A hálaadó ima a legszebb ima

Hálaadásra gyűlt össze a maroknyi egri görögkatolikus gyülekezet, megköszönve, hogy kicsi templomukat közös akarattal és erővel fel tudták újítani.

A negyven évvel ezelőtti időszak, az 1970-es évek vége nem igazán volt a templomépítéseknek kedvező időszak, s különösen nem a görögkatolikus templomokénak — az egri magyar ajkú görögkatolikusok maroknyi gyülekezete 1977–ben fáradtságot nem kímélve, a téglákat a mezőn égetve mégis felépítette kicsi templomát. A négy évtizednyi idő nyomot hagyott Isten házán s a 40, zömében vegyes házasságú család alkotta gyülekezet ismét összefogott — római katolikus és református felekezetű testvéreik támogatásával és adományaival —, hogy felújítsák s három hónap alatt megújult a hátsó hajó teteje, a torony teljes egészében, s a kis templom kívül-belül új köntöst kapott; vasárnap kora délután pedig összegyűltek, hogy id. Pallai Béla, ifj. Pallai Béla és Kozsán István görögkatolikus, Antku István római katolikus s Kovács Sándor református paptestvérekkel közösen hálát adjanak mindezért Istennek — hiszen a hálaadó ima a legszebb ima. „Nagy örömmel jöttünk e kis templomba, amely 40 éves épült, magyar görögkatolikus módra Istent dicsérni. S mivel nem az az ember magyar, aki mellét féltéglával verve bizonygatja azt, hanem az, akinek gyermeke is magyar lesz, most nem csak a négy évtizedre nézünk vissza, hanem előre is tekintünk, karácsonyra készülve. Legyen ez a ház, mint ama betlehemi istálló, ahol Jézust várjuk.” — mondta ünnepi prédikációjában ifj. Pallai Béla parókus, aki gondolatait Lukács evangéliuma ama történetére építette, melyben a 18 éve beteg, teljesen meggörbedt asszonyt Jézus szombati napon gyógyította meg, a zsinagóga elöljáróinak nagy felháborodására.

„A mi lelkünkben is van egy kis görnyedtség, nem tudunk az égre nézni, de Isten mindenkit meg tud gyógyítani, hogy az ember fel tudjon tekinteni és tudjon Isten szemébe nézni, tiszta tekintettel és nem görnyedt lélekkel. Ennek a kis barlangnak az ajándéka negyven éve áll, s most felújították, hogy a jövő nemzedéke is legyen hol várja Jézust — tudjunk egyenesen állni, büszkén járni, mert van egy házunk, ahol Isten meghallgatja kérdéseinket, válaszokat ad és kivezet bennünket a sötétségből. Lehetünk görnyedtek, de akarjunk felegyenesedni, nézzünk szembe Istennel, Aki arra kér: emeljük fel tekintetünket és legyünk boldogok.” — fogalmazott.

„Velünk az Isten — együtt adunk hálát, hogy eleitek negyven éve házat építettek a Teremtő Atya imádására, és a ház most megújult. Tisztelettel állunk meg eleitek előtt, akik minden sanyargatottságuk ellenére érezték: velük az Isten. 1948–ban egy tollvonással nincs többé görögkatolikus egyház — eleitek kitartottak, elindultak, gyűjtöttek, követ kőre helyeztek. Imádkozom, hogy maradjon velünk az Isten a jövendőben is, s legyen a mi szívünk betlehemi jászol, ahol megjelenik napról napra Jézus.” — fogalmazott igei áldásában Kovács Sándor lelkipásztor, majd az ötödik osztályos Kovács Levente Mária-ének fuvolajátéka tette még ünnepibbé az alkalmat.

„Isten meghallgatta imáinkat és megsegített, kis templomunkat közös akarattal és erővel fel tudtuk újítani.” — mondta Kozsán István áldozópap, visszaemlékezve, hogy 1977–ben a túrháti Deák György húzta meg a harangot, most pedig az legjelentősebb összeget adományozó család gyermeke, Sályi Roland lett a harang ”keresztapja”, majd szent ikonokkal ajándékozta meg a legkiemelkedőbb segítőket s a „szinte ingyen szolgáló” Nagy István kántort, a hálaadó alkalom pedig szívvel készített, ízes töltött káposztás agapéval zárult.

Szabó Kinga Mária