A románt is meg lehet szerettetni
A román nyelvet is könnyedén meg lehet szerettetni a kisdiákokkal, ehhez csak odaadó pedagógusra van szükség, aki ismeri az igényeiket, és az életkori sajátosságaiknak megfelelően foglalkozik velük — mesélte Gábor Zsuzsa nyugalmazott tanítónő.
Elkezdett és be nem fejezett reformok, konzultáció nélkül meghozott döntések, sürgősségi rendeletek, visszakozás, alulfinanszírozottság — ezek juthatnak eszünkbe, ha a hazai tanügyi rendszer jelenlegi állapotára gondolunk. Az elmúlt valamivel több mint egy hónapban jócskán felborzolta a kedélyeket például az a már visszavont tanügyminiszteri rendelet, amelyik az elemi osztályokban romántanárokra bízta volna a román nyelv oktatását. Amennyiben valóban gyakorlatba kellett volna ültetni ezt a gyors és meggondolatlan rendeletet, az komoly felfordulást okozott volna, ráadásul a kicsik sínylették volna meg a módosítást. Hagyni kell a magyar tanítókat, hogy a legjobb tudásuk szerint végezzék a dolgukat, gyakorolják a hivatásukat — ezt vallja Gábor Zsuzsa nyugalmazott tanítónő, aki 45 éven keresztül oktatott, 15 éven át elemi osztályos Szatmár megyei szaktanfelügyelő is volt, tavaly pedig az a szerencse érte, hogy 72 évesen ismét a katedrára állhatott, és 35 előkészítős apróságot taníthatott a Kölcsey Ferenc Főgimnáziumban egy tanéven át.
A tanítónő számára, aki idén délutáni foglalkozásokat tart a kisiskolásoknak, nem volt újdonság a rendelet, hiszen mint megtudtuk, az 1970-es évek közepén már próbálkoztak a gyakorlatba ültetésével. „Akkor harmadik osztályos diákjaim voltak, akiknek egy román anyanyelvű romántanár oktatta a román nyelvet. Nagyon kedves pedagógus volt, de sajnos nem tudta úgy megmagyarázni a szavakat, fogalmakat a gyerekeknek, hogy azok megértsék, nem tudta nekik lefordítani, így sok mindent nem értettek meg, sok fogalom nem rögzült be helyesen” — magyarázta Gábor Zsuzsa, aki szerint elengedhetetlen, hogy az az oktató, aki románra tanítja a gyerekeket, valamilyen szinten az anyanyelvükön is tudjon.
Ahhoz, hogy ez a rendelet a hétköznapokban is működhessen, először össze kellett volna hívni a módszertani felelősöket, hogy azok visszatérve az iskoláikba kérdezzék meg a romántanárokat, hogy egyáltalán vállalják-e az előkészítő és I–IV. osztályokban a román oktatását. A romántanároknak ugyanakkor, csakúgy, mint az előkészítő osztályok bevezetése előtt a tanítóknak, képzésen kellett volna részt venniük, ahol elsajátíthatják a megfelelő módszertant is. Emellett pedig munkatervre is szükség van, ami borzasztó nagy munka, és hosszú előkészítéssel jár.
A kisgyermekek életkori sajátosságaikból adódóan nem tudnak hosszan figyelni. Egy hatéves gyerek még nem tud 30 percen át csendben ülni és az óraadó tanárra koncentrálni. Az előkészítő osztályosok pedig olykor még sírnak az anyukájuk után, délben már álmosak, éhesek, ki kell őket kísérni a mosdóba. A gyerekekkel ráadásul nem lehet idegesen vagy unottan foglalkozni, gyorsan leadni, ami a napi tervben szerepel, mert azt megérzik, a kedvességet, odaadást viszont nagyon meghálálják — tette hozzá a pedagógus. „Tavaly, a tanév elején a gyerekek azt mondták, hogy ők nem szeretik a románt. Az év végére viszont már megszerették, az évzáró ünnepség műsorából sem maradtak ki a román dalok és versikék” — mondta a tanítónő, ehhez viszont az kellett, hogy szívvel-lélekkel foglalkozzanak velük, ösztönözzék őket, a románórákból pedig ne maradjanak ki az énekek, versek, a táncok és a játékok. Az elemi osztályokban rengeteg szemléltető eszközre is szükség van, az órákon pedig a tanulást a játékkal keverve sokkal könnyebben, szó szerint játszva sajátíthatják el a tudást a gyerekek.
„Kellemessé kell tenni az órákat, nem csak a románt, hanem mindegyiket. Aki pedig nem tudja szívvel-lélekkel végezni a dolgát, az ne tegye, mert a gyermekek megérzik” — tette hozzá Gábor Zsuzsa tanítónő.
Bumbuluţ Krisztina
