×
2024. 03 28.
Csütörtök
Gedeon, Johanna
11 °C
szitálás
1EUR = 4.97 RON
1USD = 4.61 RON
100HUF = 1.26 RON
Vidék

A digitális kultúra aktuális szerepe

2017.01.27 - 13:27
Megosztás:
A digitális kultúra aktuális szerepe

Szerdán a szamoskrassói Bem József Általános Iskola tanári szobájában A Magyar Kultúra Napja alkalmából tartottak előadásokat, könyvbemutatót és beszélgetést a kultúraváltásról, valamint a digitális kultúra előretöréséről, annak pozitív és negatív hatásairól.

 

Az előadáson elsőként Frigy Szabolcs pszichológus, egyetemi tanár, iskolai tanácsadó beszélt a digitális kultúra aktuális szerepéről. „A gyerekek, a fiatalok egyre inkább a digitális kultúrában érdekeltek, kevésbé érdeklődnek a könyv, az írásalapú kultúra iránt. Az, amit magaskultúrának nevezünk, egyre kevésbé megfogható a fiatalok számára. Egy perc alatt hétszázezren tesznek valamit közzé Facebookon, 2,7 millió videót néznek meg, 2,4 millió Google-keresés van percenként. A Facebookon percenként 3 millió 125 ezer lájkolás van. A Facebook percenként 11 700 dollárt keres. 243 ezer képet töltenek fel. Ha megkérdezzük, hogy mit olvasnak ma a diákok, kiderül, hogy egyre kevesebben olvassák Jókait, de annál többen Harry Pottert. Érdemes elgondolkozni azon, hogy ha Harry Potter kötelező olvasmány lenne, akkor olvasnák-e ennyien. Ma már egy teljesen más világban élünk, azt látjuk, hogy a hagyományos könyvi kultúra teljesen átalakulóban van. Ma már Jókai Mór nem tudna megélni a regényeiből, de sokan jól megélnek abból, hogy néhány perces filmeket tesznek fel a youtube-ra. A kultúrának egy teljesen új dimenziója van kialakulóban. Amikor megkérdezik a diákokat, hogy mi a kultúra és mi az általános műveltség, nagyon eltérő válaszok hangzanak el. Minden tanár a saját tantárgyát tartja a legfontosabbnak, a gyerek viszont azt mondja: miért kell azt megtanulni, amikor rajta van a Wikipédián? A diáknak a telefonja sokszorosan okosabb, mint a tanár. Nehéz eldönteni, hogy az irodalomban kik azok, akiknek kell ismerni a műveit. A ma embere azt is megkérdezi, hogy mit ad hozzá például Jókai az ő életéhez, amitől jobban tud boldogulni a világban. Az általános műveltség régen azt jelentette — és innen jött az érettségi is —, hogy az illető tudta, mi az, ami szükséges ahhoz, hogy boldoguljon a világban. Az iskolát úgy találták ki, hogy száz évig ne változtassanak rajta, hogy ne omoljon össze a rendszer. Ezért nagy kihívás ma a tanároknak, amikor egy tantárgyat vagy egy témát el akarnak adni a diákoknak. Rögtön vissza lehet dobni a labdát: ez miért fontos? Nem válasz az, hogy benne van a tantervben. A digitális kultúrának két iránya van. Az egyik az, amikor a kultúrát digitalizálják. Bármit el lehet olvasni a telefonon. A másik irány, amikor a digitális kultúra elkezd önálló termékeket megjeleníteni. A közösségi oldalak is véleményformálók. Nagyon sok bejegyzéssel is hozzá lehet járulni a digitális kultúra fejlesztéséhez. Régebben azt mondták, hogy az iskola a kultúra átadásának a helye. Ez ma már erőteljesen csökken. Nagyon fontos, hogy a kultúrát ne csak passzívan nézzék sem a diákok, sem a tanárok, hanem igyekezzenek kultúraalkotókká válni. Egy újságíró írta, hogy vannak digitális bevándorlók és digitális bennszülöttek. A digitális bevándorlók a tanárok, a bennszülöttek pedig a diákok. A bevándorlók akarják a bennszülötteket tanítani, ami nem működik. A tanárok egy kicsit lecsúsztak az internetes forradalomról. A diákok belenőnek a digitális kultúrába, a tanárok pedig próbálják tanulni, de nem mindig sikerül. Vannak olyan kezdeményezések, hogy digitális tankönyveket kell kiadni, ezekbe lehet videókat feltölteni, és bármilyen kérdés esetén azonnal lehet megoldást keresni. Az iskolafejlesztés ilyen irányba megy. Mások viszont azt mondják: elég telefon és internetes eszköz van otthon, nem kell azokat bevinni az iskolába is. Az okostelefon csodálatos eszköz, amit jó és rossz célokra is lehet használni. A jövő egyértelműen digitális. A gyerekek sokszor szenvednek, mert azt tapasztalják, hogy az élet más, mint az iskola. Akkor fognak szívesen menni az iskolába, ha ott az életre fogják őket megtanítani” — összegzett a szakember, rámutatva ugyanakkor arra is, hogy a hagyományos kultúraátadás egyre inkább eltávolodik az élettől.

