A „bresciai hiéna” két arca

Különösen érdekes történelmi előadással, gyertyás felvonulással, koszorúzással emlékezett a Néppárt.

Hagyományaik szellemében az Erdélyi Magyar Néppárt főhajtása a '48–'49-es szabadságharc áldozatainak emléke előtt szatmárnémeti székhelyükön vette kezdetét, ahol Zatykó Gyula, az EMNP országos alelnöke köszöntötte az egybegyűlteket, beszédében rámutatva: a megemlékezés is ünnep, s bár október 6-a — és az előtte lévő, az addigi világban példa nélküli kirakatper — a megtorlásról szól, mégis az emberi értéket hozza elénk. „A mártírjaink emlékére gyújtott gyertyák az erkölcsi példát világítják meg” — fogalmazott. Seres Ferenc megyei elnök pedig a szabadságharcosok és a tábornokok ma már szinte elképzelhetetlen elszántságát emelte ki. A köszöntők között a csodálatos hangú Anderkó Petra dalai tették még ünnepibbé a megemlékezést, majd dr. Keresztesi Csaba egy szinte tabutémát feszegetett történelmi előadásában: a „bresciai hiénaként” is emlegetett, véreskezű megtorló, s időskorában mégis Nagygécen letelepedő, már 1849 végén a szabadságharc rokkantjai számára jelentős összegű támogatást biztosító alapítványt létrehozó, magyarul is megtanuló Julius Jacob von Haynau két arcát, illetve a „jóságos” Ferenc József szerepét a véres megtorlásokban. Az egyébként már fiatalkorától remek katona, de kegyetlenkedésre hajlamos Haynau patológikus lelkületével Ferenc József valószínűleg nagyon is tisztában volt, s épp ezért jelölte ki a tisztogatás feladatára — ugyanakkor az sem lehetett véletlen, hogy 1849 augusztusában Ferenc József lemondott arról a jógáról, hogy felülbírálja Haynau döntéseit, vagyis abszolút hatalommal ruházta fel Magyarországon. Ráadásul a császár 1916-os halálát követően derült ki, hogy dolgozószobájában mindvégig gondosan (és titokban) őrizgetett egy, az aradi kivégzést ábrázoló képet. Nos, Haynau addig tisztogatott, míg a vérengzések ellen Miklós cár és az angolok is felemelték szavukat — az európai közvélemény lecsendesítésére Ferenc József pedig „feláldozta” Haynaut: „Elővette beretváját, használta és visszatette”. Csak az nem nagyon akart ott maradni. Rossz híre és tetteinek szörnyűsége kísérte, bármerre is járt Európában, több helyen atrocitások is érték, végül Szabolcsban, Nagygécen telepedett le. „Haynau volt a hóhér — a parancsot más adta ki, de a munkát fájó alapossággal ő végezte el. Bábu volt egy politikai sakkjátszmában, és végül őt is feláldozták” — zárta előadását Keresztesi, majd a megemlékezők egy-egy égő mécsessel a vasútállomás melletti temetőig vonultak, ahol megkoszorúzták Kossuth Lajos emléksírját.