A legidősebb ballagó tanár

Szabó Magda, a Kölcsey Ferenc Főgimnázium legidősebb nyugalmazott tanára, július 13-án a 35 éves érettségi találkozósok számára tart osztályfőnöki órát, szombaton a zászlós felvonuláson vezeti őket.

Az érettségi találkozókra való készülődés egyesek számára nem sokat jelent, de vannak, akik hónapokkal előtte nagy izgalommal terveznek, szerveznek, hogy minden a lehető legjobb és legemlékezetesebb legyen. Az is tény, hogy ezek a találkozók, ahogy öregszünk, egyre fontosabbak lesznek. A Kölcsey Ferenc Főgimnázium már rég nyugalomba vonult tanára, Szabó Magda a legidősebb az iskola tanárai közül. Ő is minden évben nagy–nagy izgalommal szervezi a találkozókat, lapozgatja a régi albumokat, keresi volt tanítványait, hogy ezek az alkalmak sikeresek legyenek. Az idei egyik 35 éves érettségi találkozónak is már tavaly elkezdte a szervezését, jól haladtak a dolgok mindaddig, amíg betegség miatt kórházba nem került. Tegnap betegágyánál látogattam meg. Mosolygó arccal fogadott, az osztálytársak felől kérdezett, és örömmel adta tudomásomra, hogy kezelőorvosa kiengedi a találkozóra, de azt követően vissza kell mennie. Nyolcvanhat évesen is fontosnak tartja, hogy egykori osztálya számára ő tartsa meg az osztályfőnöki órát, és ő legyen az osztály élén a zászlós felvonuláson.

Életút

Nem várta, hogy sokat kérdezzem. Elmondta, hogy 1926–ban született Szilágyszéren. Az I–IV. osztályt Szilágykorondon végezte, ahonnan a szilágysomlyói Zárdába került. Még ma is tudja azt a verset, amelyiket 1940–ben, az első alkalommal megünnepelt anyák napján mondott el. 1952–ben Kolozsváron végezte el a román szakot. Valóban magyar–román szakra szeretett volna jelentkezni, de abban az időben ezt a két szaktantárgyat nem lehetett párosítani. A kommunizmus éveiben is megőrizte vallásosságát, római katolikus szellemben élt, diákjai számára is azt próbálta sugallni, hogy a világi dolgok kikerülhetetlenek, de a vallásos szellemet a szülőktől kell átvenni és tovább kell azt adni a gyerekeknek. Mindig sajnálta — sajnálja most is —, hogy nem lehetett gyereke. Ezt azzal igyekezett pótolni, hogy az iskolában minden gyereket sajátjának tekintett. Izgalommal készült erre a napra, hogy megállhasson újra a katedra előtt és amikor megszólal a csengő, osztályát bevezesse a tapsviharba.

Elek György