Harmadszor jelentkezett Szatmárnémetiben a Szólj be a papnak! vitasorozat, ez alkalommal a PMN gazdag kínálata közül választhatták — és választották is — a szatmáriak a beszólás lehetőségét.
Szombaton délután a Kossuth-kertben ízlésesen berendezett borudvarban, a Joy színpadon lehetett faggatni a három papot Varga Sándor színművész moderálásával: ifj. Pallai Béla görögkatolikus parókust, Pakot Géza római katolikus spirituálist, jezsuita szerzetest és Rácz Ervin református lelkipásztort. Mivel mind a négyen az erre az alkalomra készült pólót viselték, a három pap — kis túlzással — ugyanolyan „miseruhában” ült a közönség elé, s már ez egy érdekes látvány volt. A pólón egyébként a rendezvény logója mellett a „… megadatik nektek abban az órában, hogy mit mondjatok.” (Mt 10, 19b) bibliai ige szerepelt. A beszélgetés és beszólások előtt a Bízz Band énekelt, dicsérte Istent, többek között egy témafelvezető dallal: „Ki vagyok én igazán?/ Hol az igazi hazám?/ Szimplán, pőrén, meztelen/ Mennyit ér az életem?/ Teszem csak a dolgomat,/ Cipelem a sorsomat,/ A lelkem mélyén, legbelül/ Isten alakú az űr!” A beszélgetés témája tehát az identitás volt, melyen a színművész kérdéseire válaszolva először a saját személyes önazonosságukról szóltak a lelki vezetők. Ezt követően annak fontosságáról beszéltek, hogy miért szükséges az embereket is rávezetni saját identitásuk megtalálására, és mivel a témán belül adott volt, azt is elmondták, miért fontos a magyarságuk.
A nézőktől is érkeztek kérdések, amelyeket személyesen elmondva vagy egy-egy cetlire írva juttathattak el a címzettekhez a feladók. Kérdeztek cölibátusról, pénzről, keresztes háborúkról, illetve arról, hogyan lehet meggyőzni egy hitetlent arról, hogy higgyen.
Az utóbbi kérdésre a válasz, hogy meg kell élni a hitet az emberek között. Ez éppen a Szólj be a papnak! kocsmamisszió célja, bevinni a keresztyénséget a hétköznapokba… Az emberek hétköznapjaiba. Ez történt a Kossuth-kertben, van, aki látva ezt továbbállt, van, aki megállt egy pár percre, de olyanok is bőven akadtak, akik végighallgatták a beszélgetést; és ha valakit akár egy mondat is megfogott, érdemes volt.