A Batthyány család nemzetépítő tevékenysége
A Batthyány család nemzetépítő tevékenységét bemutató konferenciát tartottak Budapesten, a Magyar Tudományos Akadémián (MTA). A konferenciát hagyományteremtő jelleggel rendezték meg, és Kereskényi Sándor muzeológus, a Szatmár Megyei Múzeum munkatársa is részt vett rajta.
Szerdán délelőtt tíz órai kezdettel emlékülést tartottak gróf Batthyányi Lajos tiszteletére a Magyar Tudományos Akadémia Vörösmarty termében. A Batthyányi-Schmidt Margit vezette Magyar Batthyányi Alapítvány meghívására összegyűlt a még élő rokonság számos magas rangú tagja. Az esemény fővédnöke Áder János köztársasági elnök volt. Az ősök emléke előtt tisztelgő konferenciát Orbán Balázs miniszterhelyettes nyitotta meg, és hangsúlyozta, hogy a magyar kormány minden olyan kultuszt támogat, amely a nemzet érdekeit szolgálja.
Orbán Balázs, a Miniszterelnökség parlamenti és stratégiai államtitkára elmondta, hogy a magyar történelem sajátos velejárója, hogy a magyaroknak szinte folyamatosan küzdeniük kellett a szuverenitásukért, amelyet többnyire terjeszkedő birodalmak fenyegettek. Túlzás volna azt állítani, hogy Magyarország minden küzdelemből győztesen került ki. Bár ez csupán nézőpont kérdése: ezeket a politikai rendszereket mára már elsodorta a történelem, „míg mi, magyarok, ezer év múlva is itt vagyunk, és köszönjük szépen, jól vagyunk a Kárpát-medence közepén”.
A harcokból sok mindent megtanultunk, s az egyik fontos tapasztalat, amellyel több államférfinak, így gróf Batthyány Lajosnak, az első miniszterelnöknek is szembesülnie kellett, az, hogy méltányos bánásmódra semmilyen birodalomtól nem számíthatunk. Orbán Balázs szavai szerint gróf Batthyány Lajos az elvek és a törvényesség embere volt. Amikor úgy érezte, hogy a szabadságharcba átcsapó forradalom túllépi azokat az elvi kereteket, amelyek számára elfogadhatók lettek volna, lemondott, és közkatonaként jelentkezett a magyar honvédségbe. Sérülése után pedig egyszerű országgyűlési követként folytatta munkáját. Az egyre eszkalálódó szabadságharc során ellenezte az olyan, akkor radikálisnak ható lépéseket, mint az országgyűlés Debrecenbe költöztetése vagy az uralkodóház trónfosztása. Végig azt az elvet vallotta, hogy Magyarország helyzetét a törvény erejével, a legalitás talaján állva lehet javítani. Bár ő maga semmilyen törvénysértést nem követett el, császári csapatok 1849 januárjában elfogták, majd egészen halálos ítélete végrehajtásáig rabságban tartották. Azt remélte, hogy az elveihez való ragaszkodás, azaz ártatlansága miatt a császár és a birodalom méltányosan bánik majd vele, azonban nem így lett: nemhogy kegyelmet nem kapott, de még feleségével sem engedték halála előtt találkozni. Az államtitkár a gróf igazi tragédiájának nevezte, hogy személye első felelős miniszterelnökként szimbólummá vált. Ilyen esetben a birodalmak nem gyakorolnak méltányosságot, mert ilyen a logikájuk. A birodalomépítési kísérletek állandóak, a birodalmak természetüknél fogva mindig arra törekszenek, hogy korlátozzák a nemzetállamok szuverenitását, így Magyarországét is — hangoztatta Orbán Balázs. Kiemelte: napjaink konfliktusai nem csatákban és háborúkban, hanem politikai tárgyalásokon és jogi fórumokon dőlnek el. A nemzetállamok stratégiája és a birodalmak logikája sem változott. A nemzetállamok igyekeznek a legalitás talaján állni, a birodalmakat továbbra sem érdekli a jog, és nem gyakorolnak méltányosságot — jelentette ki az államtitkár. A színpad tehát mindig új, de a szereplők a régiek.
Orbán Balázs azt a feladatot tűzte ki, hogy a magyarok tanuljanak a saját történelmükből, gróf Batthyány Lajos sorsából: csak saját magukra számíthatnak.
Ezután jelentős történészek (így Csorba László, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója, vagy Újváry Zsuzsanna, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanára) tartottak előadást a híres nemesi családról, gróf Batthyányi Lajos történelmi szerepéről, a reformkori arisztokráciáról. Például: Hermann Róbert, a Magyar Történelmi Társulat elnöke Batthyányi katonai érdemeit helyezte új megvilágításba, és részletesen elemezte szervezői tevékenységét.
Kereskényi Sándor muzeológus, a Szatmár Megyei Múzeum munkatársa hozzászólásában kifejtette: a magyar nemesi családok nemzetmegtartó szerepéről ma már lehet és kell is beszélni. Mégis fontos a kritikai és tárgyilagos használata, hiszen csak ez szolgálhatja igazán a sokféle erkölcsi és szellemi érték méltó megbecsülését és védelmét.
A tanulságokat összegező felszólalók megegyeztek abban, hogy a reformkori nemzetideál ma is meghatározó része a magyar nemzeteszmének. Először teremtette meg az egész nemzet összefogásának gondolatát, és ezért egyik legbecsesebb örökségünk, amelyet magunkénak vallani kötelesség, és tettekre ösztönöz. Fontos tehát a nemesi családok nemzetépítő tevékenysége.
Szilágyi Levente
