×
2024. 03 19.
Kedd
József, Bánk
6 °C
tiszta égbolt
1EUR = 4.97 RON
1USD = 4.56 RON
100HUF = 1.26 RON
Szatmárnémeti

A Krisztus-közösség Éve után a következik a Kegyelem Éve

2017.11.20 - 19:06
Megosztás:
A Krisztus-közösség Éve után a következik a Kegyelem Éve

A Szatmári Római Katolikus Egyházmegye lelkipásztori napjait tartották november 17-én és 18-án. A rendezvényen visszatekintettek az előző, négyéves lelkipásztori időszakra, és új, hároméves tervet hirdettek. Advent kezdetével nyílik meg a Kegyelem Éve.

Szentmisével kezdődött november 17-én délután az Egyházmegyei Lelkipásztori Napok rendezvény, amelyen az elmúlt pasztorális ciklus lezárása és kiértékelése mellett az új, hároméves időszak bevezetésének célját is meghatározták. Az első este s így a szentmise a hála hangulatában telt. A szentbeszédet az egyházmegye minden szegletéből érkezett hívek, lelkiségi csoportvezetők, egyháztanácsosok előtt Vízi Elemér SJ, a jezsuita rend magyar rendtartományának provinciálisa mondta — a Mindenható hétköznapokban való alkotásának felfedezését, a hála felfakasztását kérve a jelenlevőktől. „Ahogy fürkésszük az élet alakulását, sokszor megmaradunk az emberi síkon. A mindennapokban próbáljuk meg nézni, keresni az alkotó akaratát és azt, ahogy a hétköznapokban elrendezi a történéseket. (…) Ő a szeretet által tevékenykedik ebben a világban, szeretetközösségeket teremt. Amikor az Ő szeretetét megérezzük, amikor az megérint minket, akkor átalakítja minden létező iránti belső hozzáállásunkat. A szeretetközösségben a látásunk tisztul: a szeretet megerősíti a jót, és gyógyítja, ami eltörött. (…) Isten írja az életünket. Amikor megállunk, rácsodálkozunk az életünkre, közösségünkre, munkánkra, valami történik. Engedjük, hogy felfakadjon a hála! Adjunk hálát Istennek, és kezdjük el vele együtt nézni, tekinteni az életünket! Akkor vagyunk igazán egészségesek, ha kapcsolatban vagyunk Istennel és másokkal. Adjunk mindennap hálát, és éljünk nap mint nap Istennel! A hálából élet születik!”

A nyitó szentmisét követően a Szent Alajos Konviktusban folytatódott a rendezvény, ahol más formában is köszönthették a résztvevőket. Schönberger Jenő püspök atyaként szólt a híveihez, amikor emlékeztette őket, minden, amit Isten segítségével és Istenért tesznek, megmarad az időben. „A Krisztus-közösség Évének a nagy gyümölcse az lehet, hogy nem csak mi akartunk valamit tenni, hanem Krisztussal együtt tettük, meghívtuk, beengedtük Őt a munkánkba. Igazából így születik a Krisztus-közösség. Én kívánom, hogy az új, hároméves pasztorális időszak továbbvezessen minket a Jézussal együtt folytatott úton. Legyen meg a derűje, az öröme a Kegyelem Évének is! Tegyék meg derűsen mindazt, amit Isten tőlünk vár!”

A péntek este fontos programpontját adta az a pódiumbeszélgetés, amelyben pap, szerzetes világiakkal együtt tekintett vissza és nevezte meg az utóbbi évek sikereit, örömeit, de nehézségeit és kihívásait is. Találkozó, imádkozó, tenni akaró közösségekről szóltak a megvallások, fejlődésről beszéltek a hit kimondásában és megélésében.

