A pártok nem tudják megszólítani a fiatalokat
A mai fiatalok nagy hányada nem vesz részt a politikai életben, de igyekszik kimaradni a közéletből és a kulturális életből is. Ennek okairól és a megoldási lehetőségekről kérdeztük dr. Frigy Szabolcs egyetemi oktatót, iskolai tanácsadót.
— Az államelnök-választás után készült statisztikákból kiderült, hogy a 18 és 45 év közöttiek nagyon alacsony számban mentek el szavazni. A fiatalok nagy része úgy érzi, hogy az idősebbek háttérbe szorítják őket, azt várják el tőlük, hogy őket hallgassák, az ő véleményeiket vegyék figyelembe, tőlük tanuljanak, és az ő példájukat kövessék. A választás a demokrácia abszolút kifejezője. Miért nem élnek a fiatalok ezzel a lehetőséggel?
— Utánanéztem, hogy a korábbi választásokon milyen arányban vettek részt a fiatalok. Abban igazad van, hogy a szavazás a részvételi demokráciának az abszolút kifejeződése. Az, hogy ma lehetőség van beleszólni a közélet formálásába, a választásokban csúcsosodik ki. Ha a választásokon az látszik, hogy alacsony a fiatalok részvétele, akkor biztos, hogy a fiatalok részvétele hiányzik a társadalomnak a különböző rétegeiben: önkéntesként, politikai szervezetekben vagy bárhol, akkor valami nincs rendben.
Az Európai Uniónak volt egy kutatása annak a kapcsán, hogy milyen témákra érzékenyek a fiatalok, és arra a következtetésre jutottak, hogy van egy nagy különbség Kelet-Európa és Nyugat-Európa között. Nyugat-Európában a fiatalok aktivizálhatók, kimennek tüntetésekre, ha környezetvédelmi vagy oktatási problémákról van szó, Kelet-Európában viszont ez a két probléma sem olyan, hogy összehozza a fiatalokat, nem érzékenyek erre.
— A pártok megszólítják a fiatalokat, vagy azt várják, hogy tekintsék kötelességüknek a szavazást?
— Nagyon érdekes volt a pártok kommunikációja a legutóbbi választásokon. Egyes pártok próbáltak nyugati mintára apellálni, hogy megszólítsák a fiatalokat, de igazából látszik, hogy Kelet-Európában ezek a témák sem elég fajsúlyosak a fiatalok számára. Jelenleg a demokráciában a hatalmat gyakorlók és a fiatalok között van egy párhuzamos elbeszélés. A pártok és a hatalom azt érzi, hogy a fiatalok nem szavaznak, ezért nem is kommunikálnak feléjük, nem is hívják őket, nem nyitnak feléjük, mondván, hogy ők úgysem szavaznak. A fiatalok pedig érezvén, hogy őket nem szólítják meg, nem mennek el szavazni. Önmagukat erősítő, egymást kölcsönösen kizáró folyamatok mennek végbe. Az lenne a fontos, hogy valahogy megtalálják azt a pozitív spirált, amitől a fiatalok azt érzik, hogy fontos részei a társadalomnak, szavuk van a társadalomban. Meg kell találni azokat az ügyeket, amelyek mellé egy fiatal ma oda tud állni. Ehhez nagyon fontos a nevelésnek a kérdése. Nem elég azt mondani, hogy már ötödik osztályban van állampolgári nevelés, van honnan megszerezzék a fiatalok a politikai ismereteket. Hosszú távú nevelési projektek kellenek, amelyekből a diákok megtapasztalják, hogy mit jelent valóban a demokrácia, mit jelent az állampolgárok hatalma. Ki kell haljon az a generációs hagyaték, hogy akkor vagyok rendben, ha én békén hagyom az államot, és az állam békén hagy engem. Ez egy abszolút kelet-európai mentalitás: az adó nem az én pénzem, ha sikkasztanak a korrupt politikusok, túllépünk rajta… A fehérgalléros bűnözésnek Kelet-Európában nagyon gyenge a megítélése, mert sokan a közpénzt nem tartják a sajátjuknak. Nagyon sok olyan probléma van, ami inkább eltávolítja a fiatalokat a társadalmi részvételtől, individualizálja őket, és nem találják meg azokat a közös témákat, amikről a társadalom a fiatalokat bevonva tud beszélni.
