A fáról levert tarhonya – villáminterjú Laci bácsival

Mondd meg mit eszel, és megmondom ki vagy! — nem véletlenül mondták ezt a bölcs emberek. Egy egyszerű zsíros kenyér is lehet fantasztikusan finom, de a legjobb libamájat is el lehet rontani, össze lehet kutyulni — mondta a 13. PMN vendége, Benke László.

A szatmáriak által Laci bácsiként ismert gasztronómiai „szaki” — olimpiai bajnok és többszörös világbajnok mesterszakács és mestercukrász — szakmája megszállottja, hiszen szinte az egész élete arról szól, hogy minél többekkel ismertesse meg és fogadtassa el gasztronómiai jelszavát: Ízletesen, egészségesen, gazdaságosan.

— Többször is kihangsúlyozta a hétvége folyamán, hogy az igazi hazai ízeket, a hagyományainkat nem szabad elfelednünk.

— Így van. A családi asztalnál elfogyasztott ételnél fenségesebb nincsen. Gondoljunk csak a nagyanyáink, édesanyáink készítette hétköznapi és ünnepi ételeinkre, máris összefut a nyál a szánkban. Ezt kell átadni a gyermekeinknek, mert a mi sorsunk az ő kezükben van. Ahogyan nagy magyarjaink mondták, ha nem ápolod múltad, nem érdemled a jövődet.

— Milyen az igazán jó, magyaros étel?

— Mindig ki szoktam hangsúlyozni, hogy egy étel nem attól lesz igazán magyaros, ha négyujjnyi zsír van rajta. Ahogy mondani is szoktam: négyszer százat úszik a zsírban és olyan erős, hogy utána nem lehet órákat leülni. A jó étel tartalmas, harmonikus legyen, egy jó pörköltnek sűrű a szaftja, a színe pedig olyan, mint a felbőszült bikának a vére. Minden ételnek megvannak a maga jellemzői, ezek kell érvényesüljenek, a hozzá illő fűszerekkel. Egy pörköltbe például nem illik majoránna, babérlevél, borókabogyó, mert ezekkel csak elrontjuk. Ha pedig pörköltet vagy tokányt készítünk, összeüthetünk mellé többféle köretet, hiszen gazdagabb lesz az ízvilág — és ezzel máris változatosabbá tudjuk tenni a családnak az ételsorát.

— Ha már pörköltről beszéltünk, említsük meg, hogy a Partiumi Magyar Napok főzőversenyén Laci bácsi is ezt készített, nagyon finom krumplis-zelleres tarhonyával. A tarhonyával kapcsolatban már egy kis diplomáciai gubancot is átélt.

— Bárhova utazom a világon, bárhol kell főznöm, tarhonyát mindig viszek magammal, mert ez egy igazi magyar étel. Ráadásul olyannyira, hogy készítettek ebből már tortát és Szegeden volt tarhonya országgyűlés is. Egyszer pedig Bangkokba hívtak meg főzni, ahová vittem is magammal tarhonyát. A császári család protokoll-embere meg is kérdezte tőlem, hogy hol terem a tarhonya? Tréfás kedvemben azt találtam mondani, hogy fán terem — lett is ebből diplomáciai bonyodalom. Pár nap múlva ugyanis háromezer „tarhonya-cserjét” rendeltek Magyarországról. Aztán sikerül elsimítani: kimagyaráztam, hogy a tolmács eltévesztette, mert ezt nem le, hanem átverik a fán, mármint a tarhonya rostán.

— Rengeteg finomabbnál finomabb ételt készített már különböző rendezvényeken, világbajnokságon és olimpián. Meg lehet unni a főzést?

— A főzés egy örök kihívás, mindig tanul az ember. Ahány országban, nemzetnél járok, ott mindig úgy jár a szemem, mint a sublót fiók, hogy ellessem a csínytevéseket, újdonságokat és próbáljam elsajátítani, kicsit magyarosítani, hogy a hazai emberek is szeressék. Igyekszem változatossá tenni a terített asztalt, a pörkölthöz is mindig többféle köretet tálalok, például egy kapros-túrós gombócot, egy párolt rizst, egy párolt zöldséget. Ahány körettel fogyasztja az ember, annyi íze van a pörköltnek. Ugyanerre egy nagyon találó példa az is, hogy egy tyúkhúslevesnek egész más íze van finommetélttel, galuskával vagy csigatésztával.

— Laci bácsi igazán vidám ember, ez a műsoraiból is kitűnik. A szatmáriak is nagyon szeretik, hiszen úton-útfélen megállították egy baráti kézfogásra, egy közös fotóra.

— Én mindig mindenkinek annyit tiszteletet adok, amennyit magam is elvárok. Mindegy, hogy kicsi, nagy, fiatal vagy idősebb, bárkivel hamar egy hullámhosszra kerülök és szívesen elbeszélgetek — talán ezért is kedvelnek, szeretnek sokan.

Bumbuluţ Krisztina