A doni csata áldozataira emlékeztek Szatmárnémetiben

Vasárnap délelőtt megemlékezéssel és koszorúzással egybekötött istentiszteletet tartott a Szatmár-Németi Református Egyházközség és a Szent István Kör a doni csata 71. évfordulója alkalmából. A becslések szerint 150 ezer ember halt meg vagy tűnt el a csatában.

Az „Itt van Isten köztünk” kezdetű éneket követően Sipos Miklós, a Németi-templom lelkipásztora olvasta fel Isten igéjét a 85. zsoltárból. A gyülekezet énekkarának szolgálata után Ft. Jákob János magyarországi protestáns tábori püspök hirdette az igét. „Miért is nem haltam meg fogantatásomkor, miért is ki nem múltam, mihelyt megszülettem” — hangzott az idézet az igehirdetés elején. A Jób könyve 3. részének 11. fejezete nagyon jól tükrözi a mai ember hozzáállását a hithez, Istenhez — állítja Ft. Jákob János. Olyan időket élünk, amikor a „nyugat embere” mindenre bizonyítékot keres. A kiszámíthatatlant kiszámíthatóvá, a láthatatlant láthatóvá szeretné tenni. A hit azonban a nem látott dolgokban való bizonyosság — mondta a püspök. Amikor elveszettnek érezzük magunkat, amikor kétségbeesetten úsznánk ki a mély vízből, de nem találjuk a partot, amikor köd, homály fedi a szemünket, s mi reménytelenül keressük a kiutat, akkor se feledjük el, Isten velünk van. Türelmesen várnunk kell, mert az Úr mindig megmutatja magát. Ha van hitünk, erőnk, megtaláljuk a kiutat, elérjük a partot. Ha hiszünk, lesz szabadulás, megtartatás, célba érés — mutatott rá Ft. Jákob János. A püspök szerint tanulnunk kell a doni csata magyar áldozatainak példájából. Az elesett hős katonák Istenre hagyatkoztak, nem kérdezték, hogy az Úr miért nem felel? Miért kell nekik elhagyni a családjukat, miért kell harcba menniük. Isten kezébe helyezték az életüket. A püspök szerint nekünk is hasonlóan kell cselekednünk. Istenre kell hagyatkoznunk, rá kell bíznunk az életünket. Ez a biztosítéka a holnapnak — mondta Jákob János. Mert Isten nem ígérte, hogy nem lesznek háborúk, természeti katasztrófák, megpróbáltatások, de azt igen, hogy végig velünk lesz az úton, még „a halál árnyékában is”. Ha bizalommal „letesszük az életünket” az ő kezébe, nem leszünk elveszettek — hangsúlyozta Jákob János magyarországi protestáns tábori püspök. Sipos Miklós lelkipásztor megköszönte az igehirdetést a püspöknek, aki egy emlékérmet nyújtott át a szatmári lelkésznek a találkozás emlékére. Az istentiszteleten részt vett többek között Mohácsi László debreceni lelkipásztor, dr. Ardai András, a Tiszántúli Református Egyházkerület főjegyzője, Éhn József, a Társaság a Kárpát-Medence Magyarságáért civil szervezet elnöke, Pataki Csaba szenátor, Kereskényi Gábor parlamenti képviselő, illetve Magyar Lóránd és Kovács Máté városi tanácsosok. Megjelent továbbá a megemlékezésen Ferenczi Lajos is, aki a doni csata egyik ma is élő résztvevője. Ezt követően Kiss Balázs budapesti hadtörténész tartott előadást a doni csatáról. A harccal kapcsolatos tévhitekről beszélt, és azokról a kérdésekről, melyek felmerülnek a doni katasztrófával kapcsolatban. Mi lett volna akkor, ha Magyarország nem vesz részt az oroszországi harcokban? A szakember szerint ez azonnali német megszállást idézett volna elő, s előbbre hozta volna a magyarországi zsidók deportálását is. A hadseregnek tehát nem volt választása Kiss Balázs szerint. A hadtörténész inkább emberi oldalról közelítette meg az 1943-as eseményeket. A katonák szemszögéből, akik minden bizonnyal férjek, apák, nagyapák voltak. Fontos, hogy ne csak „egy arc nélküli embertömegről beszéljünk”, hanem a katonák személyes történeteinek is meg kell maradniuk, s ezeket tovább kell adni — állítja a hadtörténész. Az előadás után a Németi-templom kertjében lévő emlékmű megkoszorúzására került sor.

Botos István