A kolozsvári ígéret betartását kérték

Esperesi vizsgálószéki közgyűlést tartottak Szatmárnémetiben, az Északnyugat-erdélyi Unitárius Szórványegyházközség szatmárnémeti gyülekezetében. A szórványkörülmények közt élő unitáriusok saját tulajdonú ingatlant szeretnének, ehhez várják a központ támogatását.

Március 19-én délután került sor arra a közgyűlésre, amely időszerű kérdések megbeszélésének lehetőségét kínálta az Északnyugat-erdélyi Unitárius Szórványegyházközség szatmárnémeti gyülekezete és a Kolozs-tordai Unitárius Egyházkör vezetőtagjai számára.

Az evangélikus egyházközség Wolfenbüttel utcai imaházában tartott istentisztelet során Dimény József (Alsófelsőszentmihály) esperes-lelkész szolgált. Szószéki beszéde alapgondolatát a jerikói vak meggyógyításának („Ekkor így kiáltott fel: Jézus, Dávid Fia, könyörülj rajtam!”) története képezte.

Pálffy Anna-Mária unitárius lelkésznő köszöntötte a köri vezetőség Kolozs megyéből érkezett tagjait. Elmondta, hogy a legutóbbi vizsgálószéki közgyűlés (2016 márciusa) óta stafétaváltás történt a felügyelőgondnokok személyét illetően, így Fodor Dorottya (Kolozsvár) és Novák György (Mészkő) első ízben vannak jelen világi vezető minőségükben a szatmárnémeti unitáriusok közösségében. Felkérte az esperest, hogy nyissa meg a közgyűlést. Dimény József hangsúlyozta: figyelemre méltónak tartja, hogy a városban van unitárius jelenlét.

Sándor Gyula gondnok elmondta, hogy nagy izgalommal várták e napot, ugyanis a szórványkörülmények közt élő unitáriusoknak — vallásuk megélése és a közösség összekovácsolódása érdekében — saját tulajdonú ingatlanra van szükségük. Értesülése szerint Magyarország Kormánya pénzbeli támogatást nyújtott a Magyar Unitárius Egyháznak, a „huszonötödik órában vagyunk”, a kolozsvári Unitárius Központ „nyissa meg a csapot” Szatmárnémeti irányába, és ténylegesen járuljon hozzá az ingatlanvásárláshoz. Övön aluli ütésnek nevezte Gyerő Dávid egyházi főjegyző legutóbbi megjegyzését, miszerint a szatmári gyülekezetet nem foglalkoztatja az ingatlanügy. „Mi komolyan vettük és most is komolyan vesszük ezt az ügyet, írásos bizonyíték van erre: a Szatmárnémeti Polgármesteri Hivatalhoz fordultunk alkalmas telek megtalálásáért, iktatott kérésünk van. Lelkészünkkel együtt négy éve és fél éve járjuk a várost, több eladásra kínált lakóházat néztünk meg, beszéltünk a tulajdonosokkal.”

Dimény József megkérdezte, hogy a gyülekezet adott-e le pályázatot Kolozsváron annak érdekében, hogy kapjon az Orbán-kormány által biztosított pénzből.

Pálffy Anna-Mária azzal szemléltette a szórványgyülekezet „lépéshátrányát”, hogy a pályázaton azért nem állt módjukban részt venni, mert nem rendelkeznek ingatlannal, amelynek állagmegőrzésére, felújítására, korszerűsítésére vagy eszközbeszerzésre pályázhattak volna. Az esperes közölte, hogy továbbra is vállalja a szatmáriak kérésének közvetítését a főhatóság irányába.

Sándor Gyula gondnok a március 4-én lezajlott tisztújító közgyűlés határozata alapján megszövegezett kérést adta át Dimény Józsefnek, aki közölte, hogy a dokumentum a hamarosan elkészülő jegyzőkönyv mellékletét képezi. „A döntést nem mi hozzuk. A szatmári ingatlanvásárlás vagy -építés finanszírozását illetően főhatósági szinten hozzák meg a döntést. Az ügyet ébren tartani a főhatóság felé, ebben segíthetünk, és ebben én személy szerint megteszek mindent, amire tisztségem feljogosít” — mondta az esperes.

Pálffy Anna-Mária lelkésznő emlékeztette a jelenlevőket, hogy 2015. április 21-én, az unitárius főhatósági kiszálláskor Gyerő Dávid főjegyző (Kolozsvár) tanácsa az volt, hogy előbb találjanak olyan ingatlant, amelyet bérelhetnek, majd néhány év elteltével megvásárolhatnak.

