A felzárkóztatás lehet a megoldás

„Együtt a közös jövőnkért” címmel indított felzárkóztatási programot a nagykárolyi 1-es Számú Általános Iskola vezetősége az idei tanévben is. A projekt lényege, hogy a hátrányos helyzetű, zömében roma gyermekeket is felkészítse a „normális” életre.

Szépen felújított, korszerűen felszerelt épületbe érkezik az a látogató, aki elmegy a nagykárolyi 1-es Számú Általános Iskolába. Lássuk be, több szülőnek ez is szempont, amikor tanintézményt választ csemetéjének, hiszen mindenki a legjobbat szeretné gyermekének. És szempont természetesen a megfelelően felkészült tanári kar is, ugyanis az iskolában kapott útravalótól függ, hogy milyen eredményeket ér el majd a továbbiakban, az ún. nagybetűs Életben.

Szempont az is, hogy megfelelő osztálytársai legyenek gyermekünknek. A „megfelelő” jelző sok mindent takarhat, többek között azt is, hogy az otthonról hozott „alapozás” mindenkinél meglegyen. Itt azonban komoly problémával néznek szembe az 1-es iskola pedagógusai és vezetősége: nagyon sok szülő dönt úgy, hogy máshová viszi gyermekét, mivel az iskolák körzetesítését meghatározó törvény eredményeképpen az iskola körzetéhez zömében olyan utcák kerültek, amelyek lakói az erősen hátrányos, roma közösség tagjaiból kerülnek ki. Ez a tény olyanfajta migrációt eredményezett a nem hátrányos helyzetű gyermekek átíratásának tekintetében, hogy a magyar tagozatos osztályok belátható időn belül szinte csak a nehezen kezelhető, hátrányos helyzetű gyermekekből állnak majd. A magyar tagozatosokat érinti leginkább a probléma, hiszen a mostani alsó tagozaton már szinte csak szociálisan nehéz helyzetben lévő gyermekek vannak, s minden jel szerint a felső tagozatokon sem változik majd ez az arány.

Együtt a jövőért

Belényi Andrea magyar szakos tanárnő, az iskola aligazgatónője nyilatkozott lapunknak a kialakult helyzettel kapcsolatban. Mint mondta, olyan problémát jelent mindez, mely nem reked majd meg az iskolai oktatás szintjén, hanem idővel szociális téren mindenkit érint majd, hiszen ezek a gyerekek majd felnőnek, s amennyiben nem kapnak megfelelő képzést, valószínűleg az utcán végzik. Hisz a problémás gyermekek szüleinek nagy része írástudatlan ma is. „Az alapoknál kell kezdenünk a gond orvoslását, ötödik osztályban már szinte lehetetlen kezelni ezt a kérdést. Nem seperhetjük szőnyeg alá a problémát, amellyel tanintézményünk áll szemben. Félreértés ne essék, itt a problémát nem az jelenti, hogy szociálisan nehéz helyzetű gyermekek járnak nagy részben az iskolánkba, és őket kell oktatnunk, hanem az, hogy otthon ezek a gyermekek nem kapják meg azt az odafigyelést és családi hátteret, amely felkészítené őket, hogy mi is vár rájuk, ha iskolába kerülnek. Hogy csak pár példát mondjak: nagyon sok olyan elsősünk van, akik előzőleg nem részesültek óvodai képzésben. Emiatt nem tudják, mit is jelent a bárminemű fegyelem, odafigyelés a pedagógusra. Sok tanítónőnk szembesült azzal a problémával is, hogy az elsős kisgyerek nem tudja használni a kilincset, nem tudja lapozni a füzetet, megfogni a ceruzát. Banálisnak tűnhetnek ezek a dolgok, azonban ha jobban belegondolunk, a helyzet inkább elkeserítő” — hangsúlyozta az aligazgatónő.

