A kőből és a lélekből épített templom

„Van mire visszatekinteni, van miből tanulni, és van miért dolgozni. Köszönöm a batiziaknak a sok áldozatot, amit a templomunkért hoztak. De a lelketek is templom legyen” — kérte a híveket Nm. és Ft. Schönberger Jenő püspök a helyi katolikus közösség ünnepi eseményén.

A múltra épül a jelen, és a jelenre a jövő. Tudják ezt a batizi római katolikus hívek, akik augusztus 30-án, vasárnap, a megtörtént szépre emlékezni, abból erőt meríteni, és az eljövendő jóért az Istent kérni gyűltek össze a Szent József templomban. Délután öt órától hálaadó szentmisét tartottak, hiszen kétszáz éve fíliát hoztak létre, százhúsz éve katolikus iskolát, száz éve épült az első templom, kilencven éve önálló plébánia alakult, húsz éve pedig az új templomot szentelték fel a településen. Bár az iskola és a régi templom már nem áll, az új templom a falu dísze lett, s a plébánia ma is az egyik központi helyszín a katolikusok számára.

Van mire építkezni és a lelkek templomát is felépíteni — ahogy bevezetőjében Nm. és Ft. Schönberger Jenő püspök a hívek figyelmébe ajánlotta: „Köszönet és hála van a szívünkben. Batiznak már történelme van. Van mire visszatekinteni, van miből tanulni, és van miért dolgozni. Mint az egyházmegye püspöke, köszönöm a batiziaknak a sok áldozatot, amit a templomunkért hoztak. De a lelkünk is templom — erre figyelmeztet bennünket Szent Pál apostol. A Szentlélek templomai vagyunk. Engedjük, hogy Isten külső temploma a mi lelkünknek tükörképe legyen. Gyönyörű szép templomotok van, remélem ugyanilyen szép a lelketek is.”

Szentbeszédében a templomot a hit, a szeretet és az áldozatkészség tanújának nevezte: „Minden katedrálist az emberek egekbe tornyosuló hite hozott létre. Hiszen ha nem lett volna az embereknek hite, akkor nem tudtak volna akkora áldozatot hozni azokért a hatalmas templomokért. Ugyanígy, ha a batizi híveknek nem lett volna hitük, akkor romba dőlhetett volna a régi templom, és nem épült volna új helyette. De voltak olyan lánglelkű plébánosok, akik együtt éreztek a hívekkel, és merték vállalni nem csak az igehirdetés, de a kemény munka és az utánajárás fáradságát is, hozták a jótevőket és létrejött az új templom. Persze azóta is sokat kellett dolgozni rajta, minden plébános valamit tett, szépített, javított rajta. És ezután is kell majd, hisz Isten háza is olyan, mint a mi házunk — ha lakatlan, jobban romlik, mindig kell valamit tenni rajta, mert ha most nem, hamarosan késő lesz. Ez a templom sok keresztény testvérünk hitének, szeretetének, áldozatkészségének a tanúja. Kívánom, hogy még sokáig tanúskodjon és legyen mindig kinek tanúskodnia. Ünnepeljük tehát a templomot, mint Isten jelenlétét, Isten házát, és a mi otthonunkat, ahol istengyermekségünk ajándékát kaptuk, és ahonnan ma is táplálkozunk. Ünnepeljük a testvéri közösséget és összetartozást, és nem utolsó sorban őseink hitét és a mi hitünket, amiről kézzelfoghatóan tanúskodik ez az új templom. (…) Szép a templomunk, de ne feledkezzünk el a saját lelkünkkel foglalkozni, és vegyük észre, hogy embertársaink mindegyike Isten és a Szentlélek temploma, és tekintsünk úgy rájuk. Így boldogabb lesz életünk és boldogabb lesz környezetünk is.”

A szentmise végén Ft. Schupler Tibor plébános köszöntötte a jelenlevő Ft. Anderco Ottó rónaszéki i. h. lelkészt, Ft. Dánku Balázst, a Kis Szent Teréz egyházközség plébánosát, akiket Batiz adott az Egyháznak, valamint Dánku Pál mérnököt, helytörténészt, aki könyvet írt a helyi katolikus közösség történetéről. Ezt a könyvet mutatták be a szentmisét követően Muhi Sándor grafikus, művészeti közíró, helytörténész méltatásában. A hívek büszkén hallgatták ezt is, majd a templomból kiérkezve nem engedtek el senkit vacsora, és a neves batizi fánk megkóstolása nélkül.