A láthatatlan hatalom

1989 decemberében sok minden megváltozott Romániában, viszont még mindig nem működik a képviseleti demokrácia, nem érvényesül a választók akarata. Ma már tudjuk, hogy Ion Iliescu, Virgil Măgureanu és társaik nemzetmegmentő akciója a volt szekuritátéval együttműködve történt, azok pedig nem nyújtották olcsón a segítő jobbjukat, részt kértek az új hatalomból, és ezt a hatalmat mára már olyan ügyesen gyarapították, hogy a SRI a Romániát vezető láthatatlan hatalom. Ez egyre jobban nyilvánvalóvá válik, hogy Romániában egyáltalán nem érvényesül a népakarat, ott vannak ugyan a képviselőink a parlamentben, de a lényeges dolgokat a láthatatlan hatalom dönti el.

A Laura Codruţa Kövesi által vezetett Korrupcióellenes Ügyészség feladata a korrupció felszámolása lenne. Elég sok korrupciós ügyet tárt fel az intézmény, de egy ideje nagyon sokan úgy látják, hogy a korrupciós ügyek felderítése a legtöbb esetben politikai megrendelésre történik. Ha valaki útjában van a hatalomnak, azonnal előkerülnek a bizonyító iratok, hogy közpénzeket sikkasztott, visszaélt a hatalmával stb., alig van olyan politikus vagy közalkalmazott, akit ne lehetne valamivel megvádolni, talán ez az oka annak, hogy mindannyian félnek attól, hogy kiveszik alóluk a széket. A párhuzamos államban jól működik a láthatatlan hatalom, de már az is beszédtéma, hogy ki irányítja a láthatatlan hatalmat. Mert tény, hogy minden hatalmat fenn kell tartania valakinek, valakiknek, minden hatalom felett van egy még felsőbb hatalom, ami irányítja a bábukat. Képviseleti demokráciában a választóknak kellene fenntartaniuk a hatalmat gyakorló szerveket, de egyre több jel utal arra, hogy a választóknál sokkal nagyobb fenntartó és megbuktató erő a láthatatlan hatalom. Ez lehet a SRI, de lehetnek a világgazdaságot befolyásoló nagyhatalmak is, de összefonódásokra utaló jelek is észlelhetők. Nagyon sok kérdés vetődik fel, amelyekre nem ad választ senki — ez nem véletlen —, mert megvan az ok a hallgatásra. Ha valaki mégis akkor nyitja ki a száját, amikor nem kellene, és azt mondja, amit nem ajánlatos, akkor az számíthat arra, hogy a DNA lecsap rá. Nem a szeku, mint régen, hanem a DNA. De számtalan példa van arra, hogy tényszerűvé válik a bűncselekmény, de nem születik ítélet, így a bűncselekmény elévül. Nem túlzás azt mondani, hogy ha valaki jó körökben mozog, bármit elkövethet, mert úgysem történik semmi, minden marad a régi, az illető akár miniszter is lehet.

Hogy ki irányítja a DNA-t, ki a SRI-t, csak találgatni lehet. Az Európai Uniónak nem tetszik az, hogy Romániát nem liberális többségű parlament és kormány irányítja. Iohannis elnök első perctől változtatni akart, sokan úgy látják, hogy erre nem a román nép hatalmazta fel, hanem valamelyik felsőbb világi hatalom segítette az elnöki székhez, és segíti ma is. A bibi az, hogy sem a SRI, sem más szervek nem tudják rábírni a választókat, hogy a liberális pártra szavazzanak. Valaminek történnie kell, ha nem más, a PSD kell változtasson a politikáján, mert ha nem, elkezd dolgozni a DNA.