— A pártok állítólag keresik a csatornát, amelyen keresztül kommunikálhatnak a fiatalok felé, de valahogy nem találják. Mi lehet ennek az oka?
— Jól látszik, hogy valami nem működik. Nyilván vannak pártok, amelyeknek a szavazóbázisa inkább fiatal központú, itt gondoljunk a zöld pártokra, de vannak hagyományos pártok, amelyek nem is kezdeményezik a fiatalok felé történő közeledést. A feltörekvő kis pártok szeretnének nyitni a fiatalok felé, de vannak olyan pártok, amelyek egyáltalán nem kommunikálnak a fiatalok felé. Az látszik, hogy ismervén azt, hogy a fiatalok hatvan százaléka távol marad az urnáktól, ők egy olyan potenciális bázisát képezhetnék a politikának, hogy ha valaki mobilizálni tudná a fiatalokat, el tudná vinni őket a választásra, akkor biztosan nyerő pozícióba kerülne. Ez úgyis érdekük lesz azoknak a pártoknak, amelyek hagyományos módon már nem tudnak szavazatokat szerezni, meg fogják szólítani a fiatalokat. Jelenleg a fiatalok egy nyugvó réteget képviselnek, amelyet mindenképpen érdemes bevonni a politikába, annál is inkább, mert Nyugat-Európában is és nálunk is látszik, hogy amiatt tolódik el az egész politika a szociálpolitika irányába, hogy ha az idősebbek mennek el szavazni, számukra kell politikai programot írni. A fiatalokat a nagy, rendszerszintű problémákkal nem lehet megszólítani. A fiatalok nem figyelnek fel a nyugdíjrendszer problémáira. Évek óta ezekkel foglalkoznak a pártok ahelyett, hogy olyan kérdésekkel állnának elő, amelyek a fiatalokat is érdeklik.
— A pártok ifjúsági szervezetei nem ezt teszik?
— A fiatalokkal való kapcsolatfelvétel nem abból áll, hogy létrehozzuk a politikai pártok ifjúsági szárnyait, és azokkal beszélgetünk néha. A fiataloknak kellene valamilyen témát vagy jóindulatú provokációt felvetni, amire felfigyelnek. Rá kellene nevelni a fiatalokat a demokrácia működésére.
— Észrevehető az is, hogy a fiatalok a kulturális életbe se kapcsolódnak be. Ez mivel magyarázható?
— Ha kitekintünk, azt látjuk, hogy a fogyasztói társadalom rettentően individualizál. Egyénekben gondolkodunk, a fogyasztói társadalomba belenőtt fiatal abszolút képviselője az, hogy egyénben gondolkodik. Mégis lenne igényük valamilyen közösségi élményre. A fesztiválokon ott van nyolcvanezer fiatal. Nem jó az az egymásra mutogatás, hogy a fiatalok szerveznek programot, utána pedig panaszkodnak, hogy nem mentek el a fiatalok. Azt szokták ilyenkor mondani, hogy csak egy demokratikus iskolarendszerben lehet demokráciát tanítani. Ha arra nevelünk, hogy ülj szépen és hallgass, majd én elmondom neked, amit tudnod kell, akkor ugyanez fog működni a társadalomnak a többi területén is. Ha demokratizáljuk az oktatási rendszert, és arra tanítjuk a gyerekeket, hogy az ő szavuk fontos, akkor annak van eredménye tíz év múlva is. Ma sajnos az oktatási rendszer nem egy demokratikus oktatási rendszer, és persze csodálkozunk, hogy a fiatalok nem hallatják a hangjukat.
Elek György
