A kórházat orvos kell(ene) vezesse

Öt ember halála és egy valóságos vérfürdő kellett ahhoz, hogy górcső alá kerüljenek a romániai egészségügy mostohagyermekének számító pszichiátriai intézetek — a kórházi ellátásra szoruló páciensek száma évente és intézményenként 100–150-nel nő.

Már öt halálos áldozata van a săpocai vérontásnak, a bukaresti Floreasca kórházba szállított sérültek közül egy 88 éves, több betegségben szenvedő páciens belehalt sérüléseibe — közölte a szomorú hírt tegnap Sorina Pintea egészségügyi miniszter. Bejelentette ugyanakkor azt is: az ország 37 ilyen jellegű intézménye közül az egyik legnagyobbnak számító, 830 férőhelyes săpocai neuropszichiátriai kórházban befejezték a betegellátási körülmények és az orvosi ellátás kapcsán indított belső vizsgálatot. A vizsgálat eredményeire alapozva a szaktárca bűnvádi panaszt nyújt be a gyilkosságok elkövetése idején ügyeletben levő orvos és asszisztensek tevékenységét illetően, és a vizsgálat eredményeinek nyomán benyújtotta lemondását a kórház igazgatója is — ugyanis „emberi hibák egész sorát” követték el. Pintea elmondta: az egészségügyi asszisztensek munkaköri leírásában foglaltak értelmében gondoskodniuk kell(ene) arról, hogy a betegek ne férjenek hozzá sérülések okozására alkalmas, tompa tárgyakhoz. „Márpedig az infúziós állvány nehéz tárgy, amelyet nem lett volna szabad felügyelet nélkül bent hagyni egy olyan kórteremben, ahol pszichés betegek vannak” — jelentette ki. Egy másik hibás intézkedés az volt, hogy a vasárnapra virradó éjszaka, 1 óra 45 perckor a később a betegekre támadt páciens mellé, ugyanabban az ágyban helyeztek el egy másik, szintén alkoholelvonási tünetekkel beutalt beteget, annak ellenére, hogy még voltak szabad ágyak az osztályon — és ez volt az, ami a 38 éves férfiből kiváltotta a dühödt tombolást, amelynek során az infúziós állvánnyal több ütést mért a kórtermében fekvő idős, demenciás (szellemi leépülésben szenvedő) páciensek fejére, majd a nők számára fenntartott szomszédos kórterem betegeit is megtámadta, öt pácienst megölve, nyolcat súlyosan megsebesítve.

Az egészségügyi miniszter bejelentette azt is: a vérfürdőből „okulva” az ország összes pszichiátriai kórházában ellenőrzéseket fog végezni a szaktárca, melyek során több aspektust is megvizsgálnak, az ellenőrzéseket pedig azokkal a kórházakkal kezdik, amelyeknél rendkívüli biztonsági intézkedések szükségesek — ebbe a besorolásba tartozik az a négy (Temes, Bihar, Buzău és Iaşi megyei) intézmény, ahol a vétlen páciensek mellett azokat a bűnelkövetőket (gyilkosok, erőszaktevők, pedofilok, gyújtogatók stb.) gyógykezelik, akik az igazságügyi elmeorvosok megállapítása szerint nem voltak beszámítható tudatállapotban bűncselekményeik elkövetésekor, vagy pszichés beteg elítéltek. Nem mellesleg a romániai pszichiátriai intézmények zömében uralkodó állapotokat jól jellemzi, hogy a Iaşi megyei kórház 200 ágyában tavaly 360 páciens volt összezsúfolva — és akkor már meg is van a válasz arra a kérdésre, hogy egy 38 éves, alkoholelvonási tünetektől szenvedő férfit miért idős, szellemileg leépült páciensek kórtermében helyeztek el.

