A Magyar Református Egység Napját ünnepelték
Több mint 10 000 magyar református ünnepelte a kálvinista Rómában, azaz Debrecenben a Magyar Református Egyház Kárpát-medencei újraegyesülésének jubileumát — a zarándokok közül több százan Szatmárból érkeztek, s táncra perdültek az avasújvárosi néptáncosok is.
Hatvanöt egyházmegyéből tízezer vendég, fellépők és szolgálattévők sokasága érkezett a hétvégén Debrecenbe, hogy együtt ünnepeljék: 2009. május 22-én újraegyesült a Magyar Református Egyház a Kárpát-medencében. A jubileumi találkozón több százan vettek részt Szatmárból is — népes csapatok indultak szervezett formában a szigetlankai, Szamos-negyedi, halmi és nagykárolyi egyházközségekből, nagyon sokan egyénileg érkeztek a cívisvárosba, az avasújvárosi Bokréta néptánccsoportot pedig a szervezők kérték fel, hogy széki és szatmári néptánc-összeállításával gazdagítsa a kulturális műsort (s nem mellesleg elérzékenyítse és büszkeséggel töltse el az Avasújvárosból elszármazott nagybányai zarándokokat, akiknek nagy meglepetés, ugyanakkor nagy öröm is volt szülőfalujuk fiataljait a színpadon látni).
A hálaadó ünnep faültetéssel kezdődött — az egyház püspökei és a Kárpát-medencei egyházmegyék képviselői közösen ültettek el egy tölgyfát a Debreceni Református Kollégium Díszudvarán, amelynek tövére a Kárpát-medence minden református egyházmegyéjéből hoztak egy-egy cserépnyi földet. „Tíz évvel ezelőtt helyreállt valami, ami száz éve elszakított minket egymástól — akkor államhatárokat húztak közénk, ami szinte felért egy vasfüggönnyel: a szülőföldjükön élő reformátusoktól el akarták venni a templomot és az iskolát, igyekeztek éket verni közénk ideológiai átneveléssel, nemzetköziséget kínálva hit és nemzet egysége helyett. Azonban az egység ünnepe azt hirdeti, hogy ez nem sikerülhetett, hiszen bennünket, magyar reformátusokat egyszerre köt össze a nemzeti kultúránk, a hagyományaink és az, hogy a Kárpát-medencében a reformáció kora óta jelen vagyunk” — fogalmazott köszöntőjében Kustár Zoltán, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem rektora.
A nagytemplom előtti egységünnepet megnyitó áhítatában Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke hangsúlyozta: „Van okunk hálát adni Istennek, amikor visszatekintünk az elmúlt évtizedben megtett útra — a közösség elmélyült és kibővült a rendszeres találkozások által, a testvérgyülekezeti kapcsolatok kiépítésével, a kölcsönös teherhordozás megélésével —, és tovább kell imádkoznunk és dolgoznunk azért, hogy egységünk még több területen megvalósuljon. Hisszük, hogy Krisztus a jövő, ezért együtt követjük őt. Így szeretnénk betölteni küldetésünket, bárhol is éljünk a Kárpát-medencében és a világon.” Bogárdi Szabó István püspök, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke, megköszönve Debrecen városának az ünnepség megszervezését, megemlékezett azokról is, akik 10–12 évvel ezelőtt bátorsággal megharcolták a nagy vitákat, de már nem lehetnek közöttünk. „Azokról a határon túli társainkról is szeretnék megemlékezni, akik a 2004-es népszavazási kudarcunk után nem legyintettek ránk a közönyösség miatt. Amikor odamentünk hozzájuk lógó orral, ők — például Papp Géza kolozsvári püspök — azt mondták: jövünk, segítünk nektek.
Szükségünk van a templomainkra” — emlékezett.
A hálaadó istentisztelet a több ezer fős „gyülekezet” úrvacsoravételével zárult
