A győztes helyben marad

Anglia újraírná, Horvátország pedig megírná a történelmét az oroszországi labdarúgó-világbajnokságon, ugyanis a szigetországiak csak 1966-ban, a horvátok pedig egyáltalán nem játszottak még döntőben. Egyikük nagyon fog örülni szerda éjfélkor.

Az Anglia – Horvátország párharc után eldől, hogy milyen párosításokat rendeznek majd szombaton, Szentpéterváron a labdarúgó-világbajnokság bronzmérkőzésén, és melyik két nemzet küzdhet majd vasárnap, Moszkvában az aranyéremért.

A bronzmérkőzés mindkét alakulatnak ismert. Az angolok 1990-ben, Olaszországban játszhattak a kisdöntőben a házigazdák ellen. Egy nagyon mozgalmas második féliben Roberto Baggio nyitott góllal a hajrában, majd tíz perccel később David Paltt egyenlített, de öt perccel később Salvatore Schillachi győztes találata Olaszországba tartotta a bronzérmet. Ezért az angolok nem is gondolnak szívesen a 28 évvel ezelőtti meccsre, és inkább az 1966-os diadalt emlegetik. Nem csoda, hiszen a Gordon Banksszal, Bobby Moore-ral, Bobby Charltonnal, Geoff Hurst vagy Roger Hunttal felálló „háromoroszlánosok” az Uruguay elleni 0–0 után keresztül gázoltak a mezőnyön, és megnyerték a hazai rendezésű világbajnokságot. Azóta várnak egy újabb diadalra az angolok, mivel az ezt követő 12 kiíráson csak az említett bronzmérkőzés jött össze. Most, 52 év után eljött az ő idejük? A szigetországi sajtó minden esetre áradozik a csapatról, amely Belgium mögött csoport másodikként jutott a nyolcaddöntőbe, majd Kolumbiát verte 11-es rúgásokkal, a negyeddöntőben pedig esélyt sem adva Svédországnak, 2–0-ra győzött.

A Sunday Times arról írt a svédek elleni siker után, hogy most már valóban el merik hinni az emberek azt, hogy a válogatottnak van keresnivalója a vb-n. A Mail on Sunday egy kis ABBA-beütéssel, azaz Mamma mia! címmel indította vasárnapi kiadását, megállapítva, hogy bizony lehet, a futball valóban hazatért. A Sunday Mirror egy egyszerű Semi Gods („Félistenek”, vagy „Elődöntős istenek”, ki hogy akarja érteni) címmel próbált hatásvadász lenni.

Az angolok abban is bízhatnak, hogy a statisztika is a javukra szól: az eddigi hétből öt tétmérkőzés volt, és csak kétszer tudtak győzni a horvátok, a többi hármat a „háromoroszlánosok” nyerték.

Másrészt az a tény is a javukra szolgálhat, hogy vélhetően egy nagyon fáradt horvát csapattal állnak majd szemben a Luzsnyiki Stadionban. Zlatko Dalic szövetségi kapitány legényei az elmúlt egy hét alatt két 120 perces mérkőzést játszottak. És tegyük hozzá, hogy sztárjátékosai mögött megannyi klubmeccs szerepel a 2017–2018-as szezonból. Ivan Rakitic például az idénybeli 67. meccsére készül. Ő a csúcstartó a horvát csapatnál, ugyanis a Barcelonánál pályán volt minden honi bajnoki, kupameccsen és Bajnokok Ligája-találkozón. Ugyanakkor a válogatottnak igen nehéz meccsei voltak a vb-n, „másfél” villanáson túl, szoros győzelmekről beszélhetünk. A nigériaiakat, illetve az argentinokat sikerült nagyobb különbséggel és kapott gól nélkül verni. Viszont az Izland elleni utolsó csoportmeccsen már akadozott a gépezett – de első helyről továbbjutottak –, majd következett a dánok elleni hosszabbítás és 11-es párbaj, szombaton pedig a hasonló forgatókönyv az orosz válogatott ellen. A horvát sajtó viszont máris nagyon álmodik. Vasárnap a Slobodna Dalmacija euforikus hangulatban ünnepelte címlapján a Vatreni (Tüzesek) becenévvel is emlegetett válogatottat. „A Vatreni legyőzte az oroszokat, nyitva áll az út a mennyországba. Az angolok is fejet hajtanak majd, világbajnokok leszünk” – olvasható. A Jutarnji List kissé visszafogottabb volt: „A horvátok nem adják fel – győzelem Oroszország ellen, csata az angolokkal a döntőért” – írták a címlapon. A Sportske Novosti azt írja: „Moszkva, érkeznek a horvátok!”

Ők, vagy angolok helyben is maradhatnak, hiszen vasárnap 18 órától a Luzsnyiki Stadion ad majd otthont a döntőnek is.

A horvátok vélhetően szeretnék megízlelni a döntő hangulatát is. 1998-ban az Aranycipős Davor Sukerrel, Robert Prosineckival, Mario Staniccsal, Robert Jarnival a csapatban (miután a nyolcaddöntőben Romániát verték egy 11-es góllal) Horvátország már nyert egy bronzérmet a hollandok elleni 2–1-es siker után.

Bár szakértők szerint ez a „gyengébbik” ága a vb-nek, mégis úgy véljük, szerda este nem fogunk unatkozni ezen a meccsen, hiszen mindkét válogatott megérdemelten jutott a legjobb négy közé. És ennél fogva az egyik, teljesen megérdemelten küzdhet majd tovább a világbajnoki címért.

Elődöntő

Moszkva, Luzsnyiki Stadion, 21 óra: Anglia – Horvátország (TVR 1, TVR HD).

Út az elődöntőig

Anglia

G-csoport: Tunézia – Anglia 1–2, Anglia – Panama 6–1, Anglia – Belgium 0–1; 2. hely. Nyolcaddöntő: Kolumbia – Anglia 1–1 (11-es rúgások után 3–4). Negyeddöntő: Svédország – Anglia 0–2.

Horvátország

D-csoport: Horvátország – Nigéria 2–0, Argentína – Horvátország 0–3, Izland – Horvátország 1–2; 1. hely. Nyolcaddöntő: Horvátország – Dánia 1–1 (11-es rúgások után 3–2). Negyeddöntő: Oroszország – Horvátország 2–2 (11-es rúgások után 3–4).

Pesek Attila