A megmaradás záloga: az új elhatározás

Augusztus 20. Szent István király napja, a keresztény magyar államalapítás, a magyar állam több mint ezeréves folytonosságának emléknapja. A magyar állam és egyház megalakulása egy olyan kezdet a magyar nép számára, ami mérföldköve népünk és nemzetünk megmaradásának. Lech mezeje után valóban szükség volt arra, hogy megtörténjen a nagy elhatározás, aminek eredményeként a pogány magyarság felzárkózzon az európai civilizációhoz, el kellett dönteni, hogy sok más hasonló vándorló nép sorsára jut-e — beolvad vagy elpusztul —, vagy felveszi a keresztény hitet, országot alapít, és nagy nemzetté, nagy néppé formálódik. Az ország egységének és a keresztény hitnek a megtartása nem volt könnyű a több mint ezeréves történelmünk során. Az egyik legnagyobb megtartó erő — régen is és ma is — a gyökerekhez való ragaszkodás. Az ember minél jobban eltávolodik a gyökereitől, annál gyengébb a teherbíró képessége. Minél közelebb vagyunk a gyökerekhez, annál több táplálékhoz jutunk, annál biztonságosabb a létünk, annál nagyobb esély van a megmaradásra. Szent István országa addig marad meg, amíg azt magyarok lakják be, magyarok intézik annak a sorsát. Szent István hite addig marad meg, amíg annak vannak követői, amíg vannak, akik azt megéljék.

A mai társadalom kezd elszakadni a gyökereitől. A századokon át megtartó, erőt adó kereszténység kezd a perifériára szorulni, a keresztény értékek már nem Nyugatról terjednek, hanem Keleten vívnak naponta kisebb-nagyobb csatákat a megmaradásért. A sokat hangoztatott gyökerek éppen a Nyugatról Keletre beáramló liberális gondolkodás miatt kezdenek meglazulni, szakadozni, éppen amiatt, mert egy olyan nemzedék nőtt fel, amelynek tagjai képtelenek átadni a következő nemzedék számára azokat az értékeket, amelyek nélkül reménytelen a megmaradás. A szülőről gyerekre szálló örökség valahol kezd elveszni. A szülők nagy része nem ismeri Szent István tanításait, nem ismeri az ő intelmeit, képtelen vagy nem akar olyan életet élni, ami példa és minta lehet, ami nélkül nincs megmaradás. Szent István országát nagyon sokan elhagyják. Szent István törvényeit nagyon sokan megtagadják. Kiürülnek a templomok, mások lakják be azt a földet, amiért a történelem során az ősök nagyon sokszor hoztak véráldozatot. A múltban a harcok során fogyott a nemzet, ma az elvándorlás és a beolvadás miatt történik ugyanez.

A Szent István-napi megemlékezéseken szükség lenne egy új elhatározásra. Az új elhatározás meghatározó nemcsak közösségi, hanem egyéni életünkben is. Szent István számára a jognak, a törvényeknek a célja és feladata nem volt más, mint a jó és rossz megkülönböztetése, az igazság és az igazságtalanság elválasztása, a gyengék és a kiszolgáltatottak védelme. Ez a mérce mai életünk, közéletünk, politikánk, de még gazdasági törekvéseink tekintetében is. A körülöttünk zajló világ átalakulóban van, és jelentős átalakuláson megy keresztül a Kárpát-medence magyarságpolitikája is. A nemzeti érzések reneszánsza azonban nemkívánatos jelenségeket is visz a politikába és a mindennapjainkba. A Trianon óta eltelt közel száz év alatt a magyarság felnőtt, önálló élete, saját gondolatai vannak. Meg kell tanulnunk: ha változtatni, javítani akarunk önsorsunkon, gyermekeink, szűkebb és tágabb családunk sorsán, ha elevenen meg akarjuk tartani mindazoknak az emlékét, akiket szeretünk vagy szerettünk, és nem akarunk beolvadni az emlékezet nélküli semmibe, azokat a kisebb vagy nagyobb közösségeket kell ápolni, javítani, amelyeknek szándékunktól függetlenül is tagjai vagyunk.

Ha nyitott szemmel tekintünk szerte a nagyvilágba, azt tapasztaljuk, hogy nagyon sok hasonlóság fedezhető fel a jelen és a múlt között. István király kemény harcokkal és küzdelmekkel teremtette meg a keresztény Magyarországot, de ennek megtartása mindig kihívás volt a magyarság számára. Ezer év alatt folyton harcokat kellett vívni az ország keresztény szellemiségének megtartásáért. Tudjuk, hogy jóvátehetetlen az, amit elrontottak a századok, őseink mulasztásaival vagy önhibájukon kívül, de tenni kell az újabb hibák megelőzése érdekében. A magyarság nagyobb része kisebbségben él, és küzd a megmaradásért. Sok esetben a beolvadás veszélye fenyeget, sokan vannak, akik elhagyják szülőföldjüket. Szent István szétszaggatott országát csupán annak hite és akarása tudná összefogni, de a hitüket vesztett egyének és közösségek jobban hajolnak a liberalizmus könnyelműsége felé, mintsem Szent István összetartó szellemiségéhez. A magyar nép szétszórt, és nem egységes sem hitben, sem ideológiában, sem az otthon meghatározásában. Ezért nagy kihívás ma, hogy képes lesz-e a magyarság a jövőben behatárolni a közös otthont, hogy milyen arányban fogja megtartani a keresztény hitet, és egyáltalán képes lesz-e megmaradni a magyar nép a jelenkori Európa szívében, amelyik egyformán van kitéve külső és belső támadásoknak.

Elek György