A só kitermelése és útja a Szamos-medencében

Nagy érdeklődés övezte kedden A só útja — Az ország útja című kiállítás megnyitóját a Szatmár Megyei Múzeum főépületének kiállítótermében (Szatmárnémeti, Vasile Lucaciu sugárút 19. szám).

A szervezők nevében Liviu Marta, az intézmény igazgatója köszöntötte a résztvevőket, majd Pataki Csaba, a Szatmár Megyei Tanács elnöke és Kereskényi Gábor, Szatmárnémeti polgármestere szólt az egybegyűltekhez.

A kiállítást több szakember is méltatta; a beszédeikből megtudtuk, hogy A só útja — Az ország útja című kiállítás olyan gazdasági cserekapcsolatok összefüggéseit dolgozza fel és mutatja be, amelyek több szempontból is nehezebben értelmezhetők, s az európai prekapitalista időszak mellett egy régebbi korszakot is magában foglal, ami megnehezíti a rekonstrukciót, ugyanakkor a rendelkezésre álló szerényebb történelmi források miatt a vizsgált földrajzi terület is homályosabb.

A kiállításon bemutatott legújabb régészeti leletek az átértelmezett történeti információkhoz kapcsolódva egy sokkal összetettebb nézőpontról tanúskodnak. A kiállítás bemutatja a Bethlen környékén zajló régészeti kutatások legújabb eredményeit, amelyek látványosan érzékeltetik az ötletes technológiákkal zajló intenzív sókitermelést, és amelyek célja a helyi igényeket messze meghaladó mennyiségű kereskedelmi forgalomnak szánt só kitermelése volt. Ezek az eredmények igazolják és újabb bizonyítékot nyújtanak a régebbi kutatások megfigyeléseire, amelyek számos utalást tesznek az őskori só kiaknázására és annak forgalomba hozatalára. A sólelőhelyek feltárása és a só kereskedelmi forgalomba hozatala jelentős mértékben hozzájárult, mély hatást gyakorolt és egy különleges életmódot határozott meg a Szamos-medencében élő emberek életében, amely eltért az addigi táplálkozási és gazdasági szokásoktól.

A kedden megnyílt kiállítás fókuszában a három Szamos medencéjének térsége áll. A kiállítás gyakorlatilag bejárja Észak-Erdélyt, a Szatmári-síkság egyes részeit, azaz a mai Beszterce-Naszód, Szilágy és Szatmár megye egészét, valamint Kolozs megye északi és Máramaros megye délkeleti részét. A kiállított tárgyak több mint négyezer évet mutatnak be — a Kr. e. XXIV. századtól a Kr. u. XVIII. századig. Már a legkorábbi régészeti leletek is bizonyítják, hogy ennek az időintervallumnak a kezdete egybeesik a só kiaknázásával Erdélyben.

Az Erdély és a Kárpát-medence közötti sókereskedelem sajátossága a sertéshús megőrzésének módozatai, amelynek eltérő változatai és folyamata identitásképző erővel bír. Ezekben a régiókban a sóval tartósított hús (főleg a szalonna) nem csak a történelmi korszakokban játszott szerepet, hanem a régebbi korszakokban is, mint azt az állatcsontok régészeti kutatása is bizonyítja.

Elek György