A Kegyelem Éve — ezzel a címmel találkozhatnak a Szatmári Római Katolikus Egyházmegye hívei a következő három évben a naptárakon, plakátokon, házszentelési matricákon, bannereken… November 18-án, a Lelkipásztori Napok második napján, 170 fős hallgatóság előtt Barta Barnabás püspöki titkár beszélt a híveknek a kegyelem gondolatköre alá rendezett következő három év felépítéséről, megvalósulásának tervéről: az első évben a gyermek és ifjúság vonatkozásában, a másodikban a felnőttekre, családosokra és a hivatásokra figyelve, a harmadikban pedig az idősek, betegek és gyászolók érintettségében tárgyalják majd az isteni kegyelemet. Mindegyikhez adnak elméleti és gyakorlati támpontokat, de tovább folytatódik a hitmélyítő, hosszú lelkigyakorlat is — ennek már elkészült a segédanyaga.

Vízi Elemér SJ tartotta a rendezvény nagy előadását, többségében a kegyelemről beszélve, az elméleti teológia és a megélt szeretet viszonyában egyaránt. Mint elmondta, ő Jézusban látja a kegyelem képét: „Ha ránézünk Jézusra az evangéliumokban, akkor látjuk igazán a kegyelemnek a képét, azt, ahogyan az Ő életében megnyilvánult a kegyelem. Jézus élete leképezi a mi emberi tapasztalatunkat. Amit átélünk, visszaköszön Jézus életében és alakjában. Amit pedig Ő átél külsőleg és belsőleg, azt mi is átéljük a lelki úton. Nemcsak az örök életben vagyunk az Ő örökösei, hanem olyan értelemben is, hogy az általa átélt magatartások, örömök, küzdelmek, az Atyával való egység vagy az elszakítottság érzése a kereszten, mind-mind ott vannak a mi életünkben is. Valahogyan mindannyian átmegyünk ezen. Jézus tehát belép az emberi tapasztalatunkba olyan módon, hogy világosságot hoz. A kegyelem világosság is, amely eligazítást ad az életünkben, hogy tudjunk együttműködni Isten ajándékával, tudjunk vele munkálkodni. (…) Isten kegyelme úgy működik, hogy általában meglep bennünket, de ott van bennünk is világosságként. Nem vagyunk Istentől elszakítva, Ő velünk van. Csak a belső habitusunkon múlik, hogy felismerjük-e Istent. Ha tudunk ajándékot elfogadni, és rábízni magunkat Istenre, segítheti, művelheti a mi életünkben az Ő kegyelmének a munkálkodását, hogy egybeérjen az életünk vele, aki felé tartunk.”

Az előadás után négy csoportra bomlott a résztvevők tábora annak alapján, hogy ki melyik előtte álló év vonatkozását érezte közelebb magához: külön beszélgetett a papság, aztán külön az ifjúságot, a családok örömeit, illetve a betegség, az időskor sajátosságait magukénak érző személyek. Minden csoport írt egy hálaadó és egy kérő imát is a beszélgetésen elhangzottak alapján — ezeket a záróplénumban mind felolvasták.

Az összegzésben Schönberger Jenő püspök a kegyelem megtapasztalásának beengedését kérte híveitől. „A reggeli imában hallottuk: mostantól fogva, mindörökké. Az ember életében mindig most van itt a kegyelem ideje. Jó lenne, ha tudatosítanánk, Isten jelenlétében élünk, a kegyelemben vagyunk most. Ahogy a szálak átjárják a szövetet s alkotják azt, úgy jár át mindent a kegyelem. De persze nem megfogalmazni kell a kegyelmet, hanem élni kell azt. Isten számára mi vagyunk a legfontosabbak, én és a társaim, a krisztusi közösségem. Kegyelem az, ha ezt megértem. Így tehát a kegyelem évei arra irányítanak minket, hogy lélegezzünk tudatosan. Ahogyan a levegőről sokszor nem veszünk tudomást, észre sem vesszük, mennyire fontos, úgy a kegyelem is körülvesz és átjár. Ha ezt megérezzük és megértjük, átváltozik az életünk.”