A dél-erdélyi magyarság tragédiája
Utoljára módositva: 2018-04-21 11:03:43

Dr. L. Balogh Béni főlevéltáros a Szent István Kör szervezésében, A romániai magyarság 100 éve című történelmi előadás-sorozat részeként tartott előadást csütörtökön Szatmárnémetiben.

Az RMDSZ által elindított, A romániai magyarság 100 éve című történelmi előadás-sorozat csütörtökön folytatódott Szatmárnémetiben. Dr. L. Balogh Béni, a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának főlevéltárosa a bécsi döntés nyomán Romániának maradt dél-erdélyi magyar kisebbségről beszélt.

A II. bécsi döntés kettéosztotta Erdélyt: az északi (kétötöd), a szegényebb rész Magyarországhoz került, míg a gazdagabb déli rész Romániának maradt. Ezen a részen akkor ötszázezer magyar élt, többségük a nagyvárosokban (Arad, Brassó, Temesvár). A dél-erdélyi magyarság sorsa a II. bécsi döntést követően az azt megelőző huszonkét évnél is rosszabb volt. Miután hatalomra került a németbarát Ion Antonescu, megváltozott a nemzetiségpolitika. Az volt a célja, hogy megtisztítsa Romániát az etnikai kisebbségektől lakosságcsere, kitelepítés vagy elűzés folytán. Megindult egy nagy menekülthullám, amely kölcsönös volt: Észak-Erdélyből a románok menekültek át Romániába, Dél-Erdélyből és a Regátból pedig a magyarok Észak-Erdélybe és Magyarországra. Észak-Erdélyből mintegy kétszáz-kétszázhúsz ezer román menekült el, míg közel kétszázezer dél-erdélyi és regáti magyar hagyta el otthonát. Ez a menekülthullám óriási érvágást jelentett a dél-erdélyi magyarság számára, hiszen a négy év alatt szinte a negyven százalékuk elment, ez mind a mai napig meglátszik Dél-Erdély demográfiai viszonyain. Az előadó hangsúlyozta, hogy azokban a városokban, ahol az 1930-as népszámlálás szerint ötvenszázalékos volt a magyarság aránya, ez jóval negyven százalék alá csökkent. A Zsil-völgyi magyarság hetven-nyolcvan százaléka hagyta el szülőföldjét, a tordai magyarság ötvenszázalékos aránya huszonöt százalékra csökkent, Brassót, Nagyszebent, Aradot és Temesvárt tömegesen hagyták el a magyarok. A II. bécsi döntésnek nemcsak demográfiai, hanem gazdasági, politikai, kulturális következményei is voltak. A dél-erdélyi magyarság gazdasági pozíciói meggyengültek, vagyonuk nagy részét elvesztették, földjeiket úgyszintén. A kisiparosok és kereskedők lába alól nagyrészt kihúzták a talajt. A szellemi és kulturális élet elsatnyult, akárcsak Észak-Erdélyben a magyar hatóságok, úgy Dél-Erdélyben a román hatóságok felszámolták az egyesületeket, elkobozták a vagyonukat, szünetelt a kaszinók és a kulturális egyesületek tevékenysége, színházi életről szó sem lehetett. A magyarság szellemi túlélését az írott szó, a könyvek, a naptárak és a sajtó biztosította, de a cenzúra miatt a könyvek kis számban jelentek meg.

Dr. L. Balogh Béni rámutatott: a dél-erdélyi magyarság politikai érdekképviseleti szerve ebben az időben a Romániai Magyar Népközösség volt, székhelye Bukarest, elnöke Gyárfás Elemér, aki Trianon előtt Kis-Küküllő vármegye főispánja volt, alelnökök: Jakabffy Elemér és Szász Pál. Az érdekképviselet tevékenységét korlátozták a különböző intézkedések. 1941 júniusában a náci Németország megtámadta a Szovjetuniót, rövid időn belül Románia és Magyarország is csatlakozott a szovjetellenes háborúhoz. Romániában is bevezették a háborús rendszabályok egész sorát, de ezeken kívül a magyarokat különösképpen sújtották különböző diszkriminatív intézkedésekkel. Korlátozták az anyanyelvhasználatot. 1941 májusában és júniusában rendeletek útján több erdélyi városban kihirdették, hogy a hivatalokban tilos a magyar nyelvet használni, a hivatalok falára ki volt függesztve: „Vorbiţi numai româneşte!” Magyarul levelezni sem volt szabad, hiszen a szigorú cenzúra felbontotta a leveleket, s amelyik magyar nyelven volt írva, nem továbbították, a magyarul folyó telefonbeszélgetéseket megszakították. Az egész országban magyarellenes hangulat volt, amit részben az Észak-Erdélyből menekültek szítottak. A román kormány kísérletet tett arra, hogy kiéheztesse a magyar lakosságot. A közellátási minisztérium hozott egy titkos dekrétumot, amelynek értelmében diszkriminatív módon a magyaroktól elkobozták az összes élelmiszerkészletet: a gabonát, a lisztet és egyebet. Ez az eljárás a magyar kormány tudomására jutott, amely reklamált Berlinben és Rómában. Akkor a náci Németország Európa ura volt, mind a magyar, mind a román kormány a kegyeit kereste. Berlin kiküldött egy német-olasz vegyes bizottságot, amelyik elkezdte a helyszíni vizsgálatokat, és megállapította, hogy valóban egy diszkriminatív intézkedéssorozat van folyamatban, Berlin nyomására a román kormány kénytelen volt ezt leállítani és visszaszolgáltatni az elkobzott élelmiszert.

A négy év mérlegét megvonva azt mondhatjuk, hogy nagyon nehéz négy év volt, az egyetlen „pozitívum”, hogy megmaradt a dél-erdélyi magyarság, nem sikerült teljesen elüldözni. Főleg a falvakban élő, földműveléssel foglalkozó magyarok maradtak otthon, az elvándorlók többsége városban élt: tisztviselők, kereskedők vagy kisiparosok voltak — szögezte le az előadó.

Elek György

 

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK
  • Nincs kapcsolodó cikk
APRÓHIRDETÉS
Szolgáltatás
Szállítok kavicsot, homokot, szemetet. Tel.: 0741077706.
Tovább >>>
SZATMÁRI NAP
MoziSzinházBuliEgyéb
KÉPGALÉRIÁK
NAVIGÁTOR


KÖRKÉRDÉS
Szoktál-e önkénteskedni?
Igen, az iskolában kapcsolódtam be egy önkéntes programba.
Néha részt veszek önkéntes tevékenységekben, de ez eléggé rendszertelen.
Eddig még nem volt lehetőségem rá, de szívesen megtenném.
Nincs időm ilyesmire, így is alig marad szabadidőm.
Nem, az önkénteskedést nem nekem találták ki.
Egyéb, leírom hozzászólásban
Szavazok
HOROSZKÓP
Válassza ki csillagjegyét:
2018. október 17.
Jólesik Önnek, hogy barátai az Ön tanácsára vagy véleményére kíváncsiak, mert ebből érzi, mennyire elismerik gondolkodásmódját, értékeit.
SEBESSÉGMÉRÉS
  • Sajnos ma még nem kaptunk információt a radarokról a megyében!
  • Az összes megtekintése
    Radarok Szatmár megyében
    (2018. október 17.)


    KONYHA
    Hozzávalók: 1 fej kelkáposzta, 15 dkg főtt sonka, 15 dkg trappista sajt. A panírozáshoz: liszt, 2 db tojás, zsemlemorzsa, ...