A kiskohi néprajzi múzeum — időtálló értékeink
A múzeum kapujában gyermekké lettünk újra, csodálattal hallgattuk a régi idők történeteit. A szemünk elé táruló gyűjtemény nemcsak népművészeti alkotásokat, régi szerszámokat mutat be, de méltó emléket állít sok kiveszőben lévő mesterségnek.
Kiskoh — Bihar megyében, a hegyek lábánál, Vaskohtól északkeletre, Vaskohsziklástól 7 km-re északkeletre fekszik. Ennek az alig 700 fős településnek a neve mégis ismerősen cseng a természetjárók fülében, ugyanis a falucska szélén található Románia egyik legnépszerűbb cseppkőbarlangja, a Medve-barlang. Azt viszont kevesen tudják, hogy alig 300 méterre a barlangtól egy másik országos szinten elismert látványossággal büszkélkedik a település — a Flutur család tulajdonában lévő, többek által egyszerűen csak gép- és eszközmúzeumnak nevezett néprajzi múzeummal.
Az alapötletet a család tulajdonában lévő örökségek és használati eszközök szolgáltatták, ezek megőrzése és továbbadása a következő generációnak. Így a gyűjtemény első darabjaként egy apró üveggyöngyökből fűzött, többsoros nyakéket tartanak számon, mely eljegyzési ajándék volt. Lucreţia asszony nagyapja szenvedélyes fafaragó volt, így sok értékes, egyedi darabbal gyarapította a gyűjteményt, mint: templomi kandeláber, míves almárium, ágyneműtartó láda és faragott tükör. Aurel gyűjtőszenvedélye hamar megmutatkozott. Előbb a családtagoktól, majd szomszédoktól kezdte összeszedni a különlegesnek vélt eszközöket. 1974-ben a steii múzeum teljes egészében vett át egy akkor négyszáz darabos kollekciót. A családfő sodorként dolgozott, bármerre járt, sosem tért haza üres kézzel. Olyan kiselejtezett gépeknek is otthont adott, amelyekben más nem látott fantáziát. A faluban ezért csak „bolond úrfinak” gúnyolták, de ő ekkor már egy magánmúzeum gondolatát dédelgette. A családi fészek hamar megtelt az összegyűjtött tárgyakkal, így kénytelenek voltak egy nagyobb portát vásárolni.
A múzeum végleges helyét 1981-ben találta meg, és a parasztház a hozzá tartózó — vagy később hozzáépített — minden melléképülete a kiállítás egy-egy tárlatát képezi.
Mielőtt belépnénk a kapun, az úttest jobb oldalán hosszan elnyúló, nyitott pajta található, benne sok egyedi vasszörnyeteg. Bármely közlekedési múzeum megirigyelhetné a többnyire monarchia korabeli kínálatot: több, a múlt század elején, a 19. végén gyártott jármű sorakozik itt, a lóvontatású tűzoltó szerkocsitól a vaskerekű traktorig, a jellegzetes móc ekhós szekértől a tengelyére fektetett kisautóig. Ezzel szemben, pontosan a múzeum bejárata előtt látható az egyik legértékesebbnek tartott darab, egy 1907-ben Magyarországon gyártott, cséplőgépek működtetésére alkalmas lokomobil.
A kapuban két méretes fából faragott emberi alak köszönt minket a névadó Lucreţia és Aurel alakját formázva. Az udvarra lépve azt sem tudtuk, merre forduljunk. Bal oldalt a magas tornácú ház falai tetőtől talpig népi motívumokkal díszített tányérokkal kidekorálva. Alatta lépcsőzetesen kerámiából készített korsók, vázák, szilkék és köcsögök. Jobb oldalt régi, patinás sírkövek, ásványgyűjtemény, majd a bányászélet tárgyi bemutatása következik, szerszámok, lámpák, öltözékek, mellette egy csille és egy apró bányamozdony.
A falépcsőkön felkapaszkodva a csűr tetejére nyúló faépületben folytatjuk körutunkat. Itt az első teremben találhatók a családot ábrázoló régi fényképek, családi örökségek. Majd egy teljesen berendezett osztályterembe lépünk, alacsony padok, katedra, egy fegyelmezésre szolgáló fűzfavessző, egy fából faragott iskolatáska, mind-mind eredeti darabok. Egy tárlóban régi tankönyveket, füzeteket is találunk. Az egyik hátsó helyiségbe kerültek a különböző korosztályok népviseletei, mellettük a len, kender és gyapjú feldolgozását szolgáló tilók, rokkák, szövőszékek. A belső terem egy teljesen berendezett tisztaszoba minden odaillő bútorral, tárggyal, ágyneművel egyetemben.
Az udvaron, a földszinti rész egészét kerékgyártó, fafeldolgozó, csizmadia-, tímár- és kovácsműhely foglalja el minden hozzávaló szerszámmal, vésők, vonókések, faesztergák, fúrók, kalapácsok, fogók, üllők. Egy kisebb szobába ódon rádiók, cimbalmok, citerák, hegedűk, csörgődobok, fúvós zeneszerszámok kerültek. Óvatosan nézelődünk, mivel a kiállított dolgokat nem szabad megérinteni. Olyan sok a rácsodálkozni való, amit apáink vagy nagyapáink történeteiből ismerünk fel.
A legsokkolóbb hatást a következő hangár kelti. Itt a szekerek, hintók, fiákerek, lószerszámok mellett az állattartáshoz, a földműveléshez szükséges eszközöket is megtaláljuk; a takarmány, a gabona, a gyümölcs, a bor, a pálinka feldolgozására és tárolására alkalmas hombárok, ládák, kosarak, hordók, edények seregszemléje található a méhészet kellékeivel együtt. A terem egyik sarkába újabb műszaki gyűjtemény került, varrógépek, vasalók, telefonok és írógépek tucatszám. A másik sarokban matuzsálemi gyártású motorkerékpárok, egy régi tűzoltókocsi. Fent a keresztgerendák sem maradtak üresen, az egyiken csengők, kolompok sorjáznak, a másikra első és második világháborús acélsisakokat rögzített a gazda, mellettük népviseleti subák. A hangárból kilépve egy eredeti hegyi pásztor kunyhója látható, benne minden, a juhtartáshoz szükséges kellékkel. Két oldalán limuzinok, választékban gazdag márkájú gépjárművek, a hátterükben egy sor faragott, festett kiskapuval, régi címerekkel és zászlókkal egészen a főkapuig, ahol ismételten földműveléshez használt gépszörnyetegek sorakoznak.
A körséta után visszatérve az első udvarra a múzeumot vezető özvegy elárulta nekünk, hogy párját gyűjtőszenvedélye elkísérte egész életén át, még a betegágyán is fogadott el felajánlásokat. Harminc év munkája fekszik ezekben a gépekben, tárgyakban, amiket szívesen mutat teljesen ingyen minden érdeklődőnek. Anyagi támogatás nélkül nagyon nehéz fenntartani és működtetni a múzeumot, de ez már családi örökségnek számít. Búcsúzóul a kézműves asztalról több száz gyöngy nyakékből és kerámiadíszből mi is választottunk egy kis emlékeztetőt… bár az is biztos, hogy aki egyszer megtekinti ezt a mára már több mint 6500 kiállítási tárggyal rendelkező gyűjteményt, sosem felejti el.
Szöveg: Habarics Ilona
Fotók: Habarics Zsolt