„Ezt követően mi sok időt szántunk arra, hogy megtaláljuk ezt az ingatlant. Nem találtunk olyan tulajdonost, aki beleegyezne abba, hogy ingatlanját imaházzá, lelkészhivatallá, parókiává alakítsuk át, és a munkálatok költségeit (a gyülekezet által befektetett pénzt) levonja a bérből. (…) Ezután telket kerestünk. Kereskényi Gábor polgármester úr velünk jött, két telket néztünk meg. A közgyűlési tagok többsége — megközelíthetőség és parkolás szempontjából — nem tartotta alkalmasnak az első telket. Ezután a Batizi út melletti telekben gondolkodtunk. Nemrég érkezett tájékoztatás Kereskényi Gábor polgármestertől, hogy a második telek egy európai uniós projekt részét képezi, és egy töltőállomás kialakítása érdekében a városnak szüksége van arra a telekre” — mondta a lelkésznő.

Dombi Árpád elmondta, hogy a jelenlegi gazdasági helyzetre és a gyülekezeti célkitűzésre való tekintettel megfontolásra ajánlja egy olyan ingatlan megvásárlását, amely szerkezeténél fogva kevés átalakítást igényel.

„Egy üres telken imaházat, lelkészhivatalt és parókiát egyaránt magában foglaló épületet megteremteni kockázatos vállalkozás. Tudnunk kell, hogy a kolozsvári központ mennyi vissza nem térítendő támogatást képes folyósítani — mondta a Nagyajtáról, Kriza János püspök, néprajzkutató és költő szülőfalujából elszármazott unitárius.

Sándor Magdolna és Pálffy Anna-Mária elmondták, hogy Kolozsvárról kiszállt dr. Furu Árpád építészeti és turisztikai tanácsadó és Bálint Róbert Zoltán közigazgatási előadó-tanácsos, velük együtt mentek el megmutatni a vezetőség által alkalmasnak talált ingatlanokat. A Kolozsvárról érkezők előbb azt mondták, hogy az épület nem alkalmas, majd amikor értesültek az eladási árról (50 000 euró), közölték, hogy a központ ezt nem tudja finanszírozni. „Olyan ingatlant találtunk, hogy csak a szószéket kellett volna elkészíttetni és elhelyezni” — mondta Sándor Gyula gondnok felesége.

E sorok írója elmondta, hogy 2013. május 21-én Kolozsváron, az Unitárius Egyházközpontban Gyerő Dávid (akkor adminisztratív előadó-tanácsos, ma püspökhelyettes) közölte az Ikland-Nagyernye Unitárius Egyházközség lelkészállásából az Északnyugat-erdélyi Unitárius Szórványegyházközségbe püspöki határozattal áthelyezett Pálffy Anna-Mária lelkésznővel, hogy „a főhatóság sürgősen ingatlant akar vásárolni Szatmárnémetiben, amely Szatmár, Máramaros és a Szilágyság területén élő szórványhíveknek az unitáriusként való megmaradását jelentheti.”

„Nem tudhatom, hogy a püspökhelyettes szótárában mit jelent a sürgős szó, de tény, hogy e kolozsvári kijelentés óta eltelt két hónap és két nap híján öt év, és a tanácsosból főjegyzővé avanzsált lelkésztestvérem képtelen választ adni a szatmáriak kérdésére” — mondta Pálffy Tamás Szabolcs, hozzátéve, hogy Bálint Benczédi Ferenc püspök és Pap Mária püspöki titkár jelen voltak akkor, amikor a fenti megállapítás elhangzott.

„A központban azt ígérték, hogy megvásárolják az ingatlant, de amikor kész tények elé kerültek, kihátráltak az ügy mögül. Mi értelme annak, hogy Kolozsvárról Szatmárnémetibe jön egy tisztségviselő, aki fényképeket készít egy eladó ingatlanról, majd az árról értesülve közli, hogy a központ nem tud segíteni?” — kérdezte Pálffy.

Az esperes azt javasolta, hogy az Egyházi Képviselő Tanács második évnegyedi ülése előtt tíz nappal legyen ott Kolozsváron a szatmári unitáriusok ingatlanvásárlási vagy -építési finanszírozási kérése. „Kérni lehet, a kérdés az, hogy mi az, amit a szatmári szórványhívek képesek megtenni azért, hogy a központban úgy döntsenek: pénzbeli támogatást adnak. Ha azt mondják, rendben, adunk nyolcvanezer eurót, és azt szeretnénk, hogy három éven belül a szatmárnémeti gyülekezet kétszerezze meg a létszámát, legyenek új egyháztagok, legyen még aktívabb a szórványgyülekezet, képesek ezt megtenni?” — kérdezte az esperes.

