A karácsony ünneplése elárulja, ki vagy

Minden karácsonyt azért várunk, hogy megszerezzük a betlehemi láng egy kis szikráját. Minden advent idején keressük a világ világosságát. Ez a fény nem az, ami egy ideje beragyogja az utcákat és a házakat, ez a fény nem vakít, nem kápráztat el, nem erősödik, nem gyengül: ez a fény örök, és mindig ugyanúgy ragyog. A betlehemi láng több mint kétezer éve lobbant fel, és amiatt nem alszik ki azóta sem, mert ősök adják át utódoknak, hogy megmaradjon és elterjedjen az egész világon. A betlehemi lángot a lélek melegíti, a lélektől kapja a fényt. Az ősök a lelket adják át az utódoknak, az utódok a lélek tüzét viszik tovább. Karácsonykor mindenki vágyik a díszes otthonra, a terített asztalra, ajándékra, és ez valahogy így lenne tökéletes. A karácsony mégis akkor igazi, ha a lélek lángja ragyogja be a házat, a legszebb ajándék pedig a szeretet. Minden karácsony akkor áldott, ha a betlehemi lángból minél több ember számára el tudunk juttatni egy-egy szikrát.

Az élet nem csak a nagy eseményekből, a nagy ünnepekből áll, hanem a hétköznapi, apró örömökből: szeretteink közelségéből, az arcok érintéséből, a kezek szorításából, egymás felemeléséből. Mert bármilyen nagy teher szakad ránk a hétköznapi küzdelmekben, nekünk meg kell találni a járható utat a megoldások felé. Egyre többen vannak, akik úgy érzik, hogy számukra minden út járhatatlan. Ezek után az a kérdés: lesznek-e a jövőben útépítők és útmutatók? Lesznek-e még emberek, akik úgy tudnak hinni, hogy hitük szikrájával másokban is lángra lobbanthassák a hitet? Mert meg kell tanulni hinni azt, hogy lehet tisztességben, őszintén és igazságosan élni. Hinni kell, hogy értékeink és kultúránk nemcsak kincs, hanem megtartó erő is. Szükség van az életben az anyagi biztonságra, de az anyagi jólét semmit sem ér, ha nem talál otthonra a lélek. Addig nem lesz békesség ezen a földön, amíg a szeretet uralma el nem érkezik. Addig nem lesz igazság, boldogság, megelégedés, amíg az emberi cselekvés legfőbb mozgatóereje nem a szeretet. Mert a szeretet az egyetlen pozitív energiaforrás ezen a világon, amely jóvá tudja változtatni a rosszat, igazzá az igazságtalant, békévé a háborúságot és szabadsággá a rabságot. A karácsony célja az, hogy ezt eszünkbe juttassa, amikor egymást átöleljük a karácsonyfa melletti gyertyafényben.

Karácsonyt ünnepelni sokféleképpen lehet. A karácsony ünneplése elárulja, hogy ki vagy. Karácsonyt ünnepelni igazán csak gyermekszívvel lehet. Jézus szavai jutnak eszembe: „Ha nem lesztek olyanok, mint a gyermekek, nem mentek be az Isten országába.” (Máté 18,3) Milyenek a gyermekek? Milyenek voltak Jézus korában, és milyenek ma? Ők mindent elhisznek, amit a felnőttek mondanak nekik. Ők hisznek az angyalokban, hisznek a kis Jézusban, és hisznek mindenben, amit a felnőttektől látnak és hallanak. De minden gyermeknek el kell jutni a kisgyerekkortól a felnőttkorig. Meg kell tanulják, hogy a csodák csak a gyerekkorban adottak, felnőttkorban már nekik maguknak kell csodát teremteniük. Sajnos nagyon sok felnőtt legnagyobb hibája nem az, hogy nem tanul meg csodákat művelni, hanem a gyermekhitet, a gyermekkorban kapott csodákat is tönkreteszi, a kis Jézus sokakban nem nő fel Megváltóvá. A karácsony egy kezdet, egy lehetőség, amivel élni kell. A karácsony megünneplése elárulja, ki vagy. Elárulja: a megváltás ígéretétől annak beteljesedéséhez haladsz életeden át, vagy csak a földi élet örömeit keresed? Vagy még azt sem?