A reális jövőkép megrajzolása

Az új évbe való átlépés sokunk számára jelenthet egy új elhatározást, elköteleződést egy jobb élet reményében. Számtalan kihívással járó, rohanó világban élünk, amikor nagyon fontos, hogy adjunk időt és teret magunknak ahhoz, hogy észrevehessük és meggyőződhessünk, előre beláthassuk, valóban arra vezet az életutunk, van rá esély, hogy olyan legyen a holnap, a holnapután, a jövő év, mint amilyennek elterveztük.

Egy számunkra még rejtelmes, titokzatos, előre át nem látható új év kezdetén, ami minden bizonnyal tele van kihívásokkal és meglepetésekkel, nagyon fontos, hogy időben rajzoljunk meg egy reális jövőképet. Ez lelki életünk szempontjából nagy megtartó erőt jelent és nagyban befolyásolja a test épségét is. Ha rendelkezünk reális jövőképpel, magunk elé kitűzött célokkal, feladatokkal, elvárásokkal, kötelezettségekkel, akkor kevesebb esély van arra, hogy meglepetések és csalódások érjenek.

Az óévből úgy kell átlépni az új évbe, hogy a megrajzolt jövőképben ott legyen az énkép is. Ha megvan a kellő önbizalom, ha tudjuk, hogy van, aki megfogja a kezünk, van, aki szemünkből kiolvassa az örömöket és a gondokat, ha van, aki karjaiba vegyen vagy akit a karjainkba vegyünk, megerősödhet bennünk az a hit, ami reményt ad a kitűzött célok eléréséhez, amely erőssé, magabiztossá és kitartóvá tehet a mindennapi élet akadályaival és nehézségeivel szemben. Mielőtt átmennénk az óévből az új évbe, meg kell szabni egyfajta keretet, meg kell építeni egy biztos kapaszkodót, meg kell hozni azt az elhatározást, amihez bármikor igazodni lehet. Mindez csak akkor lehetséges, ha felelősséggel állunk a kérdéshez, ha nem hagyjuk el a célunk felé vezető utat.

Mielőtt átmennénk az óévből az új évbe, le kell zárni, le kell tisztítani azt, ami nem működött. A lezárás nem kötelesség, inkább egy lehetőség, egy belső kényszer, egy felocsúdási, felfrissülési folyamat, új gondolatok, új álmok megszületése. A legtöbb emberben ott él — ott kellene élnie — egy mélyből fakadó vágynak a boldogulás után. A legtöbb ember vágyik a szeretetre, a meghittségre, a nyugalomra, arra, hogy elfogadják és valakinek szüksége legyen rá. Emberien csak azok tudnak élni, akikben érzések és érzelmek laknak, ezekhez pedig kapcsolódik a tudat.

Mielőtt átmennénk az óévből az új évbe, mielőtt eldöntjük, milyen úton haladunk, milyen cél felé, fel kell ismerni, hogy nem szabad a hitet és az érzelmeket egymással összekeverni. Fel kell ismerni: szükség van arra, hogy az érzelem és az értelem ellenőrizze egymást.

Mielőtt átmennénk az óévből az új évbe fel kell ismerni, hogy nem menekülhetünk az őszinte szembesülés elől. Tisztában kell lenni saját értékeinkkel és hibáinkkal, reálisan felmérni helyzetünket a környezetünkben, és nem kívánni, hogy jobbnak vagy rosszabbnak lássanak minket önmagunknál. És nem feledni: az érzelem és az értelem gyakran vitatkozik, de megbékélésük nélkül nem lesz boldog holnap, boldog holnapután, boldog új év…