Mint mondta, nagyon sokáig törték a fejüket azon, hogy mihez kezdjenek ilyen körülmények között. Magyarországi mintára figyeltek fel, és akkor született az elhatározás, hogy iskola utáni foglalkozást indítanak, melynek keretében, a tanórákat követően, a pedagógus ottmarad a gyerekekkel, közösen készülnek a másnapi órákra, s a szociálisan hátrányos helyzetűek kapnak egy ebédet is.

Persze, önerőből mindez nem működik. Szerencsére az önkormányzat teljes mértékben partnere az iskolának, így tavaly novemberben tanácsi határozat született arról, hogy a város „beszáll” a programban részt vevő pedagógusok bérének kiegészítésébe, és magára vállalja az érintett 70 gyermek étkeztetési költségeit.

„Négy évvel ezelőtt, az iskolánkat támogató Kinderland Egyesület már indított egy hasonló programot. Akkor ugyanebben a rendszerben működött a foglalkozás, annyi különbséggel, hogy a délutáni tanítónőt az egyesület fizette, és az önkormányzat csak az étkeztetést vállalta. Azért volt szükség az egyesület támogatására, mert két pedagógusunk itthagyta az iskolánkat, és átment a Josephus Calasantius Római Katolikus Líceumba. Velük együtt mentek a nem hátrányos helyzetben lévő gyermekek is. Ez a migráció máig tart. A mostani programunkhoz az ötletet tehát a négy évvel ezelőtti és a Magyarországon remekül működő, hasonló jellegű projektek adták. A gyermekek itt az iskolában használják például azokat a tanszereket, amelyek az államtól kapott tanszercsomagban érkeztek. Nem vihetik haza, mert félő, hogy soha nem látjuk viszont ezeket a tárgyakat” — mutatott rá Belényi Andrea.

Verseny a „jobb” gyerekekért

„Nincs különbség gyermek és gyermek között, pusztán arról van szó, hogy ezek a gyermekek nagyobb odafigyelést igényelnek, hiszen sajnos elemi dolgokban mutatnak nagy lemaradást. Arról nem is beszélve, hogy otthon sem kapják meg mindazt, ami egy normális családban észrevétlenül működik. Ahhoz, hogy eredményt érjünk el, nem elegendő a délelőtti iskolázás. Szerencsére a Polgármesteri Hivatalban működő szociális osztállyal is remekül dolgozunk együtt. Nagyon sokat segít az önkormányzat és mindenki, aki teheti és érintett az ügyben” — tette hozzá az aligazgatónő.

Van-e már látható eredménye az erőfeszítéseiknek? — kérdeztük a pedagógust. „Több gyermek esetében tapasztalható előrelépés, de még nagyon sok munkát és nagyon sok odafigyelést igényel a felzárkóztatás. Karácsonykor például műsorral készültek a programban részt vevő gyermekek, és kijelenthetem, nagyon élvezték, igazi sikerélmény volt számukra. Ez optimizmusra ad okot. Elsősorban annyit várunk el, hogy a gyerekek, mire ötödik osztályba kerülnek, megtanuljanak írni és olvasni. Hiszen később minderre már nincs mikor sort keríteni. Mi tehát bizakodók vagyunk. Nem azt mondom, hogy ez a legmegfelelőbb megoldás, de törekszünk, dolgozunk, és remélem az erőfeszítéseinket mihamarabb siker koronázza. Ehhez persze a szülők támogatása éppúgy szükséges, mint a tanárok felelősségtudata. Azzal nem tudunk mihez kezdeni, ha megbélyegzik az iskolánkat, hiszen nagyon nagy a verseny a jobb gyermekekért a pedagógusok és a tanintézmények között. Viszont ami rajtunk múlik, azt megtesszük, és arról biztosítani tudjuk a szülőket, hogy a ránk bízott gyermekek megfelelő színvonalú oktatásban részesülnek, és a lehető legjobbat kapják tőlünk. Itt, nálunk, az 1-es Számú Általános Iskolában” — zárta mondandóját az aligazgatónő.