Nem „divat” a hosszú távú kezelés

„Nézze, évente átlagosan és intézményenként 100–150-nel nő azon páciensek száma, akik kórházi ellátásra szorulnak, miközben az osztály, az épületszárny vagy maga az épület nagysága ugyanaz marad, és érvényes ez a săpocai neuropszichiátriára is, ahol egyébként tizenegy pavilonban/osztályon vannak elhelyezve a betegek” — mondja a szatmári pszichiátriát hosszú időn keresztül vezető dr. Virgil Enătescu elmegyógyász főorvos. Mint magyarázza, az alkoholelvonási tünetek az utolsó pohár alkohol elfogyasztása után pár órával kezdődnek, általában szorongással, majd végtagremegés alakul ki, amit megvonásos görcsroham is kísérhet, a zavartság, tájékozatlanság növekszik, alvászavar lép fel egyre erősödő nyugtalansággal, látási-hallási hallucinációkkal együtt. „A tünetek hirtelen, másodpercek leforgása alatt jelennek meg a nyugalmi állapotban lévő szervezetben, súlyos vegetatív idegrendszeri krízis és hallucinációk kíséretében — ilyenkor abszolút kötelező módon glükózt kell(ene) a szervezetbe juttatni, de csak nagyon ritkán szoktak. Mint ahogy még mindig nincs az egész országban egységesen alkalmazva az elvonásos tünetek kezelésére a clonidines terápia sem, pedig egy relatív olcsó, ugyanakkor igen hatásos kezelés — de hiába, nálunk főképp csak artériás magas vérnyomás betegségben szenvedőknél használják, miközben világszerte sikerrel alkalmazzák szorongásos betegségekben, különböző elvonásos tünetek enyhítésében (alkohol, ópioidok, dohányzás) és detoxikálás segítésére. Sajnos nálunk nem 'divat' a hosszú távú kezelés, helyette a rövid időn belüli, tüneti megszüntetést alkalmazzák, a pillanatnyilag (és a kórházban felügyelet alatt, rendszeresen szedett gyógyszerek eredményeként) tünetmentes páciens pedig már adhatja is át az ágyat a soron következőnek — ennek eredményeként pedig rengeteg olyan páciens jár kint, akinek zárt/félzárt intézményben lenne a helye. Az agy, az elme betegségeinek gyógyszeres kezelése olyan, mintha hangjegyeket írnánk egy kottára — ha minden részletet figyelembe véve jól párosítjuk, csodálatos zene lesz belőle; ha nem, borzalmas, disszonáns zenebona. És van még egy nagyon fontos aspektus — amire sajnos szintén egyre kevesebb hangsúlyt helyeznek, és az alacsony személyzetszám sem 'engedi meg' a ráfordítást —, az empátia és a pácienssel való verbális-nonverbális kommunikáció. Engem például soha egyetlen páciens sem támadott meg, nem ugrott nekem több évtizedes pályafutásom során. Sztereotípia, hogy a pszichés betegeket, skizofréneket csak díjbirkózó típusú ápolók tudják ellátni — nem igaz. 'Csak' a személyzetnek meg kell tanulnia és alkalmaznia a pácienssel való, speciális kommunikálási technikát. Persze előfordulnak erőszakos megnyilvánulások, olyanok is, amelyek nyomán valaki életét veszti, de ilyen nagyságrendű támadásra, vérontásra nem volt még példa” — magyarázza. Nyomatékosítja ugyanakkor azt is — amire egyébként Pintea egészségügyi miniszter is rámutatott —, hogy a legnagyobb probléma, hogy a kórházakat nem orvosok vezetik. „A kórházigazgatók legtöbbjének nincs keresnivalója az egészségügyi rendszerben, nem szakemberek, nem értenek hozzá — s különösen érvényes ez a pszichiátriai kórházak esetében. A nagy tudású, jó szakemberek zöme elment, mert nem tudták elviselni a laikusok irányítását… a jól képzett, szakmáját szerető, és valóban gyógyítani akaró pszichiátriai szakemberekből (és ide sorolom az ápolókat is) nem csupán Románia, de egész Európa-szerte hiány van.”

Szabó Kinga Mária