A kódex rejtélyei és veszélyei

A sürgősségi rendelettel elfogadott új közigazgatási törvénykönyv szinte köszönőviszonyban sincs azzal a tervezettel, amin a parlament bő fél évig dolgozott, és megszerzett jogokat is töröl.

Jó egy évvel ezelőtt nagy fába vágta a fejszéjét a kormány, és úgy döntött: megreformálja az erre igencsak alaposan megérett, túlbonyolított és túlbürokratizált romániai közigazgatást. Persze mint oly sok esetben, a megreformálóknak nemigen volt fogalmuk a gyakorlati közigazgatásról, az önkormányzatok működéséről, s egyszerűsítések helyett még jobban túlbonyolították a dolgokat, no meg itt-ott szembe is mentek az alkotmánnyal. A parlament szakbizottságai viszont komolyan vették a reformot, s hét hónapon keresztül vitatták (átlátható, sajtónyilvános módon) az új kódextervezetet, amelybe anyanyelvhasználati jogokat bővítő előírások is jócskán belekerültek, megszavazódtak — formai okok miatt az Alkotmánybíróság visszaküldte ugyan a tervezetet a parlamentnek, de a honatyáknak már nem volt lehetőségük a javításra, ugyanis a kormányzó pártnak hirtelen roppant sürgős lett az új kódex életbe léptetése, természetesen sürgősségi rendelettel (azaz a parlament „feje fölött”). Ennél jóval nagyobb szépséghiba, hogy már nem is a parlament által kidolgozott, elfogadott törvénytervezetet sürgette, hanem egy még újabb variációt, amelyből viszont eltűntek a korábbiba belefoglalt, a kisebbségek anyanyelvhasználatát bővítő rendelkezések — de eltűntek olyan törvények is, amelyek már 15–20 éve megszerzett nyelvi jogokat biztosítottak, és soha sehol nem történt a legapróbb célzás sem esetleges módosításukra. „A legjobban elszomorító, hogy amikor három hete közvitára bocsátották az új kódextervezetet, a kormánykoalíció azt ígérte, a parlamentben elfogadott változatot fogja támogatni — messze nem ez történt. Értesüléseink szerint egyetlen javaslatunk került bele, de hogy egészen pontosan mit is tartalmaz a rendelet (s nem csak anyanyelvhasználat terén), azt csak akkor fogjuk megtudni, amikor a parlament asztalára kerül jóváhagyásra. Úgy tudjuk, a kormányülésen is módosítottak a módosított törvénykönyvön — olyanok döntöttek, akik nem ismerik a valóságot, a helyi realitásokat és a közigazgatást, de elmagyarázni sem tudják, mit csináltak, mert egyszerűen nem értenek hozzá” — mondta lapunk megkeresésére Cseke Attila szenátusi frakcióvezető.

 Csak kétnyelvű helységnévtáblák lesznek (?)

Úgy tűnik, a kormány megfosztja a nemzeti kisebbségeket évtizedek óta meglevő jogaiktól a közigazgatási kódex sürgősségi rendeletével — például az új törvényszöveg konkrétan kétnyelvű (bilingv) helységnévtáblákról rendelkezik. De ahol három nemzetiség él?

A közigazgatási törvénykönyv sürgősségi rendelete a kisebbségi jogok tekintetében több évtizeddel veti vissza Romániát, a '90-es évek állapotára, ugyanis nemcsak hogy azok az anyanyelvhasználati jogokat bővítő előírások nem szerepelnek benne, amelyeket a parlament korábban az RMDSZ javaslatára megszavazott, de a kormány az évtizedekkel korábban megszerzett nyelvi jogokat is eltörölte — tájékoztatta szerkesztőségünket Cseke Attila, az RMDSZ szenátusi frakcióvezetője.

