A Családi hétvége üzenete

A boldog család — idő előtti mennyország (John Bowring). Ezt olvasva felvetődik bennem a kérdés: van-e olyan ember, akinek nem az a célja, hogy az idő előtti mennyországban éljen? A logikus válasz az lenne: nincs, hiszen a család és az emberi lét egymástól elkülönítve el sem képzelhető. Az ember szívébe a másik nem iránti vonzalmat maga a teremtő oltotta bele, amikor azt mondta: „Nem jó az embernek egyedül lenni; szerzek néki segítő társat, hozzá illőt” (1 Mózes: 2,18). A több éve megszervezésre kerülő Családi hétvége mint elképzelés tökéletes, hogy mennyi az, ami az elképzelésből megvalósul, aligha mérhető. Bár a családi élet benső tartalma a történelem folyamán sokszor módosult, de lényegét tekintve sohasem változott, sőt mindig egy olyan kapaszkodó volt az élet viharaiban, amely az embert biztonságban tarthatta, reményt, erőt adott a létezéséhez. Túlélte a család a bűnbeesést, látta a vízözönt, részese volt szörnyű háborúknak, megszenvedte a csapások minden formáját anélkül, hogy ezek bármelyike is végzetes lett volna a családra. Nincs olyan ember, akinek nem az a célja, hogy az idő előtti mennyországban éljen — kellene legyen a válasz mindenki számára, de sajnos, van más válasz is. Egyre több olyan ember van, akiket legyőznek a demoralizáló szenvedélyek, akik hallgatnak a kordivat kihívásaira, és ezek miatt nem tudják magukat féken tartani. A szeretettel töltött családi élet sok rossztól tarthatja vissza az embert, már csírájában legyőzheti a gonoszt, szárnyakat adhat a kézen fogva haladó család tagjainak. A nem családi keretek között folyó nevelés épp azt nem tudja nyújtani, amit az utód kiegyensúlyozott személyiséggé válása elsősorban igényel: az érzéseken és szavakon átsugárzó személyes szeretetet. A szeretet szó sokak számára költői képnek, ábrándnak, elérhetetlen álomnak, vágynak tűnik. Márpedig a szeretet, a kötődési igény alapvető szükséglete a modern társadalom emberének is. A stabil emberi kapcsolatokra való igény is nagy szerepet játszik abban, hogy a család mint társadalmi intézményrendszer fennmaradt, pedig sokszor kongatták meg a vészharangot felette. Család nélkül az emberiség szétszórt nyájjá szakadna. A családi konfliktusok és a családi elszigetelődés nemegyszer okoztak már kisebb–nagyobb tragédiát a magyar történelemben. Azok az emberpárok, akik még öregkorban is együtt vannak, valóságos kincs birtokosai. Valahogy ezt az üzenetet kellene hordozza a Családi hétvége.

Elek György