A kórház fő szerepe a megelőzés

Dr. Nagy Tünde, a tasnádi kórház gyermekosztályának vezető főorvosa a kórház jelenlegi helyzetéről, a betegellátás lehetőségeiről és körülményeiről, a jövőre vonatkozó elképzeléseiről, valamit a közeljövőben megvalósítandó terveiről nyilatkozott.

— Milyen besorolás szerint működik jelenleg a tasnádi kórház?

— 2011-ig Tasnádi Városi Kórházként működött az intézmény, az akkori átszervezésekkor szerencsés módon nem megszüntették, hanem összevonták a Szatmár Megyei Kórházzal. Jelenleg három épületben működünk: a járóbeteg-rendelő (két szakorvossal és huszonhat ággyal), ugyanebben az épületben működik az ügyeleti szoba, ahol a sürgősségi eseteket látják el; a felújított, volt szülészeti-nőgyógyászati részlegen a gyerekgyógyászat működik huszonöt ággyal; s a harmadik épületben működik a belgyógyászat. Van egy laboratórium, ami a járóbeteg-ellátó osztályon működik. Jelenleg azon dolgozunk, hogy legyen a kórházban egy röntgen, hogy emiatt ne kelljen a betegeket Szatmárnémetibe vinni.

— Mi az, ami helyi szinten megoldható, és milyen esetben kell más kórházba szállítani a betegeket?

— Nagyon sok probléma megoldható helyi szinten, a kisebb sebészeti problémák is, ugyanis hetente egyszer kijön egy sebészorvos Szatmárnémetiből, ugyancsak hetente egyszer kijön egy felnőttpszichiáter is. Megegyeztünk a megyei kórház menedzserével, hogy megerősítjük a járóbeteg-ellátó rendszert. Ehhez szükséges, hogy hetente egyszer jöjjön ki egy-egy szakorvos minden területen. Könnyebb egy orvosnak idejönni, mint a betegeknek bemenni a megyeközpontba. A tasnádi kórház körzetéhez harmincezer ember tartozik. Ha az ő problémáik nem oldódnának meg helyben, mentővel kellene őket a megyeközpontba szállítani, ami túlterheltséget eredményezne.

— Mik a leggyakoribb problémák?

— Gyerekeknél télen a légúti betegségek, nyáron a hasmenések, utóbbiak oka a helytelen étkezés vagy a higiénia hiánya. A belgyógyászaton a társadalmi betegségek a gyakoriak: a szív- és érrendszeri problémák, a magas vérnyomás, cukorbetegség, elhízás. Nagyon sok a szociális problémákkal küzdő beteg, nagyon sok a magára hagyott idős ember, akiknek a gyerekei elmentek külföldre. Ezek az emberek nem szedik a gyógyszereket, az idült betegségek az idő előrehaladtával egyre több gondot okoznak. A sürgősségi osztályon mindenféle eset előfordul, az a gond, hogy az ügyeleti vonal nem szakonként működik, az ügyeletes orvos azt a problémát kell hogy kezelje, ami bejön.

— Említette, hogy sok a szociális problémákkal küzdő beteg. Ezeknek a személyeknek vagy egészségügyi biztosításuk?

— A kiskorúak biztosítottak, a felnőttek közül kevesen vannak, akik nem rendelkeznek egészségügyi biztosítással. Szociális probléma mindenhol van, a betegeknek viszont azt kellene megérteniük, hogy rendszeresen kellene járni ellenőrzésre azoknak, akiknek krónikus betegségeik vannak. Lehet, hogy szednek ők megszokott gyógyszereket, de egy idő után az nem elég. Nem kell megvárni az agyvérzést vagy a cukorkómát, azt meg lehet előzni. Sokan elmennek az orvoshoz, aki felírja a gyógyszert egy hónapra, azt beszedik, és nem mennek el újra felíratni. Komolyabb egészségügyi nevelésre lenne szükség. Az iskolákban sok helyen elkezdődött egyfajta egészségnevelői program, de még mindig nem helyeznek rá elég hangsúlyt. Vannak iskolák, ahol az Iskola másként hetében vagy osztályfőnöki órára hívnak orvosokat is. Nagyon érdekes kérdéseket tesznek fel a gyerekek, érdemes lenne továbbvinni ezt a kezdeményezést.

— Milyen a kórház felszereltsége?

— Igazán nem tudnék panaszkodni, mert hol segélyekből, hol a megyei tanács támogatásával kapunk eszközöket. A sürgősségi osztályon az újraélesztéshez van minden, ami szükséges: oxigén, defibrillátor stb. Nem kell nagyobb felszereltség, mert nem tudunk nagyobb dolgokat megoldani. A kórháznak nem az a feladata, hogy szívet vagy gyomrot műtsenek az orvosok vagy agydaganatot vegyenek ki, hanem a megelőzésben van szerepe. A belgyógyászatnak az lenne a szerepe, hogy ha van egy olyan beteg, akinek nem tudjuk, mi a diagnózisa, beküldjük Szatmárnémetibe, és amikor ott diagnosztizálják, akkor visszajön kezelésre. Ez így van Nyugaton is. Vannak nagy központok, ahol megállapítják a diagnózist, és kisebb helyeken kezelik a betegeket.

— Sokat beszélünk a megelőzés fontosságáról, teszünk is valamit érte?

— Valóban sokat beszélünk, de nem haladunk ezen az úton. A megelőzésre az iskolában kellene felhívni a figyelmet, de az lenne az igazi, ha ezt a szülők tennék meg. A mai gyerekek húsz-huszonöt év múlva szülők lesznek, és még akkor is úgy fogják nevelni a gyerekeiket, ahogy most nevelik őket, az pedig nagy baj. Naponta bejön a kórházba legkevesebb két gyerek hasfájással. Megkérdezem tőlük, hogy mit ettek, és kiderül, hogy chipset és üdítőt. A szülők nem raknak otthon tízórait, ha raknak, az sem egészséges alapanyagokból készül, a gyerekek kilencven százaléka nem reggelizik otthon, a legtöbb gyereknél van pénz, és ha éhes, vásárol valamit. Nagy hiba, hogy a szülők mindenben kiszolgálják a gyereket, és nem veszik észre, hogy azzal ártanak neki. Megdöbbentő látni, hogy szülő és gyerek nem az asztalnál eszik, hanem a tv előtt vagy a kanapén. Ha az asztalnál esznek, mellettük van a telefon, azt babrálják, és nem figyelnek oda az evésre. Határokat kell szabni, a határ pedig a szülői példa. Ahogy változnak a generációk, modernizálódik a világ, a modernizációnak pedig vannak jó és rossz oldalai, de az emberek ma már inkább a rossz oldalát ragadják meg. A fiatalok olyan helyzetekbe születnek bele, amelyekből nem nagyon van kiút.

Elek György