A hit nem magánügy. Vagy mégis?
Utoljára módositva: 2019-06-18 18:37:09

Folytatódott a kocsmamisszió, ismét sikeresen beszóltak a papoknak, s a terítékre került, egyik vagy másik fél által akár provokatívnak is minősíthető kérdések kapcsán érdekes beszélgetés alakult ki.

Szatmárnémetiben tavaly nyár végén debütált — hatalmas sikerrel — a Magyarországon jól ismert, népszerű és provokatív vitasorozat, a Szólj be a papnak! A második „beszólásra” több hónapot kellett ugyan várni, de az ifj. Pallai Béla görögkatolikus papnak, Román János római katolikus papnak és Rácz Ervin református lelkipásztornak a Red Hat Yardban szegezett kérdések semmivel sem voltak kevésbé provokatívak s épp ezáltal gondolkodásra késztetők, mint első alkalommal. Már maga a beszélgetés alap témája- kijelentése (a hit nem magánügy) is pró és kontra vélemények sorát hozta magával, hiszen egyrészt az emberek zöme úgy érzi: az ő hite (vagy hitetlensége) csak és kizárólag rá tartozik, magánügy; másrészt a Bibliában is kerek perec meg van írva: „És mikor imádkozol, ne légy olyan, mint a képmutatók, a kik a gyülekezetekben és az utczák szegeletein fenállva szeretnek imádkozni (…) a mikor imádkozol, menj be a te belső szobádba, és ajtódat bezárva, imádkozzál a te Atyádhoz, a ki titkon van.”; ugyanakkor a hitet meg kell tanulni, aztán meg kell vallani, azaz ki kell lépni a belső szoba falai közül, a magánszférából a közbe. Az est témájáról először általánosságokban beszéltek a papok Barakonyi Gergő moderálásával, ám mielőtt még mélyebben elmerültek volna a magán- vagy közügy „kivesézésében”, feltevődött: tisztázni kellene a hit fogalmát — ami egyrészt szívbéli bizonyosság, másrészt tudás. A hit a személyes meggyőződés ereje, az emberek vallása, felekezeti hovatartozása pedig eredhet hagyományból, például sok családban vannak vegyes házasságok, ami a vallási hovatartozást illeti, aztán meg a sűrűn előforduló probléma, hogy amikor megszületik a gyerek, a vallásukat nem is feltétlenül gyakorló család(tag)ok összevesznek azon, hogy milyen vallásúnak kereszteljék az újszülöttet. De itt még a hitről szó sem esik, csak úgymond a kulturális hovatartozásról. S hogy hogyan lehet a hitet nevelni, erősíteni? Mindhárom pap megfogalmazta válaszát, felelősséget vállalva a fiatalok és gyermekek nevelésében, ugyanakkor kérve ebben a szülők partnerségét is. „Nem szabad izzadságszagúnak lennie, mi nem egy tant akarunk mechanikusan átadni, hanem személyes kapcsolatból származó örömöt. Amilyen gentleman volt Jézus, olyan gentlemaneknek kell lennünk nekünk is” — mondta Román János. Mint elhangzott, a hitről beszélni kell, ha nem magánügy — de meddig lehet elmenni ebben a missziós tevékenységben, mikor válik zavaróvá és tolakodóvá? Vétkesek közt cinkos, aki néma, szólni kell, ugyanakkor annak megfelelő, nem tolakodó módját is meg kell találni. S hogy mennyire lett közösségi elvárás egyházon belül a hit, úgymond a négy fal között, és megfigyelhető-e egyfajta felsőbbrendűségi attitűd a hívő ember vagy a hívő szerepben tetszelgő ember részéről, a hitkeresővel, a hitehagyottal vagy akár a hitetlennel szemben? — nagyon is valós kérdés vetődött fel ezzel, ugyanis valóban tetten érhető a felsőbbrendűségi érzet néhány Istenben hívó embernél, leginkább azoknál, akik mélységekből indultak — és gyorsan el is felejtették azokat. „Hiszen nincsenek hitbajnokok, és senki szemében nem vonzó az, aki büszkén vonul a hit útján, saját diadalútjának vélve azt, pedig Isten tette ezt vele” — hangsúlyozta Rácz Ervin, beszélgetőtársai válaszaiban pedig megfogalmazódott, hogy a farizeusi, képmutató viselkedés ellen rengeteg tanítás hangzik a prédikációkban.

Mi a helyzet a vallások közötti versengéssel? Kié a jobb hívő? Van-e már a XXI. században egyfajta közös megegyezés a hit általi üdvösségről? — firtatták a moderátor zárókérdései. Mint egybehangzóan hangzott: van egy olyan konszenzus, ami az egyetemes istenhitet határozza meg felekezeti hovatartozástól függetlenül, hiszen ugyanaz a cél: mindenki Krisztus halálára és feltámadására néz. Az pedig, hogy három felekezet egy-egy lelkipásztora sokadjára ül le ily módon beszélgetni, már jó, de a közös szolgálatok bizonyítják, hogy jófelé haladnak ebben a tekintetben. S mi a helyzet a hitet még csak kereső fiatalokkal? „Nagyon sok mindennel kell ‘versenyeznünk’. A Z-generáció élménygeneráció, ergo élménnyé kell tenni a hitet. Ha nem tudjuk érdekesen tálalni az érdekes evangéliumot, ha nem tudjuk rávezetni őket, hogy az róluk szól, akkor elveszítettük őket” — fogalmazott Rácz Ervin.

Érdekes kérdések jöttek ezután a közönség soraiból (tízparancsolat, konfirmáció, gyónás…), majd az élőben közvetített műsor után is kérdezhettek a lelkészektől a jelenlevők. Kitűnő hangulatban és célját elérve zajlott tehát a szatmári Szólj be a papnak! második epizódja. A hit nem magánügy, mert a keresztyének célja továbbra is belevinni a keresztyénséget az emberek hétköznapjaiba. Az egyház nem egy párhuzamos világ, nem egy bezárkózott intézmény, feladata van: sóként kell beledörzsölni a világ húsába, hogy megállítsa a romlást.

 

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK
  • Nincs kapcsolodó cikk
APRÓHIRDETÉS
SZATMÁRI NAP

Helyfoglalás
Előzetes
Herkules legendája
Ma, 21:20
Herkules végzete születésekor elrendeltetett: Zeusz megjósolta, ő lesz az, aki legnagyobb harcosként a zsarnoki uralmat megdöntve elhozza a békét.
Grand Mall, Iuliu Maniu utca 2
MoziSzinházBuliEgyéb
KÉPGALÉRIÁK
NAVIGÁTOR


KÖRKÉRDÉS
NINCS POLL
SEBESSÉGMÉRÉS
  • Sajnos ma még nem kaptunk információt a radarokról a megyében!
  • Az összes megtekintése
    Radarok Szatmár megyében
    (2019. augusztus 19.)


    KONYHA
    Hozzávalók: 2 ek. vaj, 1 fej vöröshagyma, 10 dkg liszt, 3 bögre tej, 15 dkg bacon, 25 dkg cheddar ...