Sándor Gyula elmondta, hogy továbbra is jónak tartja az Egyetemes Egyház szintű gyűjtést. Ennek érdekében Kolozsvárról küldjenek körlevelet minden unitárius egyházközség vezetőségének. „Székelyföldön több olyan ismerősöm van, aki a szatmári ügy sikeréért hajlandó adományozni” — mondta a homoródalmási származású gondnok.

Bartha Pál szerint sajnos az történt, amit előrejelzett: 2017-ben nem történt előrelépés az ügyben. „Évek óta várunk, nem szabad most feladni. Fel kell ismerni a csapdahelyzetet. Az ingatlanbérlés csapda, nem a gyülekezet célkitűzését szolgálja. A mai naptól vezessünk gyülekezeti munkafüzetet, és jegyezzük be mindazt, amit a megvalósulásért teszünk! Mi, akik itt vagyunk, elkerültünk szülőföldünkről, nem vagyunk tősgyökeres szatmáriak. Ha rövid időn belül nem tudunk a magunk gazdái lenni, lemorzsolódunk. Ez nem riogatás, ez a valóság. Alkalmas telekre van szükségünk. Vannak ismerőseink, akik segítenének. Kalákát is tudnánk szervezni. Közös munkában összekovácsolódunk. Ehhez kell egy bizonyosság: az, hogy tudom, van hova letegyem a lábam, van egy hely, ahol otthon érezhetem magam” — mondta a torockói származású mérnök.

Fóris Oszkár Csaba szerint nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy ebben a régióban, Szatmárnémetiben a legnagyobb az unitárius vallású személyek száma. „Itt lehet jövőt alakítani. Higgyék el, évek óta foglalkoztat engem az unitáriusok ügye. Legutóbb Lázáriban érdeklődtem, ár szempontjából kedvezőbb, de mégis az a célszerű, hogy itt, a városban legyen saját ingatlanunk. Tessék belegondolni, esperes úr, milyen a mi lelki életünk, amikor nincs egy helyünk, ahova hazajöhetünk. Önöket most egy olyan helyen fogadjuk, amely nem a mi tulajdonunk. Mi köszönjük az evangélikusoknak, hogy jöhetünk ide, de el kell jussunk oda, hogy legyen saját helyünk. A lelkésznőnk három megye területén, idegen helyeken szolgál, ott, ahol megengedik. Tagja voltam annak a küldöttségnek, amely Kolozsvárra látogatott. A püspöki hivatalban nagyon szép ígéretet kaptunk, mást nem. Nekünk egy megközelíthetőség szempontjából is alkalmas telket kell találni. Mihelyt ez megvan, kezdődhet az építkezés. Olyan gyülekezeti helyiséget kell kialakítanunk, ahol a Nagybányáról, Zilahról vagy Máramarosszigetről ide érkező unitárius testvéreinket is fogadni tudjuk, amikor közös istentisztelet van. Stratégiailag gondolkodva egy százötven-kettőszáz négyzetméter hasznos területű épület szükséges. Tudnunk kell, hogy Kolozsvárról mennyi pénzre számíthatunk. Ezt közöljék velünk, ennek alapján tárgyalhatunk a tulajdonossal. Hogy van-e aktivitás? Igen! Például négy éve tartunk gyülekezeti napot. Egyetemes imahétkor lelkésznőnket évek óta több megye területére hívják szolgálni református lelkipásztorok. Mi örvendünk, hogy lelkészünket ismerik és szívesen fogadják református körökben. Ennek is köszönhető, hogy a Szatmár-Németi református gyülekezeti otthonban évek óta van helyünk, a konyhát és a termet egyaránt használhattuk. Ami számomra zavaró, az a kolozsvári illetékesek hitegető magatartása. Előfordulhat, hogy belefáradunk ebbe, és beolvadunk a többségbe. Ha nem tapasztaljuk, hogy a központ a bibliai szőlőtő módján képes viszonyulni hozzánk, fennáll az a kísértés, hogy elpártolunk egy másik szőlőtőhöz, amely karnyújtásnyira van” — mondta a nagyváradi származású topográfus.

A lelkésznő kimutatással szolgált a szatmári unitáriusok eddigi céladományairól, és megismételte, hogy Nagybányán unitárius közgyűlési határozat van arra nézve, hogy pénzbeli segítséget fognak küldeni a szatmári ügy sikere érdekében.

A közgyűlés után az evangélikus imaházban vendégelték meg a helyiek az egyházköri vezetőség Kolozs megyéből érkezett tagjait.

Pálffy Tamás Szabolcs