A mi felelősségünk is

Tipeg-topog az alkotmánybíróság, nem tudja, melyik lábára álljon, pedig ez kellene legyen az a testület, amelyik sokkal határozottabb, sokkal megfontoltabb és határozatképesebb. Másodjára sem született döntés arról, hogy bűncselekmények miatt elítélt személyek nem lehetnek a kormány tagjai. Az állami szervek iránti bizalmatlanság régen és mélyen meggyökerezett az ország polgáraiban. Számtalan esetben ennek az az oka, hogy kormányváltáskor a legmagasabb szinttől a legalacsonyabbig a kormányzó pártok különböző rangú katonái kerülnek a tisztségekbe, akik a hozzájuk közel állókat részesítik előnyökben és kedvezményekben akkor is, ha azok képtelenek bizonyos feladatok ellátására. Nehéz lenne nyilvántartást készíteni arról, hogy hány politikus és közéleti személyiség tölt be pozíciókat úgy, hogy el van ítélve, bármikor elítélhető, esetlég még nem derültek ki az ilyen-olyan dolgai. Nagyon sok mindent el lehet intézni kalap alatt, de ami nyilvánosságra kerül, azt is lehet húzni-halasztani, mert sem a rendőrség, sem a bíróság, sem az Országos Korrupcióellenes Ügyészség (DNA), sem az alkotmánybíróság nem független, hiszen ezek vezetőit a politikai pártok nevezik ki, és amióta világ a világ, mindig a főnök parancsol. Ha az alkotmánybíróság kimondaná, hogy bűncselekmények miatt elítélt személyek nem tölthetnek be bizonyos tisztségeket, sokan fel kellene álljanak székükről a legmagasabb szinttől a legalacsonyabbig. Ha az alkotmánybíróság lehetőséget ad arra, hogy bűnözők is betölthessenek politikai és közéleti tisztségeket, akkor előbb-utóbb oda jutunk, hogy az erkölcsi törvények hatályon kívül kerülnek.

Az, amit mindig szem előtt kell tartani és nem szabad elhallgatni, nem más, mint az, hogy minden politikai vagy közéleti tisztség betöltése a választópolgárok akaratából történik, még akkor is, ha közvetlenül. Az, hogy a politikai és a közéleti elit olyan, amilyen, annak a következménye, hogy a választópolgárok ilyen embereket bíznak meg a vezetéssel, az irányítással. Az, hogy ott tart most a társadalom, ahol tart, a társadalom tagjait jellemzi. Amikor elégedetlenek vagyunk a politikusok és a közéleti személyiségek munkájával, tevékenységeivel, akkor figyelembe kell vegyük, hogy közvetve vagy közvetlenül mi is hozzájárultunk ahhoz, hogy ez így legyen. Az, hogy most itt tart a világ, valahol a mi felelősségünk is.

Elek György