Az elmúlt bő egy év során többször is beszámoltunk az új közigazgatási törvénykönyvtervezet sorsának alakulásáról, annál is inkább, mivel a parlamenti munka során kidolgozott javaslathoz az RMDSZ törvényhozói közel száz módosítást fogalmaztak meg, amelyek közül számos javasolt rendelkezés a nyelvi jogokra jelentett volna garanciát, és bővítette volna azokat. A törvénykönyv végül azért nem lépett hatályba, mert az Alkotmánybíróság formai okok miatt alkotmányellenesnek nyilvánította, a kormány pedig nem várta meg, hogy a parlament újrakezdje a jogszabálycsomag vitáját, hanem (azt hangoztatva, hogy „a polgármesterek már nagyon várják”) sürgősségi rendelettel fogadta el kedden a törvénykönyvet — ami azonban szinte köszönőviszonyban sincs azzal a tervezettel, amin a parlament bő fél évig dolgozott. „Alkotmányjogilag sajnos a kormánynak lehetősége van ilyen kevésbé fair módon lépni — politikailag, szakmailag, morálisan teljesen elfogadhatatlan, és iskolapéldája annak, milyen visszaélésekre adnak lehetőséget a sürgősségi rendeletek. Ezért is kell(ene) kivenni a kormány kezéből a nyakra-főre alkalmazott sürgősségi rendeletek lehetőségét. Persze nem kevésbé szomorú vagy felháborító, ahogy a kormány a parlament munkáját is minősíti ezzel, hiszen a szakbizottságokban hónapokon keresztül vitattuk meg átlátható és teljes nyilvánosságot kapott módon a paragrafusokat, logikus érvek felsorakoztatásával — amivel például sikerült azt is elfogadtatnunk, hogy az anyanyelvhasználat ki legyen terjesztve a prefektusi intézményre is. Sajnos azonban amit szakmai munkával és politikai támogatással a parlamentben sikerült elérnünk, azt a kormány teljes mértékben figyelmen kívül hagyta, és kitörölte a kedden tárgyalt változatból. Nem szerepel a törvénykönyvben az sem, hogy ezután a kisebbség nyelvén is ki kell írni az utcák, terek, parkok nevét is ott, ahol egy adott kisebbség számaránya meghaladja a 20%-ot, illetve az sem, hogy ne legyen kötelező a 20%-os számarány ahhoz, hogy érvényesítsék a kisebbségi jogokat az önkormányzatok” — magyarázza Cseke, hozzátéve: ezeknél sokkal súlyosabb, hogy törölték a megszerzett jogok elvét.

Eltűnt a megszerzett jogok törvénye

A majd' húsz éve, 2001-ben elfogadott törvény szerint azokat a kisebbségeket illetik meg az anyanyelvhasználati jogok a helyi közigazgatásban, amelyek számaránya az adott településen a legutolsó népszámlálási adatok szerint meghaladja a 20%-ot. A törvény 2006-ban az RMDSZ javaslatára úgy módosult, hogy az adott kisebbség akkor sem veszíti el az anyanyelvhasználati jogokat, ha időközben a számaránya 20% alá csökken. „Ez a megszerzett jog elve és annak védelme. Kötelező alkalmazni. Tizenhárom éve van hatályban, és eddig senkinek semmi baja nem volt vele, soha fel nem merült bármiféle esetleges módosító javaslat ezzel kapcsolatosan, még folyosón zajlott beszélgetésekkor sem, nem hogy szakbizottságokban. Most viszont a kormány úgy módosított, hogy az anyanyelvhasználati jogok védelme a következő népszámlálásig terjed ki; azaz ha egy következő népszámlálás szerint az adott kisebbség számaránya 20% alá csökken, automatikusan megszűnnek az anyanyelvhasználati jogai a helyi közigazgatásban” — mondta a szenátor. Egy másik visszalépés a sürgősségi rendeletben a jelenlegi előírásokhoz képest, hogy az új törvényszöveg konkrétan kétnyelvű (bilingv) helységnévtáblákról rendelkezik, ami egy anyanyelvhasználati jog elvesztéséhez vezethet azokon a településeken, ahol a történelmi hagyományoknak megfelelően több nyelven (románul, magyarul, németül, szerbül) is kihelyezték a helységnévtáblákat. „Ez nem csak a magyar közösségeknek okoz(hat) gondot, hiszen a történelem és az erdélyi kultúra szellemében nagyon sok település neve németül is ki van írva, még akkor is, ha az ott élő szász vagy sváb közösség aránya nem éri el a 20%-ot. Tudom, önöknél Szatmár megyében, Nagykárolyban és környékén minden településnév-tábla háromnyelvű — most le kell törölni valamelyik feliratot? S ahol mindkét nemzeti kisebbség aránya eléri a 20%-ot, ott sorsot húznak, hogy melyik megnevezés megy, melyik marad? De ugyanez a helyzet például Kolozsvár helységnévtáblájával, ahol ráadásul a három erdélyi nyelv mellett latinul is ki van írva a város neve. Érezhető, hogy olyanok döntöttek, akik nem ismerik a valóságot, a helyi realitásokat. Több mint 18 éve van törvényben, hogy kötelezően biztosítani kell a közigazgatásban az információhoz való hozzáférést az érintett nemzeti kisebbség anyanyelvén — most kiegészítették a mondatot az „is” (şi) szócskával, azaz a nemzeti kisebbség anyanyelvén is, ami lehetőséget ad arra, hogy az érintett hivatalnok pár szót mond ugyan Józsi bácsinak magyarul (az ő anyanyelvén is), de a többit románul, s ha megérti, jó, ha nem, úgy is jó” — magyarázza, hozzátéve: a rendelet a parlament asztalára kerül majd jóváhagyásra, ahol az RMDSZ ismét beterjeszti módosításait, s megpróbálja „eredeti állapotára” visszaállítani a most elsürgősített szabályokat.

Szabó Kinga Mária