A négy nyelven beszélő nép — roma nap Szatmárnémetiben
Negyedik nyelvükön, azaz szoknyalebbentő tüzes tánccal és pattogó ritmusokkal ünnepelték a cigányság legfontosabb „nemzeti ünnepeként” számon tartott roma napot, amely a roma kultúra világnapja is.
A Cigány Világszövetség első kongresszusán, 1971-ben Londonban nyilvánították nemzetközi roma nappá április 8-át a világ 22 országából érkező roma képviselők, s azóta ezen a napon világszerte ünnepelnek a különböző országokban élő roma közösségek — egyúttal felhívva környezetük figyelmét közös értékeikre és aktuális problémáikra is, amelyek az elmúlt évtized alatt nemhogy sikeresen vagy hatékonyan, de még látszólagosan sem oldódtak meg, sőt, egyre súlyosbodnak. A londoni kongresszus a cigányság nemzetté válási folyamatának jelentős állomása volt, a különböző cigány népcsoportokat képviselő küldöttek itt határozták el, hogy a jövőben folyamatosan együttműködnek, és ekkor döntöttek nemzeti jelképeikről is, himnuszuk (amelynek alapjául egy-egy nagyon szomorú, balkáni roma népdal szolgált) mellett közös zászlajukról is — bár egy 1933-ban Bukarestben megrendezett nemzetközi cigány kongresszuson elfogadtak egy egyszerű, kék és zöld sávból álló zászlót, ez azonban akkoriban nem terjedt, nem terjedhetett el, gyakorlatilag évtizedekre feledésbe merült. Az I. Roma Világkongresszus ezt vette alapul, és kiegészítve a vörös kerékkel a nemzetközi cigányság zászlajának tette meg: a kék sáv az eget, a végtelen szabadságot, a zöld a földet és természetközeli életmódjukat, míg a vörös kerék természetesen az utazást, a vándorló életmódot jelképezi. A zászlónak ez a formája gyorsan elterjedt a cigány közösségekben, és a nem cigányok körében is közismertté vált.
Mivel április 8-a idén az ortodox húsvétvasárnapra esett, Szatmárnémetiben tegnap ünnepeltek a roma közösségek a szakszervezetek művelődési házában, ahol a Fekete Rózsák zenekar pattogó ritmusú cigányzenével fogadta a belépőket, majd a Gelem, gelem lungone dromenca (Megyek, megyek hosszú utamon) himnusz eléneklését követően elsőként Laszlo Robert, az ünnepséget szervező Szatmár Megyei Hagyományőrző Forrásközpont vezetője köszöntötte az egybegyűlteket — a négy nyelven beszélő közösséget, akiknek a magyar, a román és a cigány nyelv mellett ugyanolyan anyanyelvük a zene és a tánc is. A három beszélt nyelven üdvözölte a jelenlévőket Horváth Ignác és Vasile Sava, a Pro Europa Romapárt vezetője és helyettese, Görcsi Mihály királydaróci cigányvajda is, aki megköszönve a résztvevőknek, hogy eljöttek, ismételten az összetartást hangsúlyozta: „Hálás vagyok nektek, hogy végül hallgattatok rám, hogy itt vagyok, és közösen ünnepelhetünk — ne szégyelljük, hogy romák vagyunk, és ne húzzunk szét, mert csak együtt, közösen mehetünk előre” — mondta, utalva Bondrea Rozalia, a prefektusi hivatal romaügyi tanácsadójának szavaira: sokan szégyellik származásukat, olyannyira, hogy az utolsó népszámláláskor az országban alig 650 000-en vallották cigány nemzetiségűnek magukat, míg a civil szervezetek és tanácsadói összesítések szerint számuk meghaladja a 2,5 milliót. A jókívánságokat követően megszólalt a negyedik nyelv, egymást váltották a színpadon a ragyogó-csillogó öltözetű tasnádi Rózsalányok, piskolti Fekete tulipánok, mezőteremi fiatalok, s a pergő ritmusokra nemcsak a színpadon mozdult a láb, hanem a székeken ülőké is, — de volt olyan fiatal pár is, amely a nézőtérről lépett fel a színpadra s ropta a tánccsoporttal együtt a hatalmas taps közepette.
Szabó Kinga Mária
