Muzsnay Árpád lapunknak elmondta, hogy hónapokkal előbb Hrubik Bélától arra vonatkozó felkérést kapott, hogy beszéljen Ipolynyéken az 1956-os forradalom romániai következményeiről. Úgy gondolta, hogy ez azoknak a történészeknek lenne a feladata, akik a világtörténelem e korszakát is meghatározó eseményt behatóan kutatják. Értelmetlen lenne — válaszolt a felkérésre —, hogy a témával foglalkozó tanulmányok felhasználásával ő ismertessen köztudott tényeket. Sokkal érdekesebbnek és hasznosabbnak vélte — s elképzelését a tanácskozáson elhangzott előadása messzemenően igazolta —, ha távoli nagybátyjának eddig lappangó naplófeljegyzéseit ismertetné. Annál is inkább, mivel az elmúlt évtizedekben a Nagyenyed huszadik századi művelődési életét meghatározó rektor-professzorról és könyvtárosról méltatlanul kevés szó esett. Holott jórészt neki köszönhető, hogy a II. világháború végén a híres Bethlen Kollégium épülete és könyvtára megmenekült a szovjet hadsereg pusztításaitól.
Musnai László naplójában nemcsak személye és családtagjai mindennapjainak problémáival, hanem a múlt század 50-es éveinek politikai és társadalmi eseményeivel, az úgynevezett népi demokrácia értelmiséget is sújtó, bénító fizikai és szellemi terrorjával is foglalkozik. A protestáns teológia magántanáraként sokszor megfordult Kolozsváron, rendszeres tudományos előadója volt az Erdélyi, valamint a Királyhágómelléki Református Egyházkerület papi gyűléseinek, levéltárakban és könyvtárakban kutatott még 70. életévében is, s a hit kérdései mellett a reáltudományok — így a nap- és szélenergiát hasznosító házak építése — problémái is foglalkoztatták. Mindezek, valamint az a tény, hogy unokatestvérével, Ravasz László püspökkel is közvetlen kapcsolatot tartott fenn — épp az októberi forradalmat megelőző hetekben, hónapokban —, nagyban elősegítették tisztánlátását, mérvadó helyzetfelismerését.
A magyar- és a világtörténelem szempontjából egyaránt mérföldkövet jelentő 56-os esztendő eseményeinek, visszhangjának és következményeinek egy romániai kisvárosi értelmiségi segítségével történő bemutatására vállalkozott Muzsnay Árpád, de úgy, hogy messzemenően hagyta: beszéljen maga a naplóíró, valljon ő a kor embereiről, a magyarországi eseményeket aggódva figyelő erdélyi magyarságról.
Elek György
