A Nemzeti Összetartozás Napját ünnepelték Szárazberken
„Meghagyom s írom, szeretettel intvén mind az Erdélyi és Magyarországi híveinket az egymás között való szép egyezségre” — Bokcsai fejedelem intelmének szellemében ünnepelték az Összetartozás Napját Szárazberken.
Ötödik alkalommal ünnepelték Szárazberken a Nemzeti Összetartozás Napját — a magyarországi országgyűlés hat évvel ezelőtt nyilvánította a Nemzeti Összetartozás Napjává az első világháborút lezáró trianoni békediktátum aláírásának napját, június 4-ét, kinyilvánítva: „A több állam fennhatósága alá vetett magyarság minden tagja és közössége része az egységes magyar nemzetnek, melynek államhatárok feletti összetartozása valóság, s egyúttal a magyarok személyes és közösségi önazonosságának meghatározó eleme.” S e megfogalmazás különösen érvényes azon települések esetében, amelyeket alig pár kilométer és az 1920-ban meghúzott — számtalan rokoni és baráti szálat „elvágó” — határ választ el egymástól, mint Szárazberek, Garbolc és Zajta esetében — bár utóbbi település „kakukktojásnak” számít, ugyanis egy hónapig Romániához tartozott, július 4-én csatolták vissza Magyarországhoz. Az elmúlt lassan száz év alatt sok minden és sokféleképpen változott s bár a határok és határátkelők sorompói léteznek, egyre kisebb akadályt jelentenek az együtt ünneplés útjában, hiszen a határon innen és túl lévő szomszéd települések, lakóikkal együtt, összetartoznak.
Vasárnap délután a református templomban gyűltek össze a szárazberkiek, lázáriak, zajtaiak, ahol elsőként Ilonczai Zsombor a 90. Zsoltárral, majd Kovács Sándor esperes, Antku István római katolikus plébános és Simon Kornél görögkatolikus parókus egy-egy igével köszöntötte az egybegyűlteket, s az ünnepi istentiszteletet még ünnepibbé tette a szárazberki kórus szolgálata. Ezt követően a templomkertben található, az I. és II. világháborúban, valamint az 1989-es decemberi forradalomban hősi halált haltak neveit megörökítő márványtáblánál helyezték el a kegyelet koszorúit — itt dr. Tilki Attila magyarországi parlamenti képviselő szólt az egybegyűltekhez, erősítve az összetartozás érzését a jelenlévőkben, Ilonczai Zsófia pedig Babits Mihály csodálatos sorait szavalva kért áldást a magyarra. Innen a zászlós menet a temetőbe vonult, ahol — szintén az összetartozás jegyében — az egyházak képviselői megáldották-felszentelték az új haranglábat és lélekharangot. „Összetartozásunk napja újból az egységes magyar nemzeti tudatunkat hivatott megerősíteni. Szárazberek 2003 október 23-án mellszobrot állít Bocskai István erdélyi fejedelemnek a református templomkertben, összetartozásunk jeléül évente megemlékezünk és végrendeletének szellemében cselekszünk, vállvetve magyarországi testvéreinkkel együtt. Bocskait a magyar nemzet Mózesének is nevezik, joggal, hiszen 460 évvel ezelőtt, egy győztes szabadságharc után, nemzetünk megmentőjeként tartjuk számon. És isteni sugallatra fogalmazódik meg végrendeletében a prófétai előrelátás: 'Meghagyom s írom, szeretettel intvén mind az Erdélyi és Magyarországi híveinket az egymás között való szép egyezségre. Atyafiúi szeretetre az Erdélyieket, hogy Magyarországtól, ha más fejedelemség alatt lesznek is, el ne szakadjanak. A Magyarországiakat, hogy az Erdélyieket tőlük el ne taszítsák, tartsák véreiknek, tagoknak.' E szavak, összetartozásunk szellemében vagyunk itt most jelen mindannyian: dr. Tilki Attila a magyar országgyűlés képviseletében, határmenti testvértelepüléseink, Zajta, Rozsály, Garbolc, Méhtelek képviselete. Az összetartozás szellemében cselekedtünk akkor is, amikor 2013 októberében Szárazberek és Garbolc között elkészült az út – lassan három év után eljött az ideje, hogy ez a hídfő átjárhatóvá is váljon végre.” — fogalmazott beszédében Lengyel István, Lázári polgármestere, köszöntőjét Ézsaiás könyvének szavaival zárva: „Ne félj, mert én veled vagyok, megerősítelek, sőt megsegítelek és igazságom jobbjával támogatlak téged. – legyen ez bíztatás álmaink megvalósulására attól, aki hitünk szerint mindenben segít bennünket. ” – mondta, majd megkondította a harangot.
Az ünnepség a művelődési házban folytatódott, ahol előbb az ifjúsági színjátszókör Móricz Zsigmond Dinnyék című történetével szórakoztatta a jelenlévőket, majd a frissen ácsolt színpadon avatták fel új cipőiket szatmári és mezőségi táncokkal a néptáncosok, valamint a Zajtai Férfikórus énekelt hazafias dalokat — akik közül sajnos már hiányzott az a 95 éves Sajóvölgyi István bácsi, aki eddig minden határnyitáskor, kezében zászlóval érkezett Berekret. Az este — a nőszövetség jóvoltából — egy 700 töltött káposztás vacsorával zárult.
Szabó Kinga Mária
