A magyar családok első példaképe

Államalapító királyunk, a Szatmári Római Katolikus Egyházmegye fővédőszentje ünnepén tartott püspöki szentmisét követően ezúttal a Szent István-mellékoltárnál zajlott a koszorúzás.

Az áldozatbemutatás elején az ünneplő közösség előtt adott hálát Schönberger Jenő megyéspüspök a magyarság első királyáért: „Szent István királyunk ünnepe egy családdá akarja tenni az egész magyarságot. Egy szívvel adunk hálát a Jóistennek államalapító királyunkért. Nem csak azért, mert egy földi országot szervezett meg és hagyott utódaira, hanem sokkal inkább, mert a szívünkbe oltotta a mennyország szeretetét is. Szent István azt akarta, hogy egy nagy család legyen az ő népe. S ez a nagy család most könyörög hozzá. Újra kéri, áldja meg nemzetét.”

Szentbeszédében Schönberger Jenő püspök megvizsgálta, miért sikerülhetett Szent Istvánnak kereszténnyé tenni a magyarokat: „Szent István éleslátással fedezi föl, hogy itt hazája lehet a magyarnak, ha először meg tud gyökerezni Isten szeretetében. Ő példával járt a népe előtt, hogyan kell Krisztust követve, boldogan, testvériségben élni.”

A püspök atya a Szent Korona és ezzel az ország felajánlásának gesztusát vizsgálta, annak üzenetét minden magyar felé: „Szent István a koronáját és újonnan létrejött királyságát felajánlotta a Szűzanyának. Ezzel minden katolikus testvérünknek azt üzeni, hogy családnak tekinti a népét, amelynek anyára van szüksége, s ezért azt a Szűzanya pártfogására bízza.

Protestáns testvéreink számára Szent István tette a mai evangélium fényében azt üzeni, első királyunk az üdvösséget támogatta, és mint mélyen hívő ember, felelős vezető, nem politikai tényezőkben, földi szövetségeseiben bízott elsősorban, hanem Istenre épített, és bizalommal az isteni gondviselésre hagyatkozott.

Az ország felajánlásának gesztusa a nem keresztény, de Istenben hívő testvéreink számára is jelentéssel bír. Ezzel a cselekedettel az ország első embere kinyilvánította az égi hatalomnak való alárendeltségét, az egy Isten gondjára bízta országát és népét.

Nem hívő, de kereső, az igazságra hívott honfitársainknak pedig elmondhatjuk, hogy első királyunk volt olyan intelligens, hogy az ember végtelen felé nyújtózó igazságkeresésére építette az országát.”

Szentbeszéde végén a főpásztor a magyarság és Európa viszonyát tekintve a hitben való megmaradás fontosságát emelte ki: „Furcsa helyzet adódott ma Európában. Annak idején Európa térítette meg a magyarokat, illetve Szent István király, felismerve a kereszténység életben tartó erejét, először ő maga lépett Krisztus nyomába, majd pedig őt követte egy nép — ezért apostoli király. Ma pedig Európa el akarja taszítani a magyar népet is Istentől. De ez nem megy olyan könnyen. Azért imádkozzunk, hogy Szent István öröksége, amit ő életpéldájával pecsételt meg, az egész nagy magyar család öröksége legyen, és mindenki tudja megbecsülni. Elsősorban otthon, a mi családunkban őrizzük ezt az örökséget! A családok összeadódva, a házak hazát képviselnek. A haza pedig otthont ad egy nemzetnek.”

A szentmise záróáldása után a főpásztor, a jelen lévő közjogi tisztségviselők és a különböző intézmények, közösségek vezetői, képviselői koszorút helyeztek el a székesegyház Szent István-mellékoltáránál.

A székesegyház felújítása miatt ezúttal nem az épület homlokzatán lévő Szent István-szobrot koszorúzták meg, hanem azt az oltárképet, amelyen Szent István felajánlja koronáját és királyságát az istenszülő Szűz Máriának.