×
2024. 03 28.
Csütörtök
Gedeon, Johanna
12 °C
zápor
1EUR = 4.97 RON
1USD = 4.59 RON
100HUF = 1.26 RON
Vidék

A hivatalosan 800 éves Halmit ünnepelték

2017.10.30 - 10:48
Megosztás:
A hivatalosan 800 éves Halmit ünnepelték

Emlékmű és két fa is őrzi a jeles évfordulóját s az ünnepi rendezvény érdekes történelmi visszapillantóiból csak megerősítést nyert: Halmi egy olyan csomópont, amely nem csak utakat, de nemzetiségeket köt össze, példamutató egymás iránti tisztelettel.

Zsúfoltságig megtelt a halmi kultúrotthon szombaton délelőtt — örömmel találkoztak s üdvözölték egymást a rég (vagy kevésbé rég) nem látott kedves ismerősök, barátok, helybéliek, az elszármazottak s a Halmihoz valamilyen módon-okkal kötődők az ugocsai községközpont „hivatalos” 800. születésnapján. A rövid áldást követően dr. Incze Lajos polgármester köszöntötte az egybegyűlteket a jeles alkalmon, köszönetet mondva mindenkinek, aki időt és fáradtságon nem kímélve részt vett az együtt ünneplés és az egész napos rendezvény megszervezésében. Az ünnepi gondolatokat ünnepi tett követte: átadták a Halmi díszpolgára okleveleket — az elismerésben hárman részesültek: Friedrich Wieschhoff, aki az Albert Schweitzer Alapítvány tagjaként negyed évszázada fáradhatatlan segítője a halmi árvaháznak, s nem csak képletesen, hanem szó szerint is, hiszen gyakori látogatásai sorát kétkezi munkájának nyomai is őrzik; Balogh Béla, aki hosszú évek, évtizedek kutatómunkájával elkészítette a község monográfiáját; és Bara Csaba, akinek ténykedési közül A halmi református templom története című munkája széles körben a legismertebb. Az oklevelek átadása után elhangzó előadások ha más–más megközelítésből is, de ugyanazt a témát, Halmi 800 évét, fejlődését és hanyatlását, dicsőséges és „gyásznapjait” járták körbe.

A települést első alkalommal 1217–ben említi a Varadi Regestrum egy lopási ügy kapcsán, elnevezése pedig a „halom” szóból származik, ugyanis a terület királyi erdőség volt, melynek őrizői a XI. században ezen a halom telepedtek meg, s a vidék fontosságát jelzi, hogy a XII század során a jelenlegi határokon átnyúló területtel együtt Ugocsa vármegyévé szervezik, központja pedig Halmi lesz, sa teljes középkor idején a vármegye leghomogénebb rétegét a magyar parasztok azon csoportja alkotta, akik otthont találtak az ugocsai Káta nemzetség uradalmán. Bár az évszázadok során Halmi mindig fontos „pont” volt (például vásárvárosi kiváltságát az első világháború végéig megőrizte), igazi „aranykora” az 1850–es években kezdődik: járási székhely és 42 falu közigazgatási és igazságszolgáltatási központja lesz, postahivatal és patika (az Arany oroszlán), majd két bank is nyílik, felpezsdül a kulturális, de a politikai élet is, a lakosság száma évről–évre nő, ( annak ellenére, hogy megkezdődik az Amerikába kivándorlás időszaka is, és Halmi vezető helyet foglal el az Amerikába és Brazíliába kivándorlók származási helyeként), a vallási iskolák mellett megnyílik a három állami iskola, majd az elemi leányiskola, 1872–ben átadják a a Debrecen–Mihályfalva– Nagykároly-Szatmárnémeti vasútvonal, melynek igencsak fontos állomása lesz, később pedig a halmi megálló képezte a kapcsolatot Csehszlovákiával, onnan pedig Németországgal, egyletek (Olvasói, Kugli) szerveződnek, a Rákóczi Szálló és a Magyar Vendéglő rendszeresen táncestélyek otthona — s ennek a bő évszázadon át tartó aranykornak nem az első, de nem is a második világháború vet gyökeresen véget, hanem az államosítás és az 1951-es év, amikor a járási hivatalok megszüntetésével a hivatalnokok, a felsőfokú végzettséggel rendelkezők elhagyták a települést, kulturális, sportrendezvények, az amatőr tánc és színházi mozgalmak teljesen háttérbe kerültek, felszámolták az addigi 24 kisiparos céget, a malmot államosították, a település 6100 lakójára pedig egy teljesen más korszak köszöntött.

De egyvalami nem változott (sem akkor, sem ma): a kiváltságos földrajzi fekvésű Halmi nem csak utak kereszteződése és csomópontja, hanem a nemzetiségeké is — az évszázadok alatt a népesség összetétele változott (magyarok, zsidók, rutének, németek, románok, oroszok), a többségi arányok is sokszor megváltoztak, ám származás, anyanyelv, szokások különbözősége ellenére, az itt élő emberek példaértékűen tudták tisztelni és tisztelik embertársaikat. A történelmi visszapillantásokat követően az Izraelből érkezett Klein Tibor köszöntötte az egybegyűlteket — 1965–ben az ő családjuk volt az utolsó zsidó család, amely elindult Halmiból Izraelbe, ahol két múzeum is őrzi Halmi és a halmi zsidóság emlékét. Azé a közösségét, amely az 1750–es végén telepedett meg itt és ugyancsak meghatározó szerepük volt a település fejlődésében, 1930–ban pedig a második legnagyobb lélekszámú közösséget alkották — hogy aztán írmagjuk se maradjon. A második világháborúból az egykori több mint 1000 fős halmi zsidóságból 96–an jöttek vissza — ennyien maradtak — igaz, már nem sok időre, mert elindultak Izrael felé. A három zsinagógának ma már nyoma sincs, csak a régi fürdő épülete áll még s néhány épület jellegzetes építészeti elemei emlékeztetnek — kutatásai során a halmi zsidósággal kapcsolatban Balogh Béla is csak kitépett oldalak nyomait találta a különböző nyilvántartásokban. Az előadások után — melyeket a helybeli iskolások német és magyar, a nyíresi gyermekek máramarosi, a turci gyermekek avasi táncbemutatói színesítettek — előbb Miskolc emblematikus, háromszor is újraválasztott polgármesterének, Szentpáli Istvánnak szülőházánál avatták fel az emléktáblát s helyezték el a kegyelet koszorúit, majd a központi parkban lévő, s a 800 évnek emléket állító emlékművet leplezte le Incze Lajos polgármester. Az emlékmű előtt két fát, a waldenburgi Albert Schweitzer Kinderdorf és a hilbecki evangélikus közösség kedves ajándékát ültette el Friedrich Wieschhoff, a 800 évhez képest pillanat töredékének számító 25 év emlékére.

Az ünnepség délután Vígh István festőművész kiállításmegnyitójával, latin táncokkal, dr. Fátyol Rudolf hegedűművész és Cseh Olga zongoraművész, valamint az Északi Színház művészeinek irodalmi összeállításával folytatódott, majd a Debreceni Operaház művészeinek Vidám zenei egyvelegével zárul.

 Szabó Kinga Mária