A megtisztulás reménye

Az adventi koszorúkon meggyúltak az első gyertyák, formailag szinte minden házban, intézményekben, üzletekben a gyertyafény mindenhol azt jelzi, hogy megkezdődtek a készülődések a béke és a szeretet ünnepére. Látszólag szépnek tűnik, hogy egyre többen helyezik el környezetükben az igazságosságot, a mértékletességet, a bátorságot és bölcsességet jelképező gyertyákat tartó adventi koszorút. Sajnos nagyon sokan mindezt szokásból teszik, az ünnepet is annak hangulatáért várják, az adventi időszakban nem mindenkire jellemző a megtisztulás. Az adventi időszak egyik eseménye — Románia nemzeti ünnepe — sem azt üzeni, hogy a többségben élő románok békésen közelednek a kisebbségekhez, nem azt, hogy az igazságosságos és a bölcs eszüket veszik elő, hogy megpróbáljanak eljutni a megbékéléshez. Tegnap Victor Ponta miniszterelnök Románia nemzeti ünnepe alkalmából a Szatmár megyeiekhez intézett üzenetének az volt a fő mondanivalója, hogy Romániában nemzetiségi és vallási hovatartozástól függetlenül mindenki román. Ha ez így van, népszámláláskor ki lehetne venni azt a két kérdést, hogy milyen nemzetiségűnek, és milyen vallásúnak tartják magukat az állampolgárok. A románoknak van néhány ünnepük, amelyekhez nagyon ragaszkodnak, egyik ilyen ünnep a nagy egyesülés. A román nép eredettörténetét még mindig vitatják a történészek, mert román szemszögből nézve is érthetetlenek bizonyos dolgok. Legtöbben a dáko-román folytonosság elméletét tartják valósnak, ami a románság történetét nem sokkal több mint kétezer évre vezeti vissza, tagadják viszont a géta-dák elméletet, ami a román nép négyezer éves történelmét bizonyítja. Hogy miért mondanak le a románok múltjuknak kétezer évéről? Azért, mert a géta-dák elmélet szerint a román nép eredete nem kötődik az ország jelenlegi területéhez, így Erdélyt, a Partiumot és a Bánságot nem lehetne ősi román földnek nevezni. Visszatérve a miniszterelnök üzenetéhez, azaz, hogy Romániában mindenki román, úgy cseng mintha Ceauşescu „elvtárs” mondaná. A világ szerencsére már túljutott az ilyen kicsinyességeken. Már Franciaország sem nemzetállam, sőt, fennáll a veszélye, hogy a franciák kisebbségbe kerüljenek. Tegnap a szatmárnémeti ünnepi rendezvényen azok voltak jelen, akiknek hivatalból ott kellett lenniük, és azok, akiket falvakról behoztak autóbuszokkal. A nemzeti lobogó is csak itt–ott lengett, falvakon csak néhány helyen. Mindennek oka, hogy nem működik már az, ami erőltetett. Ha a román nép egy olyan eseményhez kötné a nemzeti ünnepet, ami a kisebbségek számára is elfogadható lenne, akkor mindenki úgy érezné, hogy egy demokratikus jogállamban él, sajátjának tekintené a nemzeti ünnepet.

Még meggyújtásra vár három gyertya az adventi koszorún. Ha mindenki hittel és reménnyel készül a megváltás ünnepére, akkor bekövetkezhet a megtisztulás, győzhet a béke és a szeretet.

Elek György