70 éves korában elhunyt Niki Lauda legendás F1-pilóta

Elhunyt Niki Lauda háromszoros Forma–1-es világbajnok – jelentette kedden az osztrák hírügynökség a családra hivatkozva. Niki Lauda, aki februárban ünnepelte 70. születésnapját, hétfőn a családja körében „békésen távozott”.

Halálhírét megerősítette orvosa is, aki tavaly tüdőátültetést hajtott végre rajta.

A kis Niki Bécs egyik legbefolyásosabb, leggazdagabb családjába született 1949. február 22-én. Szülei és nagyszülei nemesi szokásokat próbált ráerőltetni, és még azt is megmondták neki, folytatnia kell a családi hagyományt, és gazdasági, pénzügyi területen kell majd helytállnia.

Niki Laudát azonban az autók érdekelték, ezzel sokszor szembe kellett szálljon a családjával. Befolyásos nagyapja meghiúsította első szponzori szerződését azzal a bécsi bankkal, amely a versenyzését támogatta volna. Ezután soha többé nem állt szóba a családfővel.

Elképesztő összegű banki hiteleket vett fel versenyzői pályafutása finanszírozására. Sajátos logikája szerint ha egy versenyző nem hisz magában, kár is folytatnia karrierjét, ha viszont meg van győződve arról, hogy a legjobbak közé tartozik, előbb-utóbb úgyis eljön a nagy áttörés, így vissza tudja fizetni a tartozást. 1971-ben debütált a Forma–1-ben és harmadik idényében végül a középcsapat BRM színeiben is fel tudta kelteni Enzo Ferrari érdeklődését, és miután 1974-ben szerződést kapott tőle, egy csapásra megoldódtak az anyagi gondjai is. Még az első évben jött az első futamgyőzelem, egy évvel később pedig világbajnok lett.

Az osztrák jó eséllyel pályázott az 1976-os vb-címre is, a Nürburgringen viszont akkora balesetet szenvedett, hogy abba talán bárki más belehalt volna. Autója egy balkanyarban a falhoz csapódott, majd azonnal lángra kapott, az égő roncsból bátor és hősies versenyzőtársai mentették ki majd' egy perc után. Nagyon súlyos égési sérüléseket szenvedett, a belélegzett káros anyagok szétroncsolták a tüdejét – állapota miatt a kórházban a pap már az utolsó kenetet is feladta neki. Lauda bevallása szerint ez annyira feldühítette, hogy megfogadta, csak azért is életben marad. A kritikus napokat valóban átvészelte, majd a bajnoki cím reményében hihetetlen tempót erőltetett magára a rehabilitáció alatt is. Alig negyven nappal később ijesztően égett arccal, vérző sebekkel megjelent az Olasz Nagydíj helyszínén és visszaült az autóba. Így csak két versenyt hagyott ki, és egyetlen ponttal maradt alul az összetettben James Hunt mögött.

Az amúgy is rideg és nyers Laudát még inkább megkeményítette a borzalmas baleset, így talán a korábbiaknál is modortalanabbul viselkedett bizonyos helyzetekben. Még saját bukása után is azt mondta, hogy ő a bajtársai helyében biztosan nem állt volna meg a lángoló autó mellett, mert ahogy fogalmazott: „Versenyző vagyok, nem pedig tűzoltó, és azért fizetnek, hogy vezessek, nem azért, hogy leparkoljak.”

Második vb-trófeáját 1977-ben szerezte a Ferrarival, mielőtt 1978-ban a Brabhamhez igazolt. Két idényt töltött el a csapattal, majd az 1979-es idény utolsó előtti futamhétvégéjén, Kanadai Nagydíj közben hátat fordított az F1-nek: még zajlott a szabadedzés, amikor Lauda a pályáról visszatért a garázsba, kiszállt az autójából, majd egyszerűen hazament, mondván, megunta a körözgetést.

Létrehozta légitársaságát, majd 1982-ben Ron Dennis hívására a McLarennel tért vissza a királykategóriába, 1984-ben pedig fél ponttal legyőzte csapattársát, Alain Prostot, és harmadszor is a Forma-1 bajnoka lett.

1985-ben végleg visszavonult az F1-es versenyzéstől, majd a ’90-es években a Ferrarinál vállalt menedzseri szerepet, 2001 és 2002 között pedig a Jaguar csapatfőnöke volt.

2012-ben a Mercedes nem ügyvezető elnökévé nevezték ki, és kulcsszerepet vállalat a német istálló elmúlt években szerzett világbajnoki címeiben.