A révi Zichy-barlang

Kalandos időutazáson vehetnek részt, akik az egyik legtöbbet tanulmányozott romániai barlangot szeretnék meglátogatni. A Zichy-barlang könnyen megközelíthető vonattal és autóval is.

A táj hűen őrzi nyomait az ősember temetkezési szokásainak; a hágóban rátalálhatunk honfoglaló őseink kereskedelmi útjaira, és a sziklák mind-mind élő tanúi a világháború pusztításának. Nagy felfedezések és csúfos rombolások egy olyan birtokon, ahol a Jókai Mór Kőszívű ember fiai című regényéből ismert legidősebb Baradlay fiú volt a gazda.

A Zichy-barlang Bihar megyében található, a Királyerdő-hegységben, a Sebes-Körös bal partján, annak szorosában, 3 kilométerre Vársonkolyos és Körösrév településektől. Könnyen megközelíthető vonattal és személygépkocsival egyaránt akár Nagyvárad, akár Kolozsvár felől. Mi Szatmárnémetiből indultunk Erdőd felé, Szilágysomlyó és Élesd érintésével Révre (Vadu Crişului). A falu a Királyerdő mészkőtömbjeinek lábánál fekszik, és a barlang helyét nagyon jól látható irányjelző táblák mutatják. Csak azt kell eldöntse az ember, hogy a sínek jobb vagy bal oldalán kíván leparkolni. Amennyiben baloldalt marad, akkor az út egy sportlétesítmény előtt ér véget, ha viszont áthaladunk a sínek jobb oldalára, pontosan egy hidacska lábánál, a Sebes-Körös medrénél találhatunk helyet. A hídon állva ezernyi arcát mutatja nekünk a folyó: hol kiszélesedik, hol beszűkül a meder, a mélysége is változó. A víz nagyon hideg és tiszta, de sajnos a sodrásban szép számban úszkál a látogatók által felelőtlenül eldobott hulladék. A hídon áthaladva egy kellemes tisztás fogad, ahol a jelzőtábla félórás utat jelez a barlangig. Persze mikor az ember elindul ezen az erdei csapáson, mely néha levisz a folyó partjára, máskor szinte fel a hegy derekára, óhatatlanul is megáll nézelődni.

Itt a lombhullató erdő dominál. Meglepően sok borostyán van, mely a fatörzseken magasra felkúszik, de az aljnövényzet jelentős részét is ez a faj teszi ki a sok különböző formátumú moha és ragaszkodó szederbokor mellett. Állatvilága hasonlóképp gazdag védett fajokban, köztük a fokozottan védett hiúz is megtalálható.

Az ösvényen szépen lehet haladni, nincs meredek emelkedő vagy kiugró sziklás rész, csupán két szakaszon kell jobban figyelni, főleg nedves időben, de itt a sziklába rögzített láncok segítenek kapaszkodni és előre jutni. Megérkezvén a barlanghoz a peremen kis fából készült kilátót találunk, melyről csodaszép látvány nyílik a mészkőcsúcsokra, az erdőkre, a folyó medrére és a mellettünk lezúduló 9 méter magas vízesésre.

A barlang bejárata előtt fából épült házikó, itt válthatunk jegyet, itt találjuk a túravezetőt is, aki csoportokat alakítva végigvezet a barlangon. Ugyancsak itt vásárolhatunk helyi ajándékot a kézzel készített kerámiadíszekből.

Mielőtt belépnénk a barlangba, észrevesszük a falába helyezett EKE-márványtáblát, mely a dr. Veress István, Karl Handl és Czárán Gyula hármas nevét viseli.

Miután 1903 márciusában átadásra került a Révet és Vársonkolyost összekötő turistaút, gróf Zichy Ödön építtetett egy vasúti megállót kétszáz személyt befogadó várócsarnokkal közvetlenül a sínek mellé. Ez évben a vasútvonalat felügyelő Handl Károly különös dologra lett figyelmes, denevéreket látott kirepülni a sziklák alól. Egy nap vadászpuskával belőtt a nyíláson, s dörgő visszhang keletkezett, melyből barlang létezésére következtetett. Így történt, hogy november 10-én Czárán Gyula berobbantotta a bejáratot és megnyitotta az első 200 méteres nagytermet is. A barlangot 1905-ben avatták fel és Zichy Ödönről nevezték el. A terület birtokosa nagy lehetőséget látott a barlang megnyitásában, s ezért mellette szállodát építtetett a turisták számára, fürdővel és tekepályával. A barlang azonnal megihlette a felfedezőket és a különböző formák, termek és cseppkövek személyre szabott elnevezéseket kaptak, mint a Kőkoporsó, a Kálvária, a Fehér sas, a Lótuszvirág és a Földgömb. Az emeleti részen Mohamed birodalmát és a Purgatóriumot lehetett megtekinteni. 1907-ben újabb szakaszt tártak fel a barlangból, beindult a turistaforgalom és folytatódott a csoportosulások elnevezése: így a Mohamed Temetése, Ádám és Éva, Mohamed Szakálla, Hófehérke vagy a Hét Törpe. A barlang külön érdekessége a 2 méter mély, kristálytiszta vizű tó, az ún. Szerelem tava és a Nagy csarnok. Ám a gróf halála után minden árván maradt. 1918-ban ismeretlenek megrongálták a barlangot, a szállót. A későbbi kezdeményezéseket az 1941-es áradás tette tönkre. A második világháború utáni években a barlang és környéke gazdátlan volt. 1969-re az EKE világítást szereltetett a barlangba, de a vezetékek a nedvesség hatására pár év alatt tönkrementek, majd vandálok teljesen szétromboltak benne mindent, még a külső ajtót is leszakították.

Szomorú szívvel, de kíváncsian jártuk be a jelenleg 640 méter látogathatóságú barlangot. Csak a leírások alapján lehet sejteni, hogy a felfedezéskor különleges nevet kapott formák és alakzatok vajon hol helyezkedhettek el. Széles fémjárdák és lépcsők vezetnek végig, biztonságos korláttal ellátva. Néhol széles, magas termek, máshol egészen szűk kis réseken át vezet az út, nem egyszer négykézlábra ereszkedve vagy guggolva lehet csak tovább haladni. Miközben szemet gyönyörködtető sztalaktit és sztalagmit mindenhol, érdekes sima és gömb formájú sziklaköveket, elszínezett vagy éppen hófehér boltozatokat találunk. A patak minden helyen utat tört magának, néhol hangos zuhogást lehet hallani a barlang falai között. A séta biztonságos, hiszen a pár éve felújított világítás most elfogadhatóan működik, és a kijelölt útvonalról szinte lehetetlen letérni.

A túra kb. egy órát tart, de felejthetetlen élmény.

Indulunk vissza, de mielőtt elhagynánk ezt a meseszép vidéket, még meglessük a Styxet, amint a Sebes-Körösbe zúdul a hegy ormáról. A vízesés hangja már messziről odavonzza az embert, mindenkit megbabonáz. Miközben a régi hídon állva, feltűnik a magára hagyott vasútállomás is, szinte egyszerre tör fel belőlünk a sóhaj. Milyen jó lenne, ha a történelem megismételné önmagát, s ahogy anno gróf Zichy Ödön, felkarolná valaki ezt a vidéket, megóvva és örökségül hagyva gyermekeink számára is.

szöveg: Habarics Ilona

fotó: Habarics Zsolt