A Komzsa-tetőn jártak a Szatmárnémeti Természetjárók

A tavasz beköszöntével a Szatmárnémeti Természetjárók 57 fős csapata a kellemes meleg időt kihasználva március 23-án útnak indult a Szatmárnémeti vasútállomásról a Vadady-Filep Gyula által meghirdetett „Komzsa-tető gyalogtúrára”.

Nagy Esztertől megtudtuk, hogy Szinérváralján a református templomnál további 4, autóval érkező szatmári és 2 nagybányai túrázó csatlakozott még a csoporthoz. A gyalogtúra első része a városon keresztül vezetett, majd a hegy aljában a szőlők között, lombhullató erdőben, erős kaptatók tették próbára a csapat állóképességét. A közel háromórás, 8 kilométeres úton váltakoztak a többé-kevésbé vízszintes helyek a nagyon meredek részekkel, így több pihenőre is szükség volt. Az odaúton egy kisebb pihenő alkalmával a csapat egy része meglátogatta a romos várat, melyről valószínűleg Szinérváralja város a nevét kapta. „Neve Szinyér vára alatti települést jelöl, a vár pedig valószínűleg patakjáról vette nevét” — írja a Wikipédia. Őzekkel is találkoztak: hiszen a várlátogatók megijesztettek két őzikét, amelyek leszaladtak a többiek előtt a dombon. A Komzsa-tetőtől nem messze, a forrás közelében egy régi menedékház melletti padon, és a körülötte található mezőn volt az uzsonnaszünet, ahonnan újult erővel indult meg a csapat, és meghódították a csúcsot. A Komzsa-tetőről szép kilátás nyílt az Avasi medencére, annak ellenére, hogy meglehetősen párás volt a levegő. Itt készültek el a hagyományos csoportképek, a gyerekek pedig önfeledten bújócskáztak a bokrok közt. A visszaúton az erdőben az úttól kissé távolabb eső helyen megtalálták az elveszettnek hitt medvehagyma-mezőt, így a csapat hirtelen gyűjtögetővé vált, rengeteg medvehagyma került a hátizsákokba. A nyiladozó természetről rengeteg fénykép készült, hiszen a gyönyörű virágmezők és a virágba borult fák elkápráztatták a kirándulókat. Mókus is volt, de az gyorsabban elszaladt, nem sikerült lefényképezni. Épp időben érkeztek a vonathoz, mely a terv szerint 17.45-kor ért Szatmárnémetibe. A vonatból egy nagy gólyacsapatot sikerült megfigyelni, így örömmel tapasztalhatták, hogy végre „tényleg” itt a tavasz. A kirándulás minden résztvevő szerint megérte a fáradságot, így testileg kellemesen elfáradva, de szellemileg kipihenten kezdhetik az új munkahetet — áll a lapunknak küldött beszámolóban.