Elek György is egyetértett azzal, hogy a jövő digitális lesz, és elismerte azt is, hogy ma még sokat vitatkoznak azon, hogy miként történjen a kultúraátadás. Sokan azt mondják, hogy válságban van a kultúra. Valójában nem válság az, ami történik, hanem váltás. Teljesen más értékek vagy értéktelenségek kezdenek előtérbe kerülni. A digitális világban a tömegtudást tartják fontosnak az egyéni tudással szemben. Viszont azok az emberek, akik nem rendelkeznek egyéni tudással, az árral úsznak, könnyen befolyásolhatóak, nem tudnak egyéniségekké válni. Valóban igaz, az irodalom annyira gazdag és most is rohamosan gazdagodik, hogy képtelenség megismerni, képtelenség szelektálni is. A klasszikus zenét háttérbe szorítja a modern zene, a verset a dalszöveg, a képzőművészetet a fotó. Lehet, hogy az okostelefon sok mindent pillanatok alatt elénk tár, de ahhoz, hogy tudjunk szelektálni, szükség lenne az egyéni tudásra. Sokan azt hiszik, hogy az életben való boldoguláshoz elegendő megtanulni megkeresni az információkat. Korunk legnagyobb hibája, hogy a legtöbben az anyagi javak megszerzésében látják a boldogulást. Az erőltetett rohanásban, az egymásra való odafigyelés hiányában erősödik az elhidegülés, ami stresszhez, állandó feszültséghez vezet. Könnyen észlelhető, hogy az egyéni tudással rendelkezők és a kultúrát ismerők érzelmi világa sokkal fejlettebb, mint azoké, akik csak a technikai eszközökre hagyatkoznak. Tény, hogy ma már nem lehet digitális eszközök nélkül élni, de nagy hangsúlyt kell helyezni az érzelmi intelligencia fejlesztésére is, mutatott rá.

A továbbiakban az iskola tanárai és diákjai mondták el véleményüket az oktatás-nevelés átalakulásáról, a hagyományőrzés és -ápolás nehézségeiről, arról, hogy mi az, ami megtartható és mi az, amit semmilyen próbálkozás ellenére sem lehet életben tartani.

Ezt követően Elek György ismertette Gergely Melinda Nagykolcson élő prózaíró Új életre ítélve című regényét. A regény egy ma már kihűlni látszó érzésről, a szerelemről szól. Sajátos világunkban sajnos ez a legtisztább, legcsodálatosabb érzés is egyre ritkább. A fiatalok egy ideig „járnak”, majd komolyabb csalódások nélkül szakítanak, utána újra „járnak” valakivel, de nagyon sok ember nem igazán ápol szerelmi érzéseket. Gergely Melinda regényében ez az érzés végig ott van. Érdemes elolvasni és tanulni a szereplők erényeiből és hibáiból.

Az iskola tanári szobájában megtartott rendezvény kötetlen beszélgetéssel zárult.

 

 

Elek György