A magyar nép törvényadó Mózese Kölcsey Ferenc - hangzott Szatmárhegyen

Felekezettől függetlenül, együtt ünnepelt és emlékezett 1848 március 15–re  a szatmárhegyi magyarság — nem kényszerűségből, hanem „ mert még mindig van tenni, leírni, imádkoznivaló.”

„Annyi elszavalt versen és megfogalmazott gondolaton túl, vajon van–e még mondanivalója az 1848–49–es eszméknek és történéseknek napjainkban? Vajon kényszerű–e március 15–e ünneplése 2017–ben?” — tette fel a talán–talán tiszteletlennek is minősíthető, de mindenképp reális, sokakban és sokszor megfogalmazódott kérdést Kovács József református lelkipásztor a megemlékező ünneplésre egybegyűlt szatmárhegyieknek vasárnap délelőtt. Az ünnepi istentisztelet alapigéje egyrészt Mózes második könyve 33 fejezetének 13 verse („Ha valóban megnyertem jóindulatodat, ismertesd meg velem a te utadat, hadd tudjam meg tőled, hogy megnyertem jóindulatodat. Nézd, ez a nép mégiscsak a te néped!”), másrészt Kölcsey Ferenc Himnusza volt — mindkettő egy–egy korszak előkészítője. „Az a nép, melyet Mózes át kellett vándoroltasson a pusztán, elkövette a legnagyobb bűnt: a hűtlenséget. Mózes könyörög a népért, jól tudván, csak Isten tarthatja meg őket — ha mégannyira engedetlenek is — és csak Ő adhatja a legnagyobb kincset, a szabadságot.

'Fordulj vissza az Úrhoz, engedd, hogy az Ő orcája menjen előtted. Térj vissza Hozzá, legyen erőd és oltalmazód' ez a felszólítás nem csak egy embernek, hanem az egész közösségnek, népnek, országnak szól. És itt a magyar és a zsidó nép közötti hasonlóság — az áldás csak addig látszott, csak addig volt érzékelhető, amíg a magyar nép Istenhívő volt! Kölcsey a Himnuszban e dicső korszakot említi — de a hűtlenség megtörte az Istennel való szoros kapcsolatot: a zsidók a pénzt, az aranyborjút kezdték imádni s Mózes kétségbe esve teszi fel a kérdést: ki vezeti majd őket, talán az aranyborjú? Magyar népünk történetében pedig , ha nem Isten van velünk, ha bűnben járunk, kezdődik a szerencsétlenség kora: más népek elnyomása, idegen erők rabigája, nemzetpusztulás. Mert ahol nincs Isten, ahol nem kell az Ő jelenléte, átok lesz áldás helyett. Nincs más megoldás, mint visszatérni Istenhez. 'Gyenge, esendő, vétkezésre hajlamos, de mégis a te néped. Tisztítsd meg', kéri Mózes az Urat.” – fogalmazott a lelkipásztor, a magyar nép törvényadó Mózesének nevezve Kölcsey Ferencet. „Március 15–én a szabadságharc kezdetére emlékezünk, de a forradalmi korszaknak voltak előkészítői, magvetői — a termést dicső kezek aratták le, de a vetést az elődök végezték, köztük a legnagyobb Kölcsey, és Berzsenyi, Széchenyi, Eötvös, s a sok nagyszerű, névtelen ember. És e vetésből '48–ra beért a hazaszeretet, szabadságvágy, áldozathozatal, a közért való fáradozás, hiszen egy–egy nemes cél sokakat fel tudott ébreszteni a nemtörődömségből, tunyaságból.” – emlékeztetett Kovács József, hangsúlyozva azt is: minden emlékezés felszólítás is: „Felszólítás arra, hogy te is tegyél valami jót, valami szépet, mert te is Isten gyermeke vagy, egy néphez tartozol. Az ember lehet méltatlan előidézője, gáncsolója saját jelenének és rossz példája jövőjének, ha elfordul Istentől. Ezért nem elég csak emlékezni — rendet is kell tenni. Mózes is nagytakarítást végez. És igen, annyi elszavalt versen és megfogalmazott gondolaton túl, van még mondanivalója az 1848–49–es eszméknek és történéseknek napjainkban és nem kényszerű az ünneplés ma, 2017–ben — mert még mindig van tenni, leírni, imádkoznivaló, még kell áldozatot hozni.”

Az igehirdetést követően a gyülekezeti tagokkal együtt érkezett Barta Barnabás római katolikus plébános köszöntötte az egybegyűlteket a makkabeusok második könyvéből felolvasott igével. „Imádkozzunk ma mi is az elesett hősökért. A hazáért halálig való kitartásukat bőségesen jutalmazza meg Isten — mi pedig a tőlük kapott örökséget (hősies áldozatosság, istenfélelem és emberszeretet) tiszteljük, őrizzük meg és adjuk tovább utódainknak.” – mondta. A Zilahi Kató Klára magyartanárnő és Félegyházi Árpád által felkészített gyermekek énekes-verses műsorát követően a templomudvaron álló kopjafánál helyezték el a megemlékezés koszorúit az ünneplők.

Szabó Kinga Mária