A bírónak nem a véleménye számít

Parlamenti képviselő és bíró egyaránt maradjon a maga kaptafájánál, véli Ressler Ştefan szatmárnémeti ügyvéd, aki az igazságügyet érintő törvénymódosításokkal kapcsolatban nyilatkozott portálunknak.

Mint minden reform esetében, úgy a Romániában most folyó igazságügyi reform esetében is vannak jónak és rossznak tartott módosítások, véli Ressler Ştefan, az viszont egyértelmű, hogy vannak olyan módosítások, amelyeket már nagyon rég meg kellett volna ejteni. Például ő sem tartja azt jónak, emelte ki, hogy 25 évesen valaki bíró legyen, és úgy döntsön másnak a szabadságáról, úgy hozzon emberek és gyerekek egész további életét meghatározó döntéseket, hogy nincs élettapasztalata. Sok az elfogadott és a még tárgyalt módosítás abban a 303/2004-es törvényben, amelyik épp a bírákra és ügyészekre vonatkozik, de itt fontos aláhúzni, hogy ezeknek a módosítási javaslatoknak a nagy része épp a Legfelső Bírói Tanács (CSM) tagjai és különböző bírói egyesületek tagjai részéről érkezett vagy lett megfelelőként kategorizálva. Ressler véleménye szerint a bírókra érvényes törvénymódosítások nyolcvanöt százaléka jó döntés volt, de fontosnak tartotta megjegyezni, hogy ugyanolyan rossz dolognak tartja azt, hogy a bírók és ügyészek mint igazságszolgák beleszóljanak a törvényhozásba, mint azt, hogy a törvényalkotók beleszóljanak az igazságszolgáltatás munkájába. „Egy bírónak nem tiszte véleményezni egy törvényt, és nem úgy kell azt felhasználnia döntése meghozatalában, hogy tetszik-e neki.”

Az ügyvéd a bírók és az ügyészek közös tiltakozását sem érzi túl szakmai megnyilvánulásnak, hiszen a két fél egy eljárásban nem alkot egy csapatot, tehát nem lehetnek ugyanazok az érdekeik a bíróság épületei előtt sem. A kérdés releváns: ha a vád képviselőjének és a vádtól és védelemtől egyaránt független döntéshozónak ugyanazok az érdekei, akkor milyen esélye van az állampolgárnak ahhoz, hogy igazságos döntéshez jusson hozzá?

 Vannak rossz bírói döntések

A most napirenden lévő, vitatott tervezetek legnagyobb hányada a büntető törvénykönyvre és a büntető perrendtartásra vonatkozik, amelyek a perek mintegy 15 százalékát teszik ki, összegzett Ressler, de hogy milyen hatással lesznek a módosítások a romániai igazságszolgáltatás jövőjére, azt szerinte sajnos jelen pillanatban nem lehet megmondani. Jellemzőnek tartja, hogy mire egy jónak induló törvénykezdeményezés átjut a parlamenten, már egy teljesen más formát vesz fel, tehát ami jól indul, rosszul is végződhet minálunk, és fordítva. A kormánypárt célja az időszerű módosításokkal az volt, mutatott rá az ügyvéd, hogy a bírók és ügyészek ellenőrzését végző felügyelőséget minisztériumi irányítás alá vonja, de erről végül lemondott. Normális elvárásnak tűnhet, hogy emberek életvitelét megváltoztató döntést hozó bíró felelősségre vonható legyen döntése miatt, azonban a bírókra érvényesnek kell maradnia annak az alapelvnek, hogy ha döntésüket törvényekkel tudják alátámasztani, akkor ne lehessenek felelősségre vonhatóak. Akkor van gond egy-egy bírói döntéssel, tette még hozzá, amikor fellebbezést követően homlokegyenest más döntést hoz a fellebbviteli hatóság. Ilyenek is vannak, a bírók felelősökké tétele azonban egy nagyon ingoványos talaj, mert nehezen bizonyítható, és több helyen bírói előjoggal is szembemehet.

„Sajnálattal tapasztalom ugyanakkor — hangsúlyozta Ressler —, hogy az egyik leginkább közérdekű részét nem fogják módosítani a vonatkozó törvénynek, így az igazságszolgáltatás továbbra is luxus marad a legtöbb ember számára, mintsem alapvető közszolgáltatás, aminek normálisan lennie kellene. Nagyon sokba kerül igazságot keresnie a mai román állampolgárnak, amit egy aktuális eset is igazol: harminchétezer lejes igazságügyi illetékbélyegre van szükség egy átlagosnak vehető vagyonelosztási per megindításához. Az igazságügyi törvény erre vonatkozó részéhez azonban sajnos nem nyúlnak hozzá.”

Kontár USR

Ressler elfogadhatatlannak tartja, ahogy ennek az új pártnak, a Mentsétek meg Romániát (USR) pártnak a képviselői viselkednek a parlamentben. Álláspontja szerint az rendben van, hogy ellenzéki párt, de az koránt sincs rendben, hogy csak a képviselő kollégáikat és a törvényhozást kritizálják, ráadásul olyan mértékben, hogy rablóknak, tolvajoknak, elkövetőknek titulálják őket, ami azért nincs rendben, mert ezzel az egész országnak ártanak, megtépázzák annak az intézménynek is a tekintélyét, amelyikben maguk is dolgoznak. Utcára rendelik az embereiket az igazságügyi törvények módosítása ellen, miközben sem azt nem tudják, mit ír a vonatkozó törvény, sem azt, hogy miről szólnak pontosan a módosítások.

Princz Csaba