A politika árnyékában

Az elmúlt évekhez hasonlóan, az idén is politikusok döntenek arról, hogy melyik iskolának ki legyen az igazgatója és az aligazgatója. Még feltételezni sem szeretnénk azt, hogy politikusaink nem értek meg erre a feladatra, hiszen ők ott vannak minden tudományos, kulturális, társadalmi, gazdasági stb. rendezvényen, véleményt mondanak, tanácsokat adnak, ígérgetnek. Tanügyi téren nagyon elkelnének az olyan jó tanácsok, amelyek megvalósíthatók és eredményesek is lennének, mert a nevelés és az oktatás egyre mélyebbre süllyed, egyre eredménytelenebb. Az utóbbi évek tapasztalata azt bizonyítja, hogy a tanügyi intézmények igazgatóinak és aligazgatóinak a kinevezésekor nem a rátermettség a legelső szempont, hanem az, hogy az illető kinevezésre váró személy milyen politikai tömörülésnek a tagja. A gyerekek létszáma évről évre csökken, a tanügyi intézmények — főként a főiskolák és egyetemek — viszont egyre több helyet hirdetnek meg. Nem is lenne ezzel semmi gond, ha a nevelés, az „iskola” meglátszana a végzősökön. Az iskolaigazgatók politikai alapon történő leosztása magában hordozza annak a veszélyét, hogy nem mindig a legalkalmasabb pedagógus kerül vezető pozícióba, sőt, előbb-utóbb oda juthatunk (pl. egészségügy), hogy nem csak pedagógus foglalhatja majd el az iskolamenedzseri széket. A politikum beszólásainak eddig mindig káros hatásai voltak. A tanügyi törvény megalkotásakor nagyon sok érv ütközött, de csak ritkán a szakmai érvek, legtöbbször a pártérdekek és az örökké felszínre kerülő magyarság-kérdés. Lám, a tanügyi törvény megengedi, hogy a magyar gyerekek idegen nyelvként tanulják a román nyelv és irodalmat, de a tankönyvek még mindig nem készültek el. Megkérdeztem egy politikust, aki az iskolaigazgatók és aligazgatók kinevezésével foglalkozó bizottság tagja: mi az oka annak, hogy évek óta folyik a hercehurca a kinevezésekkel kapcsolatosan, holott ez megoldódna egy versenyvizsga kiírásával, és így az akkor hatalmon lévő párt véglegesen kinevezhetné az embereit, akiket nem lehetne könnyen elmozdítani? Nagyon egyszerű választ kaptam: „Azért, mert nem biztos, hogy a pártoknak lennének olyan felkészült emberei, akik jól szerepelnének a versenyvizsgákon.”

Elek György