A mindennapokban kell ünnepelni

A legismertebb Szatmár megyei, Petőfihez kötődő helyszínen, Erdődön a hagyományokhoz híven a Szendrey Júlia–Petőfi Sándor-szoborkettős előtt tartották a március 15-i ünnepséget.

Az ünnepségsorozat a református templomban kezdődött, ahol Rácz Ervin erdődi lelkipásztor Lukács evangéliuma 15. részének 16–20. verseire építette igehirdetését:

a tékozló fiú történetének sorsdöntő szakaszáról szólt az ige, amikor a kisebbik fiú, aki eltékozolta mindenét, magába szállt és elindult haza. „Vajon mi lett volna a megoldás, a cél számára? A puszta megmaradás? Nyilvánvalóan nem, hanem az elindulás, a fejlődés, a tettek mezejére lépés. Hibásan mondjuk ilyenkor: segíts magadon, az Isten is megsegít. Nem! Segíts magadon, mert az Isten segít. Az ő segítségéből merítünk erőt akkor, ha a tékozló fiúhoz hasonlóan eszünkbe jut identitásunk, az Atya háza, a hozzá való tartozás. Lehet, sok mindent nem tudunk, de azt tudjuk, hogy itt otthon vagyunk. Hitében él a nemzet, ezen alapszik nyelve, kultúrája, mindene. Itt gyökerünk van, múltunk és jövőnk is — múltunk, az a visszapillantó tükör, mely nélkül nem lehet haladni a cél felé” — hangzott az igehirdetésben, majd Varga Sándor szavalta el Arany János Él-e még az Isten? című versét. Ünnepi beszédében Kereskényi Sándor irodalomtörténész a kard és a toll emberének, Petőfi Sándornak ars poeticáját és politikai programját boncolgatta, a tőle megszokott szókimondással világítva rá a lázadó, szenvedélyes és sokszor kegyetlen költő alkati problémáira, valamint Petőfi életének ellentmondásos voltára: irodalmi teljhatalmát kiterjeszti — vagy legalábbis szeretné kiterjeszteni — a politikára is, ami profetikus hadüzenetnek tekinthető, például A magyar politikusokhoz című versével. De az indulatos motiváltságában hatalomra vágyó jakobinus már 1848. március 15-én bizonyítja: magatartása, viselkedése miatt nemhogy a hatalom átvételére nem képes, de az események megszervezésére sem. „Népvezérnek készült, az is volt, de a szerinte gyáva, megalkuvó népet megvetette — belerúgni mégsem volt képes” — mutatott rá Kereskényi, hozzátéve: Petőfi e meghasonlás elől menekült a honvédtiszti egyenruhába, ami már messze nem költői küldetés volt számára. „Miért fordulunk ma — s minden március 15-én — mégis Petőfi felé, és éltetjük könnyesen? Ez a sorsunk, a magyar sors üzenete: a magyar ember a magát demokratikusnak hirdető imperátort imádja. Titkolt önmegvalósítási vágyak, eltemetett vezérszerepek, ezeknek rendeljük alá magunkat, s ezeken az ünnepségeken, lelkünk mélyén, titokban ki is éljük őket” — fogalmazott az irodalomtörténész.

Az előadást követően az egybegyűltek — akik között szép számmal voltak Erdődről elszármazottak és a környező településeken lakók is, illetve Szatmárhegyről, Dobráról, Halmiból, Kismajtényból is érkezett egy-egy küldöttség, természetesen a magyarországi testvértelepülések, Napkor, Nagyecsed és Szakoly küldöttsége mellett — a szoborkettőshöz vonultak, ahol előbb Ovidiu Duma erdődi polgármester köszöntötte őket, majd Kereskényi Gábor képviselő mondta el ünnepi gondolatait, kiemelve: ameddig veszélyben van magyar identitásunk, addig szabadságunk sem lehet teljes. A köszöntőket követően a Cucuiat Attila tanító és Mészáros Mónika magyartanár által felkészített helyi diákok mutatták be verses-zenés műsorukat, majd a szoborkettős megkoszorúzásával zárult az ünnepség.

Szabó Kinga Mária