A csedregi görögkatolikus egyházközség története

Nagy ünnepre készül a Csedregi Görögkatolikus Egyházközség: téglatemplomuk építésének 100. évfordulójára emlékeznek.

Miért van nagy jelentősége ennek az építkezésnek a csedregiek életében?

Mert a 100 éves templom valós bizonyítéka annak, hogy egy közel 600 lelket számláló közösség is tud kitartó és együttes munkával maradandót alkotni a közös meggyőződésben és a keresztény hit erejében.

Csedreg település Szatmár megye északnyugati részén elterülő kis település. XI. századi iratok említik létezését, mint jobbágy- és katolikus település. A reformáció a településen is végigsöpört, és egy jól megszervezett, tündöklő gyülekezetet hagyott maga után. Azonban 1717. augusztus 27. után, a tatárok betörése következtében, a falu üres maradt — a lakosságot lemészárolták, a házakat felgyújtották. Valójában ezt követően kezdődik a csedregi görögkatolikus egyházközség története. A földesúr ruténokat telepített be, hogy a föld ne maradjon megmunkálatlanul. A ruténok hozták magukkal mély görögkeleti ( ortodox) vallásosságukat. A kor szellemében, miszerint „cuius regio, eius religio”, vagyis „akié a föld, azé a vallás”, valamint az erős rekatolizáció következtében a földesúr Báró Perényi Gábor kökényesdi nagybojár és gróf Pethő Mária 1736-ban megparancsolták a ruténoknak, hogy térjenek át a katolikus vallásra. A nyakas ruténok azonban ellenálltak, mert nem szerették volna elveszíteni liturgikus szokásaikat és keleti liturgiájukat (rítusukat). Kitartásuknak köszönhetően nem kellett a latin rítusra áttérniük, csak a pápa főségét elismerni, így megtarthatták saját keleti rítusukat, és görögkatolikusok lettek (unitusok, a Rómával egyesült Keleti Egyház része). Ez igen praktikus megoldásnak látszott, hiszen a földesúr akarata szerint katolikusok lettek, azonban megtarthatták saját rítusukat és vallási szokásaikat. A görögkatolikus ruténok így tehát birtokba vették a falu közepén álló, 1679-ben épült kis fatemplomot és a körülötte elterülő temetőbe temetkeztek.

A falu lakossága a XVIII. század közepére elmagyarosodott, és a liturgikus nyelv is lassan-lassan magyar lett, szláv helyett. A csedregi híveknek, akik közel 600- an lehettek, volt egy kis fatemplomuk, de saját papjuk, aki helyben lakott volna, az nem volt. Fiókegyház volt, a mindenkori kökényesdi parókus járt ki istentiszteletet tartani vasárnaponként a híveknek. Azonban az 1900-as években megérett a hívekben az az erős elhatározás, hogy Csedreg önálló egyházközség legyen állandó pappal, aki a falu híveinek lelki életével foglalkozik. Damjanovics Tivadar kökényesdi parókus alatt (1901–1914) a csedregi hívek elhatározták, hogy a romos állapotban lévő fatemplom helyére téglából új, impozáns templomot építtetnek. A templom építéséhez minden falubeli tehetsége szerint hozzájárult. A templom falai 1905–1907 között épültek, azonban a nehéz anyagi helyzet miatt 1914-re készültek el a vakolási és belső berendezési munkálatok. A templom még ekkor nem rendelkezett toronnyal, ezt a háború nehéz évei után építették a templomhoz 1921-ben.

A templom titulusa Áldozócsütörtök, vagyis az Úr Jézus Krisztus mennybemenetelének ünnepe, ami egyedülálló a partiumi magyar görögkatolikus templomok esetében, mert nem egy népszerű szentnek ajánlották templomukat a csedregi hívek, hanem magának a Megváltónak, azaz Isten Fiának. A templomot 1931–1932 között festette ki Tóth Gyula templomfestő.

1910-ben épült a templom szomszédságában, a mai általános iskola területén a falu első görögkatolikus felekezeti iskolája, valamint a kántorlak, ahol a mindenkori kántortanító élt.

A csedregiek bizonyítottak. Templomot építettek, iskolát kántorlakkal, majd paplakot. Ezzel kiérdemelték, hogy ne csak bejáró papot kapjanak, hanem saját helyben lakó papot. Ennek fényében 1920-ban az egyházmegyei vezetőség külön parókiaként ismerte el a csedregi görögkatolikus egyházközséget, és saját papot biztosított a falu hívei részére. A következő papok szolgáltak 1920-tól a csedregi egyházközségben:

Tóth György 1920. január–1920. Július, Illés Viktor 1920–1938, Alomir Marina 1938–1941, Pallai József 1942–1953, Alomir Marina 1953–1957, Riederer Edmund 1957–1966, Erdélyi András 1966–1971, Péterfi Gyula 1971–1972,

Stark József 1972. május–1972. november, Kovács Pál 1972–1998,

Harangozó József 1998–2000, 2000. január 30-tól Szemák Miklós, a jelenlegi parókus.

2014. május 29-én arról emlékezik meg, és azért ad hálát a csedregi görögkatolikus egyházközség, hogy az 1914-ben befejezett templomépítés egy kicsi, szegény, földműves falu népét arra késztette, hogy maradandót alkosson egységes erővel, és bizonyságot tegyen meggyőződéséről, tettrekészségéről, hogy megérdemli, hogy saját papja, lelki vezetője legyen. Ezért minden kedves olvasót május 29-én szeretettel vár a csedregi görögkatolikus egyházközség a 11 órától kezdődő ünnepi hálaadó szentmisére, amit Nm. és Ft. Vasile Bizău máramarosi görögkatolikus püspök atya fog celebrálni a környékbeli és vendég papsággal együtt.

Szemák Miklós parókus

Simon István papnövendék