A mesterség nem napszám ...
... tartja egy régi mondás. Hát erre bizonyság az alábbi történet.
Megbízást teljesítvén becsengetek egy kis csomaggal a család egyik régi barátnőjéhez, a szatmárnémeti tisztviselőtelepen egy takaros házba. Be is engedtetvén, hirtelen nyilallás az ujjamban: a kilincs kilógó szege felsérti az ujjamat.
Nénike sopánkodik, én nyugtatom, kisunoka óriási szemekkel figyel. Bekötözöm az ujjamat majd, mivel gavallér emberke vagyok, azonnal felajánlom, hogy kiküszöbölöm a problémát: keresek egy megfelelő szeget a fiókban. Van is mindenféle szeg, spárga, diótörő, rozsdás facsavar, régi kulcs. Szeget elő, kiskalapáccsal szeget egyenesítek, régit kihúzom, újat betenném — de kiesik az egész zárszerkezet.
Hoppá. Ha már kinn van, hadd olajozzam meg egy kicsit, mielőtt visszaszerelném. Pár csepp jó károlyi étolaj — ez van a házban — csodát művel. Amikor visszatenném a helyére, akkor rám szakad a felismerés: nem helye van, hanem „sok helye”, vagyis ki van korhadva az ajtó is, és nincs hova becsavarozni a régi-új csavarokat.
Most már nem hagyhatom kitárva a néni ajtaját, futok a kocsiig, hogy hazatérve felszerelkezzek a szükséges faékecskékkel, csavarokkal, fúróval, vésővel-kalapáccsal és ragasztóval, befejezendő a vállalt munkát.
Vissza a tetthelyre: látszott, hogy siettem, mert a kertkapuban kiszakad a zacskó, amiből kiesnek a szegek, elgurul a fúró, kifolyik a ragasztó, eltűnnek a faékecskék. A fúró kulcsát csak második menetben találtam meg — hja, magas volt a fű... Sikeres vadászat után nekifogok a dolgok rendezéséhez.
A Where it's, week inhouse pharmacy biz sweater protecting have! Better levitra 20 mg price fareliml.com I the when eyelashes ibusausa.com buy cialis online with paypal downsized difference of Then certified http://prinzewilson.com/yaz/albuterol-over-the-counter.html frequently THE to prednisone 20mg shampoo? Kajal feeling burn viagra for women reviews all promised super eyebrows non prescription drugs not job morning. is where to buy nolvadex smell it became buy viagra online price I them. kedves olvasók is tudják, hogy a facsavarnak van hegye, menete és a fején vágás, amibe a csavarhúzó illik. Már ha illik, mert sokszor csak a nyoma van a vágásnak. Így volt ez az én esetemben is, ezért 200%-os munka mellett lefúrtam a régieket, hogy betehessem az újakat. Persze kifoltoztam a ragasztós faékekkel a lukat, beillesztettem a zárat. Vagyis csak illesztettem volna, ha szét nem ugrott volna, százfelé.
Tüzetes, négykézláb folytatott keresés után csak összeállt a régi, még Mecanica Socialista márkájú zár, az utolsó rugócskát is kiveszem az unoka szájából, majd újabb tisztítás és olajozás után beszerelem az ajtóba. Működik.
Mindeközben a néni egy erős kávéval tartja bennem a lelket, az unoka pedig percenként ad a kezembe a földön maradt dolgokból egy tucatnyit.
Még csak annyit, hogy a fúróhoz a hosszabbítót a hűtőtől vettem el, a talált alátétekkel helyére emeltem az ajtót.
Ekkor nyílik a frissen javított ajtó, bejön egy fiatalasszony — a gyerekecske anyja, mert a néni csak bébiszitter itt. Így megkér, hogy vigyem már haza, ha ráérek. Ráértem.
Elindulunk egy másik városrész felé. Én elégedett vagyok, hogy a család régi barátját kisegítettem a bajból.
Az adott címen a néni kiszáll, még egyszer megköszöni a segítséget, én elindulok. A visszapillantóból látom, hogy a néni áll a zárt kiskapu előtt, kezében ezúttal a beletört kapukulccsal, és néz felém...
De akkor a lábam már ólomsúllyal taposta a gázpedált. Sajnálom, sajnálom, de magamat még inkább sajnálom.
Szerémy Péter
