×
2024. 03 19.
Kedd
József, Bánk
5 °C
tiszta égbolt
1EUR = 4.97 RON
1USD = 4.56 RON
100HUF = 1.26 RON
Szatmárnémeti

A boldogtalan tollhercegnő — Debreczeni Éva emlékére

2017.10.22 - 10:00
Megosztás:
A boldogtalan tollhercegnő — Debreczeni Éva emlékére

Nehéz írni olyan kollégáról, akivel éveken át egy szerkesztőségben dolgoztam, ahogy mondani szokás, egy szekeret húztam vagy akár egy lovat ültem.

Nehéz, mert előkerülnek az emlékek, amelyek közül a szépek mosolyt csalnak az arcra, a kellemetlenekről pedig már aligha érdemes szót ejteni. Ilyen kolléga volt Debreczeni Éva, akivel egy iskolába jártam, később egy szerkesztőségben dolgoztam. Sokoldalú egyéniség volt. Az, hogy elég sok területen kipróbálta magát, talán élethelyzetéből is fakadt: ismert és ismeretlen problémái miatt, ha csak tehette, a munkába menekült. „Ha csak tehette”, hiszen elég korán jelentkeztek egészségügyi problémái, melyek egy idő után egyre súlyosodtak.

Debreczeni Éva az újságírás mellett tördelő- és olvasószerkesztő volt, prózát és verset írt, festett, könyveket szerkesztett, könyvborítókat tervezett. Két kötetem borítóját is ő tervezte. Első, Nevess a temetésemen című regénye Venczerédi Bea álnéven jelent meg 2004-ben, ezt követte a Vadonsirály című, válogatott írásait tartalmazó kötete 2007-ben. Verseskötete előbb elektronikus formában jelent meg, nemrég pedig nyomtatásban is A boldogtalan tollhercegnő címmel.

Hogy mennyire volt boldogtalan Debreczeni Éva valójában, már nem fogjuk megtudni. Talán azok sem tudhatták meg soha, akik a legközelebb álltak hozzá, mert érzelmeit, amennyire csak lehetett, elfojtotta, eltitkolta. Verseiben viszont ott találjuk a „boldogtalanság” jeleit. „Nem hittem volna, hogy valaha leírom/ azt, ami bánt, vagy inkább kisírom/ a torzonborz moha és talán bárányka/ fut majd fel repedő betonfejfámra,/ ha majd nem lesz aki felkeresse/ halottak napján, november este” — írja A kérdés című versében. Szerette a humort is, bár a humora is keserű volt, még a nevetésében is ott volt a fájdalom. Érezhető volt, hogy nem azt kapta az élettől, amit minimumként elvár az ember. Ezért néha lázadt, legtöbbször elviselte. Debreczeni Éva fel volt készülve a korai halálára. Életének utolsó időszakában már nem mindig tudta visszafojtani az érzelmeit. „A boldogtalan hercegnő” már látja az eget. Keserves című versében így ír: „sírtam sokszor tán hiába/ életemben de csak egyszer/ nevettem// mire várjak hamarjából/ kiköltözöm e világból/ leverten”. Debreczeni Éva pşnteken lett volna hatvanéves.