20 év munka gyümölcse a BL-meccs

A Román Labdarúgó-szövetség (FRF) riportere interjút készített a nagykárolyi játékvezetővel, Kovács Istvánnal (becenevén: Tisza), amit a föderáció a saját honlapján közölt. Az alábbiakban ezt az interjút olvashatják.

– Hogy érzed magadat, fel vagy készülve a bajnokság tavaszi folytatására?

– Igen, felkészültem, de ezt elmondhatom a többi kolléga nevében is. A tanfolyamok nagyon magas színvonalúak voltak, és fizikailag is topon vagyunk. Alig várom, hogy kezdődjék a bajnokság, és megbízást kapjak egy meccsre.

– Bírói tekintetből hogyan jellemeznéd a bajnokság őszi idényét?

– Voltak hibák, de hangsúlyoznám, hogy nem voltak olyan tévedések, amelyek eldöntöttek volna egy mérkőzést. Igyekezzünk mindnyájan, hogy képezzük magunkat azért, hogy ezekből a kisebb hibákból is egyre kevesebb legyen.

– A Liga 1-ben közeledik az alapszakasz vége, és playoff-, illetve playout-helyek dőlhetnek el. Nagyobb nyomás nehezedik rátok?

– Természetesen így van. De mindegyik bíró úgy kezeli ezt a nyomást, ahogyan előkészíti magának a mérkőzést. Edzettek vagyunk, néhányan már 12–13 éve az élvonalban vagyunk, ezért tudjuk kezelni a helyzetet. Ráadásul a playoffban nő a játék minősége és a sebessége is, így még nagyobb figyelemre van szükség.

– Ősszel nagyon fontos esemény történt a bírói karrieredben, amikor megbízást kaptál a Valencia – Young Boys Bajnokok Ligája csoportmérkőzés vezetésére. Hogyan írnád le azt a pillanatot, amikor megkaptad a meghívást?

– Egyedi volt az öröm, amit akkor éreztem. Azt éreztem, hogy megérte a sok befeketet munka és idő. Azt kívánom minden bíró kollégámnak, hogy éljék át ők is legalább egyszer ezt a pillanatot. 14 évesen kezdtem el bíráskodni, és 20 év kitartó munka után értem el erre a szintere.

– Ugyanaznap Ovidiu Hațegan egy másik BL-csoportmeccset vezetett. Ez egy fontos pillanata a romániai bíráskodásnak, hogy ketten szerepetek ilyen magas szinten.

– Nagyon kevés az ország, amely hasonló sportteljesítménnyel dicsekedhet. Célunk ezzel is, hogy minél több fiatalt vonzzunk e szakma irányába. Mivel az utóbbi tíz évben csaknem 1000 fiatal bírót veszítettünk el. Meg kell értsék ők is, hogy a kiugró eredmény nem egyik napról a másikra érkezik. Türelem és munka szükséges. Tudjuk, hogy ez nem egy népszerű szakma, néhány szülő még óvja is gyermekét attól, hogy bíró legyen. Más fiatalokat pedig sajnos csakis az anyagi javak érdeklik. De a bíráskodás egy nagyon szép szakma. Ki kell próbálni, és ha megfog, nehéz tőle elszakadni. Egy jó alternatíva is lehet azoknak, akik esetleg labdarúgóként nem tudnak akkora karriert befutni. Erre én élő példa vagyok: 20 évesen hagytam abba a labdarúgást miután tudatosult bennem, hogy másodosztálynál följebb úgy sem juthatok játékosként. De 14 évesen már elvégeztem az első bírói tanfolyamokat, volt egy alternatívám, és éltem a lehetőséggel, mert szerettem volna a foci világába maradni, hiszen nagyon tetszett.

– Hogy fest egy top bíró egy napja?

– Reggel 7 órakor ébresztő, reggeli után, 8 órakor pedig az első, 75–80 perces edzés zajlik. Kis pihenés, ebéd, és utána kezdődik a második edzés, körülbelül délután 4 órától.

– Egyre több szó esik Romániában is a videóbíróról. Mennyire fontos ez nektek?

– Ez egy nagy segítség lehet a játékvezetőknek, mert lehetőség nyílik arra, hogy kijavítsuk a hibákat. Többek között azért lenne jó, mert fognak kifütyülni a nézők a meccs után. Beszéltem a videóbíróról a román szövetség elnökével Răzvan Burleanuval is, és úgy értettem, hogy Romániába is bevetnék a rendszert. Én nagyon várom azt a pillanatot, mert kedvező lesz számunkra, és sokat segíti majd a romániai bíráskodást is.

– Ha összehasonlítanád egy Liga 1-es mérkőzést egy BL-találkozóval, melyik lenne a legnagyobb különbség a kettő között, amit kiemelnél?

– Néhány bírói óra mutatja azt is, hogy hány kilométert léptél, futottál egy mérkőzésen. A Liga 1-ben az átlag körülbelül 10,5–11,5 km, míg a BL-mérkőzésen 13,5–14 km-t futottam. Ez talán sokat elárul. A játékosokkal való kommunikációban nincs különbség. Mind Európában, mind Romániában vannak nagyon intelligens játékosok. Ők természetesen a maguk hasznukra akarják fordítani azt, hogy megpróbálnak becsapni, vagy esetleg igyekeznek barátkozni azért, hogy majd esetleg elnézzük szabálytalankodásaikat. Ezek itt is, ott is megvannak.

– Melyek a következő lépések a bírói karrieredben?

– Jelenleg az európai szövetség, vagyis az UEFA második számú kategóriájában, a First Category-ban vagyok sorolva, vagyis azt jelenti, hogy a kontinens legjobb 44 játékvezetője között vagyok. Az a célom, hogy feljebb lépjek, az elikategóriába, ami azt jelenti majd, hogy Európa legjobb 26 játékvezetőjének vagyok az egyike.

– Mi az álmod, mit bíró?

– Minden bíró álma, hogy egyszer legalább valamely világtornán bíráskodjon. Ez az én vágyam is.

Szöveg: FRF

Fotó: Pesek Attila