A képvers szerepe az irodalomtanításban

Érdekes, színvonalas és tanulságos beszélgetésre került sor a postModern Távlatok Művelődési Műhely szerdai ülésén, melynek témája a képvers irodalmi és pedagógiai jelentőségének megvitatása volt.

Heinrich Andrea magyartanár szakszerű műfajtörténeti felvezetőjét vetítéssel illusztrálta és az ókortól a reneszánszon áthaladva jutott el az avantgárd és a neoavantgárd képvers sajátosságainak bemutatásáig. A szerzők között kiemelten tárgyalta több meghatározó alkotó művét, Theokritosztól Apollinaire-ig. A képvers kezdettől fogva a homo ludens műfaji megnyilvánulása volt, jellemző vonása a szövegszervező erő szükségessége a képvilág megvalósításával párhuzamosan. Ezzel összefüggésben hangsúlyozta a lélegzet-metafora fontosságát a posztmodern költészetben.

Végh Balázs Béla irodalomtörténész Képversek a magyar gyermekirodalomban című értekezésében a műfaj kapcsán az intermedialitás és az experializmus összefonódásáról beszélt, mint a szkripto-vizuális egység megvalósításának lehetőségeiről. Ezeknek nagyon nagy jelentőségük lehet egy olyan irodalomoktatásban, amely igyekszik elvonatkoztatni a túlértelmezés kényszereitől, és amely megpróbál minél több játékosságot, élményszerűséget és spontaneitást belevinni az irodalomtanításba. Az előadó kiemelten foglalkozott a szatmári Kovács András Ferenc Kőkereszt című képversének elemzésével.

Gál Gyöngyi magyartanár Végh Balázs Bélával egyetértésben maga is a medialitás előtérbe állítását tartja fontosnak, kiemelve annak pozitív szerepét a diákok aktivizálásában. Varga Auguszta magyartanár több kérdést tett fel az elhangzottakkal kapcsolatban, elsősorban a tantervvel és az óraszámmal kapcsolatban. Schuller Elza magyartanár a képvers tanításával kapcsolatos tapasztalatairól beszélt.

Kereskényi Sándor szerint Jacques Derrida francia filozófus képverssel kapcsolatos nézetei az alkotó alany és a tárgyként felfogott műalkotás esztétikai viszonyainak összetettségére hívják fel a figyelmet, ami hasznosítható az iskolai esztétikai nevelésben is. Tekintettel arra, hogy korunkban a nyelvi elszegényedés a gondolkodás elszegényedésével jár, fel kell használni a képversben megnyilvánuló, több irányba mutató esztétikai energiákat. Elvont témája ellenére a műhelybeszélgetés sok konkrét tanulságot kínált, elsősorban az irodalomoktatás korszerűsítése szempontjából.