A következő próbatétel: a felvételi

Túl vannak a végzős fiatalok az érettségin. Négy diákkal beszélgettem, akinek lendülete a felvételi kapujában sem lankad. Sőt, alig várják az újabb kihívásokat, s azt, hogy a legnagyobb közösségi oldalon végre kicseréljék a tanulóhelyük megnevezését.

A nyár csak most kezdődött el igazán a végzősök számára. Volt, aki a körmét rágva, idegesen várta, hogy a tanárok végre kifüggesszék az eredményeket, de volt olyan is, aki magabiztos higgadtsággal sétált a táblához, konstatálva, hogy a jegy valóban a kemény munkát tükrözi. A befektetett munka ugyanis nem mellőzhető, hiszen az érettségi alapoz meg minden további sikeres utat. „Az elmúlt egy hónapot kizárólag a tanulásnak szenteltem. Minden emberi kapcsolatot megszüntettem magam körül. Lényegében lehetett volna többet is tanulni, de azt hiszem, a kitűzött célomat elértem” — mondta Staroţchi Norbert, a Doamna Stanca Gimnázium diákja. A tételek szintnek megfelelőek voltak, el lehetett érni az áhított nagy jegyet is, a legtöbb magyar anyanyelvű diáknak természetesen a román nyelv és irodalom tétel okozott némi fejtörést, de volt olyan diák is, aki a tételek megfogalmazását találta nehézkesnek.

„Nagyjából meg vagyok elégedve az idei tételekkel. Ami igazán problémát okozott számomra, az a filozófiatétel volt. Nem a nehézségi fokkal volt a gond, inkább a tételek voltak túl általánosan megfogalmazva” — Kovács Zsóka, Nagykárolyi Elméleti Líceum.

Ezt az érzést talán senki nem fogja elfelejteni. A négy év füzetei, könyvei előttünk, tele emlékkel és bennünk a remény, hogy minél jobban fogunk teljesíteni. De tovább kell lépni, hiszen az érettségi után is vannak tervek, van jövőkép.

„Mindenképpen Kolozsváron szeretnék továbbtanulni. Ha minden szépen sikerül, akkor októbertől az Agrár- és Állatorvostudományi Egyetem tájépítészet szakának diákja leszek.” — mondta Enyedi Bálint, a Nagykárolyi Elméleti Líceum frissen végzett tanulója. Kovács Zsóka és Görbe Dalma (Nagykárolyi Elméleti Líceum) Magyarországra készül, ezt a tervet a késői diplomaosztás késleltethet. Zsóka az ELTE (Eötvös Loránd Tudományegyetem) anglisztika szakára, Dalma pedig a jogtudományi karra készül. Staroţchi Norbert a Kolozsvári Műszaki Egyetem számítógépmérnöki szakára szeretne bejutni.

Beszélgetésünk utolsó fejezete gyanánt nem a jövőjükről, vagy a vizsgára való felkészülésről kérdeztem őket, hanem inkább arra voltam kíváncsi, hogy ők — mint a jelenlegi oktatási rendszerben szocializálódott fiatalok — mit gondolnak az elmúlt négy évről, miken lehetne változtatni, hogyan vélekednek az érettségi rendszerről.

A választ részben megkaptam, a következtetést le is vonhatom: a diákok az elméleti tanítás mellett hiányolják a gyakorlatban is megnyilvánuló dolgokat az oktatási rendszerből, és hiányolják az aktualitást, az éppen most zajló tudományos fejlődés beépülését a tananyagba. „A négy év során hiányoltam az oktatási rendszerben a gyakorlatiasságot. Kevés olyan dolgot tanulunk, amelyet igazán felhasználhatnánk az életben. Az érettségi esetében pedig nagyobb különbséget tennék a szintek között. Jelenleg úgy gondolom, hogy a differenciált tételek igazán szubjektívek.” — kaptam a választ Görbe Dalmától.

 Takács Dániel